Mirella Freni nagy sikereinek helyszíne a New York-i Metropolitan Opera
Fotó: Csermák Zoltán
Mirella Freni, a világhírű olasz szoprán február 9-én hunyt el az Egyesült Államokban. A gyászhír emlékek sorát idézi fel bennem. Barátommal, Krénusz Józseffel, a New York-i Metropolitan Opera nézőtéri felügyelőjével két kötetet szenteltünk a híres dalszínház sztárjainak.
2020. február 26., 13:332020. február 26., 13:33
2020. február 26., 13:402020. február 26., 13:40
Mirella Freni a Maria Callast követő időszak egyik legnagyobb sztárja volt. Krénusz József mindig egyik legkedvesebb énekeseként említette, sokszor találkoztak és beszélgettek. Freni férje, Nikolaj Gyaurov, a világhírű bolgár basszista volt, kevés ilyen híres operaénekes-párt tartottak számon a 20. században. A jelen összeállítás a művészházaspárról készült, így Gyaurov neve is gyakran felbukkan az írásban, Józsefet hozzá barátság fűzte. Mirella Freni Krénusz Józsefnek fényképet is dedikált, a fotón az énekesnő Verdi Don Carlosában Erzsébetet alakította 1994-ben, a hangfelvétel a világhálón is megtalálható. Az alábbiakban Krénusz József visszaemlékezését közöljük.
A hírek szerint egy utcában születtek, ráadásul mindketten 1935-ben, így gyermekkoruk óta ismerhették egymást. Az ifjú szoprán a Metropolitan Operában 1965-ben a Bohéméletben Gianni Raimondival debütált. A tenorról itthon kevesebbet tudunk: az alacsony termetű énekest a teremtő remek hanggal áldotta meg.
Freni meghódította New York zenekedvelőit s a kritikusokat is.
– írta a New Yorker. A magazin Gianni Raymondiról is szuperlatívuszokban beszél: „Mr. Raimondit, a hőn óhajtott olasz tenort évek óta várjuk. Hangja gyönyörű lírai hangszer. A magas C-re tökéletesen ment fel, s hatása a közönségnél leírhatatlan volt. Raimondi és Miss Freni intim párként játszottak a színpadon, összeszokottságukat európai közös fellépéseiknek is köszönhetik.”
Freni lírai szopránként kezdte, majd egyre inkább a drámai szerepek felé fordult. Mint Renata Tebaldi, ő is felvette repertoárjába Verdi utolsó hősnőjét, Desdemonát. Houstonban Placido Domingóval nagy sikerrel énekelt később Aidát (1987), ezt követte Giordano újra felfedezett operája, a Fedora. Az Oroszországban játszódó grand guignolt szerette Freni: „Ebben lehetett igazán nagyot alakítani, a hangszínnel is tudok széles skálán játszani” – mondta.
A művész szerencséjére életpályája egybeesett a hangrögzítés aranykorszakával, így sok kiváló felvétele forog a világban. Jean-Pierre Ponnelle 1974-ben őt kérte fel a Pillangókisasszony filmes változatának címszerepére, így leheletfinom alakítását a szalag is őrzi. Desdemonáját Jon Vickersszel ugyanebben az évben forgatták, a Berlini Filharmonikusokat Herbert von Karajan vezényelte.
A fiatal francia parasztlányt hitelesen tolmácsolta, a közönség és a kritika is szájtátva figyelte a páratlan teljesítményt.
Későbbi férjével, Nikolaj Gyaurovval Olaszországban találkozott, Genovában 1961-ben Gounod Faustjában léptek együtt színpadra. A közös fellépések gyümölcse 1978-ban ért be, akkor házasodtak össze. Életük delelőjén kötötték össze sorsukat, de az operakedvelők örökifjú párnak tekintették őket. Mindegyikük nagyra becsülte a másikat, féltékenység nem árnyékolta be frigyüket. Noha mindketten elfoglaltak voltak, mégis törekedtek arra, hogy ne szakadjanak el hosszú időre egymástól. Boldog házasságban éltek, amikor Gyaurov 2004-ben infarktusban elhunyt: Freni nemcsak párját, hanem alkotótársát is elvesztette.
