Súly alatt az Aranypálma

Lassan hozzászokhatunk ahhoz, ha eljön a tavasz, s elkezdődik a filmfesztivál-időszak, nem árt, ha vigyázó szemeinket a cannes-i filmfesztiválra is vetjük – az elmúlt évtizedben kevés olyan év volt, amikor a versenyprogramba ne került volna be akár egy román újhullámos, akár egy magyar film. Kelet-Európa teret hódított Cannes-ban, a magyar és a román filmek ma már egyértelműen az esélyes filmek között szerepelnek, ha sikerül bekerülniük a versenyszekcióba. Nem volt ez másként tavaly sem, amikor a Mundruczó Kornél által rendezett Fehér Isten elvitte az Un certain regard szekciójának fődíját.

A 2015-ös, 68. cannes-i filmfesztiválon ezúttal a Saul fia című magyar filmért szurkolhatnak a nézők. A nemzetközi és a hazai sajtó egyaránt a film esélyeit latolgatja, különböző, rangos szaklapok, mint többek között a Variety, a Le Journal du Dimanche, a Télérama és a Paris Match kritikusai egyetértenek abban: a film igazi reveláció, olyan nyomasztóan és kompromisszummentesen mutatja be a holokausztot, ahogyan azt még soha senki nem tette meg. A kritikusi összhang azért is figyelemre méltó, mert egyrészt elsőfilmes alkotásról van szó, másrészt mert ebben a témában mind a könyves, mind a filmes szakmában nehéz újat mondani: a világ filmművészetének kialakult már a saját holokausztfilm-imidzse. Láthattuk már a borzalmak rekonstruált, ám egyben megszépített képsorait, a Steven Spielberg rendezte Schindler listája című filmben, de megemlíthetjük a borzalmakat a humor szemüvegén keresztül láttatott, Az élet szép című Roberto Benigni-alkotást is.

Mint a kritikusok kiemelik, Nemes Jeles világa sokkal kegyetlenebb az eddigi holokausztábrázolásoknál, itt csak halál van és pusztulás, illetve konstans félelem. A forgatókönyvet a Franciaországban történelem szakon végzett rendező a francia Clara Royer-val közösen írta egy tíz éve olvasott könyv alapján, amely a Sonderkommando tagjai által titokban írt és haláluk előtt elrejtett tekercsekről szól. A kockázatos téma miatt nehezen akadtak támogatók, sem Franciaországban, sem Izraelben nem sikerült koprodukciós partnert találniuk. A Laokoon Filmgroup, a VisionTeam és a New York-i Claims Conference közreműködésével készült alkotást végül 321,6 millió forinttal támogatta a Magyar Nemzeti Filmalap.

A Saul fia bár főszereplő-centikus film, tehát kizárólag Saul történetét követi a kamera is, képileg csak az ő történetére koncentrál, az erdélyi mozirajongók mégis az egyik mellékszereplőre, Ábrahámra kíváncsiak, akit Molnár Levente, a Kolozsvári Állami Színház színésze alakít. A Cannes-ban tartózkodó Molnár több interjúban is elmondta, számára teljesen hihetetlen mindaz, ami a filmfesztiválon Kelet-Európa egyetlen versenyben szereplő filmjével történik, a vetítés után a film észak-amerikai forgalmazási jogait már megvette a Sony Pictures Classics. A Duna-parton felépített díszletek, a gázkamrák, mint Filmtett.ro-nak fogalmazott, „eléggé megütik az embert. Minden apróság, rács ugyanolyan, mint az eredeti, ott vannak a statiszták, nácistól-mindenestől... és te guggolsz a díszletben, és akarva akaratlanul elszorul a torkod. Csakhogy abból az empátiából nem lehet dolgozni. A te saját meghatódásodból nem tudsz építkezni. Hiába kezdesz sírni azon, hogy milyen rossz volt nekik. Érdekes volt, akár magamat is figyelni: hogyan működik az önvédelmem ezekkel az érzésekkel szemben.” Nemcsak a téma miatt volt azonban megterhelő a munka, hiszen Molnár Leventének három hónap alatt 25 kilót kellett leadnia a szerep kedvéért.

A film, amely 18 másik filmmel verseng az Aranypálmáért, a koncentrációs tábor gázkamráiban és krematóriumaiban játszódik. A rendező egyetlen fogoly szemszögéből láttatja a történetet, az ő tekintetét követi a másfél napnyi történetben a kamera. Saul Ausländer (Röhrig Géza filmrendező végzettségű, New Yorkban élő magyar költő alakítja) az auschwitzi zsidó foglyokból álló munkacsoport, a Sonderkommando tagja ahalottak között felfedezi fia holttestét is, safejébe veszi, hogy megadja fiának a végtisztességet. A film a kritikusok szerint igazi technikai bravúr, a képi világ, a hanghatások, a rendezői koncepció ahitchcocki hagyomány szellemében a végletekig fokozza a feszültséget.

Hogy elviszi-e a pálmát vagy sem a Saul fia, arra még várnunk kell, a díjat ugyanis csak május 24-én adják át. A film hírneve azonban napról napra növekszik, akár súly alatt a pálma.