2014. május 23., 22:262014. május 23., 22:26
Majdnem két évvel ezelőtt ebben a rovatban többek között arról cikkeztem, hogy Kolozsvár népzenei életébe mintha újra beköszöntött volna a körülbelül harminc évvel ezelőtti boldog hőskorszak. Az erdélyi táncházmozgalom bölcsője ugyanis minden kétséget kizáróan Kolozsvárott ringott, és három-négy táncházzenekar tagjai gondoskodtak a felhőtlen-boldog „csecsemőkorról”. Aztán eljött a kirajzás ideje, a zenészek szerte Erdélyben elhintették a hiteles népzene szeretetének-megismertetésének magvait, a Szamos partján pedig ínséges esztendők következtek. Mindez a kétezres évek első évtizedének talán a közepéig tartott, utána pedig megkezdődött a jó irányú mozgolódás. Fiatal, tudni és tanulni vágyó zenészek jelentek meg, verődtek össze bandákba (vagyis népi zenekarba), helyet követelve és kapva maguknak a folklór palettáján. Az igazán örvendetes azonban, hogy ezek a fiatalok jórészt itthon maradtak, és habár nem a népzenélésből tartják fenn magukat, nem amatőr szinten művelik a muzsikálást.
Aztán 2013-ban a Médiatámogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezetői gondoltak egy nagyot és merészet, és megszervezték a Kárpát-medencei magyarság számára kiírt Fölszállott a páva népzene és néptánc versenyt. Már akkor is volt kinek szurkolni, hiszen a döntőbe két erdélyi csapat is „beküzdötte” magát: Balánbánya fiatal néptáncosai – ők közönségdíjjal térhettek haza – és a szamosújvári-székelykeresztúri-kolozsvári illetőségű Harmadik zenekar. Őszintén állíthatom: nem rajtuk múlott, hogy nem ők lettek a népzeneegyüttesek kategóriájának győztesei.
Térjünk vissza néhány évet az időben. Kolozsváron ünnepeltük az erdélyi táncházmozgalom indulásának 35. évfordulóját. A rendezvény egyik momentuma az egykori és jelenlegi zenekarok bemutatkozása volt, a rendezők, szervezők dicséretére legyen mondva színpadra engedtek-szólítottak egy akkoriban még névvel sem rendelkező, csak nagyon szűk körben ismert fiatal zenekart. Azt hiszem, györgyfalvi muzsikát játszottak. Tulajdonképpen már akkor is látszott, hogy a még csak szárnyait bontogató csapatban – ahogy zenész berkekben mondani szoktuk – „van sztófa”. Eltelt néhány év, a 2014-es Páva-vetélkedőn láthattuk viszont az immár Tokos zenekar nevet viselő bandát. Megfogalmazásuk szerint kíváncsiságból neveztek be, és már az erdélyi előválogatásból való továbbjutást sikerként könyvelték el. Néhány hónapnyi kemény munka következett – mentoruk a Téka zenekar egykori, a Muzsikás zenekar jelenlegi kiváló prímása, Porteleki László volt –, az elődöntőből való továbbjutás, az itthoni tanácsadókkal való egyeztetés és a döntő. Professzionalizmusukat jelzi, hogy habár egy györgyfalvi összeállítás előadásával készültek, a zsűri döntése alapján mást kellett játszaniuk, így esett a választásuk szászcsávási népzenére. Jó opciónak bizonyult, a döntéshozókat is meggyőzték, és megszerezték az első helyet. Rokonszenves banda, nem csoda hát, hogy Budapesttől Kolozsvárig vagy talán még távolabb is nagyon sokan örvendtek együtt a Tokossal.
De honnan a sokszínű (vagy talán megfelelőbb lenne a sokoldalú?) jelző? Nos, a Tokos zenekar tagjai kivétel nélkül klasszikus zenei végzettséggel rendelkeznek. Tokos Csongor, az egyik prímás – és tulajdonképpen Vajas Albert, a másik hegedűs is – igen otthonosan mozog a műdalok, a magyar nóták, az operettslágerek világában is. Szép Bálint kontrás „civilben” a Kolozsvári Magyar Opera zenekarának tagja, de muzsikált már a Transilvania Filharmóniában is. Gergely Elek – aki ha kell, harmonikázik, ha kell, nagybőgőzik – szintén a Magyar Opera alkalmazottja énekes minőségben. Ha a helyzet úgy kívánja, billentyűzik is, és talán már a cimbalom felé is kacsintgat. Ifjabb Tóth Márton kontrás, nagybőgős szintén a Magyar Opera főállású alkalmazottja. Szóval sokféle zenei műfaj belefér, jelen van a repertoárjukban, de a népzenét is hitelesen muzsikálják. És amióta megnyerték a Pávát, bizony a keresettségük is megnőtt, egyre több helyre hívják őket, néha már kénytelenek visszamondani előadásokat, mert, ugyebár, osztódással ők sem szaporodnak. Sok évig szóljon még a Banda!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!