Vigyázat! Magas feszültség!

Elektromágnesként vonzotta a tömeget az amúgy is, de ezentúl méginkább történelminek számítóKolozs megyei helyszín, Bonchida. A Bánffy-kastély területén annyi ember megfordult azon a júniusi hétvégén, hogy a hangulat már a boltíves főkapuban magával ragadta az embert. A gyönyörű kastélyfalak tövében üldögélő vagy a tóparton teát szürcsölgető emberek látványa, ha nem is szokványos, még csak-csak elképzelhető egy 350 éves kastélyban, a legfurcsább, hogy a körülbelül tízezer résztvevő elektronikus zenére bulizni érkezett oda.

Az Electric Castle Festival elektronikus zenei kínálata valóban különleges volt. A mintegy száz fellépő – 80 százalékuk DJ volt, a többi elektronikus zenével variáló együttes – hatalmas partihangulatot varázsolt az ódon kastélyfalak közé. A legszkeptikusabbaknak is be kell látniuk: az elektronikus zene igenis több holmi prüntyögésnél, meg zajos dobhangoknál. Volt ott szimfonikus zenekar, funky hangzás, Bob Marley-feldolgozás és megihlető trip-hop zene, és rengeteg egyéb.

A legvonzóbb helyszín a nagyszínpad (Main Stage) volt, ott léptek fel a zenekarok, a másik szabadtéri színpadon, a kastélykertben (Dance Garden) neves DJ-k kevertek délutántól reggelig, a két fedett bulizónában pedig „tematikus” programok zajlottak. A Booha Academy által üzemeltetett istállókban (The Stables) 64 órás maratoni parti zajlott péntek estétől hétfő reggelig, a Burn-malomban (The Mill) pedig perifériazenék mentek, elsősorban vájtabb fülűeknek. Számomra a legnagyobb buli messze az A-Skillz vs. Krafty Kuts volt: igazi DJ-k a színpadon, semmi fölösleges felhajtás. Nagyot alakított a CTC (DOC, Deliric 1 és Vlad Dobrescu), akik a klasszikus román hip-hopot hozták bámulatos lazasággal, a Télépopmusik fantaszikusan szép zenére mosolyogva táncoltatott, a Dub Pistols irigylésre méltóan változatos zenei produktivitást mutatott be, a Notes&Ties Orchestra pedig az elektronikus dzsungel tisztására vezette el a népet, ahol igazán fel lehetett frissülni a legismertebb filmzenéket hallgatva.

A zenei salátán túl egyéb programokat is kínált a fesztivál. Felállították például álmaim skateparkját: padkákkal, korlátokkal, döntött falakkal tele csoda, percig sem bántam, hogy plusz nehézségek árán magammal cipeltem a BMX-emet is. A környezetet egyébként is zseniálisan alakították ki: a buli- és egyéb programhelyszínek mellett kajáldákra, teázóra és különböző berendezésű árnyas pihenőhelyekre lelhettek a fesztiválozók. Nagy kedvenc volt a kastély háta mögötti Chillout Zone, ahol fák közé kifeszített függőágyakat találhattak a pihenni vágyók – akinek nem jutott, csak kettőt kellett lépnie, hogy a kastély árnyékában pihenhessen a fűben.

Rosszalló szót, veszekedést nem hallottam, verekedést nem láttam a fesztiválidő alatt, nem éreztem elutasítást azok részéről sem, akikkel először találkoztam. Ráadásul három teljes nap alatt senki nem vitte el a BMX-em, pedig semmilyen módon nem rögzítettem: a sátor mellett pihent, akár a csomagok. Három napon át igazán szeretnivaló fesztiválozók között éltem.