Nyilas Misi álma: legyünk jók!

Ritkán fordul elő, hogy a kolozsvári közönség állva tapsoljon meg egy előadást. Nem mintha nem tetszene a publikumnak, amit látott, de – eltérően például a román nézőktől – egyszerűen nem vált szokássá ily módon kifejezni tetszésünket. Román színházakban hallottunk már elismerő fütyülést, lábdobogást, láttunk virágdobálást, de a magyar színházakban valahogy szolidabb az ünneplés módja. A tetszés és az elismerés kifejezési módja temperamentum kérdése, és lássuk be, a magyar inkább búsulni tud – de azt nagyon. Ám a január 14-én a Kolozsvári Állami Magyar Színházban bemutatott Légy jó mindhalálig című musical végén szinte magától adódott, hogy az emberek felállva tapsoljanak, így köszönve meg az előadók nagyszerű munkáját. Aki pedig évek óta arra panaszkodik, hogy érthetetlen előadásokkal, önmutogató rendezőkkel, kortárs darabokkal üldözi el közönségét a színház, az álljon fel a kanapéról, szakadjon el ideig-óráig az egyre romló színvonalú tévéműsorok bámulásától, és menjen el – vagy térjen vissza – a színházba. Meg fog lepődni azon, amit tapasztal…

A Tiszacsécsén 1879-ben született Móricz Zsigmond a realista prózairodalom egyik legnagyobb alakja. 1920-ban jelent meg a Légy jó mindhalálig, a kis debreceni kollégista, Nyilas Misi történetét tartalmazó műve. A kritika szerint „a regény az írót ért zaklatások hatására jött létre, a múltját vállaló író lírai vallomása. Emberségét és tisztaságát mutatta fel benne a vádakkal szemben, s csak közvetve ábrázolta az ellenforradalmi gonoszságokat. Egyéniségét, jellemét, múltját és hitét ábrázolja egy gyermek, Nyilas Misi kollégiumi diák életében, aki valójában maga az író. Ezt számos önéletrajzi vonatkozású adat is igazolja: apja ács, anyja papleány, öten voltak fiútestvérek, maga is volt felolvasó, egyik tanára tanítványt szerzett neki, iskolát változtat.”

Móricz regényének mondanivalója mindenkihez szól. Haragudott is az író, amikor a kritika gyermeknek szóló regénynek írta le művét, hiszen a bibliai ihletettségű Légy jó mindhalálig intelem felnőtteknek ugyanúgy szól, mint Nyilas Misinek, Móricz hősének. „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” – áll a Szentírásban, ennek mentén fejti ki mondanivalóját az író is.

Egy helyen Móricz igen keserű vallomást tett: „igen késő volt, huszonnyolc éves korom után, amikor rájöttem, hogy voltaképpen csak azt lehet leírni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.” Ebből a felismerésből születettek remekművei – egyebek mellett Misi története is. Hiszen a Légy jó mindhalálig kicsi hőse sorra csalódik diáktársaiban, némely tanárában és általában a felnőttekben. Mintha tisztasága nem abba a világba való volna, és ami nagyon emlékeztet napjaink társadalmi fonákságaira is: a jó (már-már naiv) embert előbb-utóbb átverik, kihasználják, eltapossák. Lehet az gyerek, felnőtt, a „falkának” nem számít. A kis Nyilas Misinek diáktársai felbontják otthonról kapott csomagját, egy felnőtt ellopja lottószelvényét, megalázzák, becsapják, hazugnak mondják. Mindazonáltal ki kell tartani az örök emberi igazságok mellett, mint amilyen az igazmondás, a becsület, az erkölcsi tisztaság, az emberek kölcsönös tisztelete és megbecsülése, az előítéletek mellőzése – sugallja Móricz.

A Légy jó mindhalálig musicalváltozatának ősbemutatóját 1991. április 19-én tartották a debreceni Csokonai Színházban, ezzel ünnepelve a színház megalakulásának 150. évfordulóját. Zenéjét Kocsák Tibor írta, aki akkor a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára és a Madách Színház zenei vezetője volt. Noha addig sok nagy sikerű musical létrehozásában vett részt, nagy ívű musicaloperettjeinek sorában a Légy jó mindhalálig az első. A librettót Miklós Tibor írta, az összekötő jeleneteket Pinczés István.

