Szicíliai magyar trauma

A balkáni „halálmars” és az északnyugat-szardíniai Asinara börtönsziget történetéről szól Margittai Gábor kisebbségkutató A Szamár-sziget szellemkatonái című kötete. A szerző kutatótársával, Major Anitával közös, nemzetközi vándorkiállítást, majd egy dokumentumfilmet is feltételező Asinara-projekt annak a több ezer, köztük rengeteg magyar első világháborús katonának állít emléket, akik soha nem tértek viszsza a szardíniai hadifogolytáborból. Margittai Gábor és Major Anita a magyar emlékeket kutatták Szardínián, amelynek mellékszigetén, Asinarán rátaláltak az egykori fogolytáborok maradványaira, egy „festői partszakaszon” pedig a foglyok csontjait rejtő osszáriumra. A kápolnában csak egy olasz feliratú tábla utal arra, hogy ott száz évvel ezelőtt az első világháború egyik leggyilkosabb haláltábora működött.

Az első világháború kezdetén, 1914-ben a szerb hadszíntéren fogságba esett katonákat 800 kilométeren át terelték a Balkánon, majd marhaszállító gőzösök gyomrában hánykolódtak napokon át, míg Szardíniára értek. A 85 ezres „fogolytömegből” végül mindössze hatezren térhettek haza, sokan jóval a háború befejezése után. A legtöbb hősi halott Magyarországról származott. Ráadásul a hazatért túlélők jó része viszonylag hamar elhunyt, a többiek pedig nem voltak képesek beszámolni a borzalmakról, mondta el a kötet szerzője. Mely borzalmak mértéke túl van az emberileg elviselhető határon: kannibalizmus, a gyengék meggyilkolása, a másik aljas kihasználása és a pusztító kóroknak kiszolgáltatott emberek végtelen nyomorúsága tette rémálommá a hátországban sokak számára csak könnyed katonai kalandnak gondolt szerbiai hadszíntéri eseményeket.

A sziget történetét elsőként Lőrinczi László Szardínián élő erdélyi magyar író kutatta, az ő eredményeire is „támaszkodik” Margittai Gábor munkája. Ő és felesége a világon elsőként „kőről kőre” végigjárta a „halálmars” – Belgrádból Koszovón, valamint az albán hegy- és mocsárvidéken át a szardíniai lágerszigetig tartó – útvonalát. Mivel Asinara az 1990-es évek végéig a szicíliai maffia rettegett börtönszigete, de ezt megelőzően is terroristák és banditák büntetőtelepe volt, a világháborús tábor örökségei is fennmaradtak, így több magyar fogoly tárgyaira is rábukkantak a helyszínen. Az északnyugat-szardíniai Asinara, azaz Szamár-sziget természetvédelmi terület, ezért most is csak korlátozottan látogatható.

Margittai szerint a Szamár-sziget katonáinak története az első világháború olyan részéről szól, amelyben annak „minden borzalma benne van: a lágerek, a kiszolgáltatottság, a kegyelet hiánya, a hősi halottak elfeledése”. A könyv egyúttal egy kalandos történeten keresztül igyekszik megvilágítani az Osztrák–Magyar Monarchián belüli nemzetiségi kapcsolatokat is.

A több mint három éves kutatómunka eredményeként megjelent könyv csak első része az Asinara-projektnek. Decemberben Budapesten elindítottak egy nemzetközi vándorkiállítást, amely a terveik szerint Magyarország és a Kárpát-medencei magyarlakta városok után a balkáni „halálmars” útvonalát is bejárva jut majd el Szardíniára. Margittai hangsúlyozta: a kiállítás a magyarok által a szerbekkel szemben elkövetett gaztetteket sem hallgatja el, szeretnének átfogó, a hamis mítoszokon felülemelkedő összképet adni az akkori eseményekről. Major Anita rendezésével egy 50 perces dokumentumfilmen is dolgoznak, amelyet 2015 elején mutathatnak be.