
2015. november 15., 15:032015. november 15., 15:03
Sicario – A bérgyilkos
Sicario. Amerikai akcióthriller, 121 perc, 2015. Rendezte: Dennis Villeneuve. Szereplők: Emily Blunt, Benicio del Toro, Josh Brolin, Jon Bernthal. Írta: Taylor Sheridan. Kép: Roger Deakins. Zene: Jóhann Jóhannsson. Értékelés az 1–10-es skálán: 9
Sötét hangulatú, nyomasztó, de minden ízében lebilincselő bűnügyi filmet tett le az asztalra Dennis Villeneuve: a Sicario – A bérgyilkos a mexikói drogkartellek mocskos világába kalauzolja el a nézőt, de úgy, hogy azt is megmutatja, a bűnüldöző szervek sem kevésbé mocskos eszközökkel dolgoznak.
A történet főszereplője Kate Macey, az ambiciózus, bár kissé megkeseredett FBI-ügynök, aki egy akció során a mexikói drogmaffia több tucatnyi áldozatának falba rejtett holttesteire bukkan egy, az Egyesült Államok területén álló ingatlanban.
Ennek nyomán felkérést kap, hogy az FBI képviseletében vegyen részt egy, a mexikói–
amerikai határon átívelő akcióban, amelynek során megpróbálják lekapcsolni a brutális Sonora-klán fejét. Kate igent mond, de csak az akció közben döbben rá, hogy a terepen, a tűzvonalban egészen más szabályok érvényesülnek, mint amilyenek a bürokratikusan megfogalmazott szabálykönyvekben olvashatók.
A film egyik kiemelkedő erénye az atmoszférateremtés: már a nyitó képsoroktól kezdve borongós, hideglelős hangulatot áraszt, ami az utolsó pillanatokig töretlenül megmarad. Ebben kiemelkedő szerepe van a történetnek, amely ugyan nem pörög folyamatosan, de épp a méltóságteljes hömpölygés válik az előnyére, a realisztikus, dokumentarista stílusnak, a karakterek szájába adott cinikus dialógusoknak és nem utolsósorban az operatőr, Roger Deakins borús, esős tájakat bemutató, néha már a giccs határát súroló képeinek.
Kiemelkedő a szereplőgárda is: a magát keménynek gondoló, de a terepen megtörő, az FBI-ügynököt alakító Emily Blunt, a hidegvérű profit játszó Benicio del Toro és a cinikus CIA-ügynököt megformázó Josh Brolin egyaránt nagyot alakít.
A Sicario – ami a mexikói szlengben bérgyilkost jelent – nagy erénye, hogy nem akarja hamisan, jó és rossz kategóriák szerint felosztani a karaktereket. Az egymásnak feszülő oldalak képviselői nem válogatnak az eszközökben a siker elérése érdekében, az amerikai különleges ügynökök gátlástalanságban, a törvények áthágásában nem maradnak el az áldozataik lefejezett holttestét közúti felüljárókról lelógató drogkartellek mögött.
Ebben a közegben nincs megtisztulás, nincs katarzis, nincs megdicsőülés – csak az marad talpon, aki kellőképpen kemény és gátlástalan, az idealizmus, a „mindig a jók győznek” elvnek itt nincs keresnivalója. Dennis Villeneuve filmje mindezt kérlelhetetlenül tolja a néző arcába – és ettől olyan borzongatósan és kegyetlenül magával ragadó.
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Erdélyben még rétegjelenség a gombatermesztés, de egyre többen látnak benne lehetőséget. A székelyföldi Márton Zoltán gourmet-gombákat termeszt, hírportálunknak arról beszélt, hogyan működik a termesztés, mivel érdemes kezdeni, és meg lehet-e élni belőle.
Dr. Sárosi Arthur, a kolozsvári diakóniai munka egyik meghatározó alakja a rendszerváltás utáni években indult el azon az úton, amely mára Erdély-szerte ismert intézményhálózatot eredményezett.
Pontosan egy héttel azután, hogy megvonta a politikai támogatást a Bolojan-kormánytól, felrobbantva a tíz hónappal ezelőtt összeállt koalíciót, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) folytatta politikai ámokfutását.
A még mindig jó egészségnek és szellemi frissességnek örvendő pedagógus olyan korszakok tanúja, amelyeket a mai nemzedék tagjai elbeszélésekből, vagy csak a történelemkönyvekből ismerhetnek.
A Kolozsvári Magyar Opera immár 5 éve lehetővé teszi erdélyi és partiumi települések lakói számára, hogy megismerkedhessenek a zenés színház varázsával.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Szeles, de többnyire napos napok következnek a térségben: a hét közepén még hűvös marad az idő, a hétvégére azonban jelentős felmelegedés érkezik. Csapadék csak elszórtan fordulhat elő, ugyanakkor az északi szél több napon át erős marad.
Mindössze két hét telt el azóta, hogy az egyik nemzetközi hitelminősítő a politikai instabilitás kockázatára – és annak kedvezőtlen mellékhatásaira – figyelmeztetett Romániával kapcsán, és a politikum tett róla, hogy ez önbeteljesítő jóslattá váljék.
szóljon hozzá!