Azóta előadták Békéscsabán, Veszprémben és Kaposváron is, Budapesten a Rock Színházban, de műsorra tűzték Finnországban, Japánban és az Egyesült Államokban is. Film is készült a regényből, méghozzá kettő: az 1936-os alkotást Székely István rendezte, a főszerepeket  Dévényi László, Rózsahegyi Kálmán, Csortos Gyula alakították, az 1960-ast Tóth Lászlóval, Törőcsik Marival és Bessenyei Ferenccel a főszerepekben pedig Ranódy László rendezte.

A Béres László által rendezett kolozsvári előadásban huszonkilenc 9 és 15 év közötti igen tehetséges gyerek lép fel, a Nyilas Misit alakító Ábrahám Gellért (portrénkon) viszonylag rövid időn belül már a második főszere­pét játssza a kincses város nagyszínpadán A kétbalkezes varázsló után. A megkerülhetetlen közhely az ő esetében nagyon sok valóságalappal rendelkezik: sokat fogunk még hallani róla, tehetsége, alakulgató művészi eszköztára, hangja, mozgása mind-mind feljogosítja arra az ifjú tehetséget, hogy majd szép eredményeket érjen el a színház világában. Feltéve, ha ezt a pályát választja. Alakításai alapján minden esetre a közönség, de a vele együtt fellépők is már most a szívükbe zárták Ábrahámot.

Béres László, az előadás rendezője a bemutatót megelőző sajtótájékoztatón elmondta, az előadással az olyan, ma már gyakran pejoratív értelemben konzervatívnak tekintett értékek súlyát szeretnék visszaadni, mint a becsületesség, az őszinteség vagy az előadás címében is szereplő jóság. Béres meglátása szerint sem Nyilas Misi, sem az előadásban szereplő gyerekek nem kétségbeesettek, sőt, képesek határozottan kiállni az igazuk mellett. Azt üzenik a felnőtteknek: hagyjatok minket gyereknek lenni és élni! Ezt az életörömöt pedig a közreműködőknek tökéletesen sikerült lehozniuk a nézőtérre. Szülők, nagyszülők érezhették úgy, hogy ismét tagjai az iskolás brancsnak, a jó és a rossz történeteknek, a tanárok szigorának vagy éppenséggel elnézésének, egymás átverésének vagy az igazság kiderítésének. Bár Nyilas Misi további sorsa nem derül ki az előadásból – Móricz regényében is nyitva hagyja a kérdést –, a feloldozás mégiscsak megadatik: kiderül a gyerek igaza. Ha pedig még egy kicsit jók is tudunk maradni e fura világban, nyert ügyünk van.

Aki esetleg nem látta a bemutatót, annak jó hír, hogy március végéig még öt alkalommal játsszák a Légy jó mindhalálig című musicalt a kolozsvári színházban.

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
A kétfelvonásos musical zenéjét Kocsák Tibor, a szöveget Miklós Tibor írta.
Rendező: Béres László. Rendezőasszisztens: Veres Emőke. Hangszerelés: Kondrát Csaba. Az előadás létrehozásban közreműködött Csíki Csaba díszlettervező, Ledenják Andrea jelmeztervező, Jakab Melinda koreográfus, Horváth Zoltán korrepetitor.
Az előadás főszerepét Ábrahám Gellért alakítja, a szereposztás tagjai: Marosán Csaba, Árus Péter, Dimény Áron, Viola Gábor, Laczkó Vass Róbert, Váta Loránd, Balla Szabolcs, Fogarasi Alpár, Laczó Júlia, Kántor Melinda, Sigmond Rita, Varga Csilla, Orbán Attila, Albert Csilla, Farkas Loránd, Szűcs Ervin, Csutak Réka, Buzási András, Gyerekszereplők: Kovács Dávid, Kerekes Ákos, Szenkovics Dávid, Pulbere Victor, Szilágyi Dávid, Bodor Kristóf, Rámay Ádám, Sárosi Áron, Sógor Dénes, Schneider Vincze, Rancea Alex-Krisztián, Esztergár Csaba, Vincze Csenge, Jenei Eszter, Jenei Deborah, Darabont Csenge, Sinkó Lea, Somogyi Kincső, Kolumbán Réka, Pásztor Kincső, Ábrahám Dóra, Horváth Krisztina, Mikó Henrietta, Sárosi Virág, Benkő Boróka, Deák Zsófia, Szász Csenge, Albert Kinga.