Művészi szembesítés áldozatokkal

Erkel Ferenc mondta: „Ami vagyok, azt mind Kolozsvárnak köszönhetem”. Hogy hogyan vélekedik az erkeli gondolatról Nyilas Márta kolozsvári születésű pécsi festőművész, elárulja, hogy festményeit nem kis távolságról elhozta a kincses városba, ő maga pedig egy glasgow-i konferenciáról érkezett szülővárosába, hogy a tárlat megnyitóján jelen legyen. A művésznő jelenleg a pécsi tudományegyetem Képzőművészeti intézetének igazgatója, egyetemi docens, de sosem tagadta, hogy a festőművészet alapjait Kolozsvár képzőművészeti egyetemén sajátította el. A Ion Andreescu Vizuális Művészeti Akadémián diplomázott 1994-ben, 1995-1996 között a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Művészeti Karán a mesteriskola hallgatója volt, ugyanott szerzett doktori címet.

Egyéni és csoportos kiállításokon vett részt sokfele a világban – a teljesség igénye nélkül: Pécs, Budapest, Róma, Zalaegerszeg, Szentendre, Kassa, Heidelberg, Regensburg, Mariborg, Stuttgart, Bordeaux, Buenos Aires.

Művei számos közgyűjteményben megtalálhatók, többek között a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, Budapesten a Blitz Modern Galériában vagy a paksi képtárban.

Mint annyi minden más az életben, Nyilas Márta művészi ambíciói is a játékban gyökereznek. Négy évvel idősebb unokatestvérével azt játszották, hogy ha egyikük rajzolt valamit, a másik próbálta utánozni – árulta el a kolozsvári Reményik Galériában kiállító pécsi művész, Nyilas Márta. De ő nem ragadt le a puszta utánzásnál: beiratkozott a képzőművészeti iskolába, majd elvégezte a kolozsvári képzőművészeti akadémia festészeti szakát.

A művésznő szerint igenis léteznek véletlenek. Véletlen volt szerinte, hogy később Pécsen kötött ki, hiszen egy percig sem készült oda. De, miután húsz évvel ezelőtt, 1994-ben elvégezte az alapképzést a kincses városban, és az akkor induló mesterképzőre nem vették fel, Budapestig meg sem állt. Eltökélt szándéka volt a mesteri, de a budapesti légkör, úgy érezte, nem neki való. Pécsett végül rátalált arra, amit keresett: a mesterképzőre és ezzel együtt egy olyan tanárra Keserű Ilona személyében, aki egyéniségével, szellemiségével, festői munkásságával teljes egészében magával tudta ragadni az ifjú művészt és társait.

A kolozsvári akadémia nem kis hatására kortársaihoz hasonlóan absztrakt festészettel kezdte. Akkoriban az volt a trend, a realista festészeti stílus szinte derogált az „ismerők” szemében. Nyilas Márta azonban a maga által választott úton haladt tovább. Ösztöndíjjal Amszterdamban folytathatott tanulmányokat, Marcus Lüpertz expresszionista festő irányításával. Így ismerkedett meg a kortárs német művészet egyik jelentős alakjával. A két hét, amit a mester mellett töltött, rendkívül ösztönzőleg hatott Márta későbbi munkásságára, jelentős művek születtek ebből a tapasztalatból.

Nyilas Márta – noha a doktori fokozatot is megszerezte – folyamatosan képzi magát, pedig ma már ő tanítja Pécsett a művészi babérokra törő ifjú tehetségeket. Bevallottan nem tud szabadulni attól a gondolattól, mennyire fontosak társadalmunkban az emberek közötti interakciók – ezt a témát több alkotásában is feldolgozta.

A Reményik Galériában kiállított alkotások ugyanebből az érzékenységből születtek: a Szép áldozat című sorozat beleilleszkedik Nyilas Márta néhány éve folyamatosan készülő alkotásai közé, amelyek a nagyvárosokban egyre gyakrabban előforduló erőszakos bűncselekmények, az emberi élet semmibevétele, a brutalitás és a moralitás hiányának ábrázolásával foglalkoznak.

A sorozat szereplői nem agresszorok; ellenkezőleg, mint ahogyan a képek címei is jelzik, valódi vagy lehetséges áldozatok. A sérüléseket, a stigmájukat okozó, okozható szerszámokat mutatják fel, tartják maguk elé vagy netán rejtőznek ezek mögé. Így ezek a tárgyak az elszenvedett agresszió szimbólumaiként értelmezhetők.

Az áldozatok mind fiatal arccal rendelkeznek: egy szép női arc egy vágó vagy szúró szerszám képéhez társítva erőteljes ellentéthatást idéz. Az alakok fehér öltözetben ábrázoltak, ami köztudottan a tisztaság és így az áldozat fogalmához társul, miközben a frontális pozícióban történő ábrázolás szimbolikus jellege az állandóságot, az időtlenséget tükrözi.

A kiállítás megnyitóját követően sokan úgy vélekedtek, az alkotásoknak döbbenetes, szinte félelemetes hatásuk van. A bűn, az erőszak mindig megdöbbent – ez pedig tökéletesen leképeződik Nyilas Márta festményeiben.

Felejthetetlen élményt jelent megcsodálni őket, hiszen az esztétikai élményen túl mélyen elgondolkodtatnak azon is, miből formálódik, merre tart és milyen is valójában társadalmunk bizonyos szegmense.

A Szembesítés címet viselő tárlat december 12-ig látogatható a Reményik Galériában.