Erzsébetként Verdi Don Carlosában. Mirella Freni Krénusz Józsefnek dedikált fényképe
A koncertszerű, de díszletekkel színesített előadáson a pulpituson James Levine állt. Frenit New York polgármestere, Rudy Giuliani köszöntötte, majd az elérzékenyült ünnepeltnek szimbolikusan átadta a város kulcsát. A műsor híven tükrözte a sztár karrierjét. Többek között a Mannonból való részlet, az Adieux, notre petite table! (Isten veled, asztalkánk!), Mignon nagyáriája s Tatjána levele szimbolizálta a színpadon töltött fél évszázadot. Ajándékul egy eredeti Puccini-levelet nyújtottak át a művésznőnek, s nosztalgiából a régi Met egy függönydarabkáját tehette el emlékül.
A négy évtized alatt megszámlálhatatlan alkalommal találkoztunk. Talán Gyaurovnak köszönhetem a közelebbi nexust. Még New York-i pályája kezdetén sétálgatott a folyosón, s hívó szavamra betért az irodába. Láthatóan fáradt volt, s a székbe süppedve kezdtünk el beszélgetni. Mikor megtudta, magyar vagyok, s Szófiában is jártam, rögtön kitüntető barátsággal tekintett rám. Nosztalgiával emlegette a város nevezetességét, az Alekszandr Nyevszkij székesegyházat, s elárulta, hogy az épületnek páratlan az akusztikája: két távolabbi pontjából még a másik ember suttogását is jól lehet hallani. Vendégeinek Gyaurov szívesen bemutatta a székesegyházban az akusztikus mutatványt. Ekkor tudtam meg, hogy kiváló honfitársa, Boris Christoff is e templomi kórusban kezdte bontogatni énekesi szárnyait. Gyaurov barátságos ember volt, s az egykori keleti blokkbeli múltunk még közvetlenebbé tette. Jó humorral rendelkezett, szeretett vicceket mesélni és hallgatni. Első hallásra azonban nem mindig értette angolul a poént.
A kávézóban volt egy kiváló mókamester: Richard Woitach. A karmesterrel nagyjából egyszerre kerültünk az intézménybe, s ő is négy évtizedig szolgálta a zene ügyét. A lengyel apától, litván anyától született férfiúnak a humor – s ráadásul a kelet-európai humor – a vérében volt. A testes, mosolygós zenész naponta szállította a legújabb vicceket, így mindenki az ajtóra sandítva leste jövetelét. Egy ilyen viccözönbe cseppent bele Gyaurov. Mi ilyen vicces? – kérdezte sztentori hangon. Elmondtuk egyszer-kétszer, de még mindig nem értette a csattanót. Mikor „leesett a tantusz”, szaggatottan, percekig nevetett a bohóságon.
A kávézóban többször megtisztelt, s odaült hozzám, ilyenkor Mirella Freni is csatlakozott az asztaltársasághoz.
Elnéző mosollyal fogadta bókomat, hogy azért őriztem e prospektust éveken át, mert megjósoltam tőzsdei értékét. Nehogy az autogramadás feledésbe merüljön, elkísért a jegyszedők öltözőjéig, amelynek egyik szekrényében lapult az említett kiadvány. A helyiség üres volt, így ő is beléphetett, s míg kutakodtam, addig szóval tartott. Ekkor jelent meg egy férfikollégám, aki a kispadon csücsülő dívát látva, azt hitte, látomása van. Később már adomaként emlegettük a „gardróbjelenetet”.
Amikor Freni volt a színpadon, az „izguló” férj mindig bejött a színházba; először a nézőtéren ült, majd betért hozzám egy kávéra. A nedűt iszogatva fél füllel a hangszórón át követte az előadást, de közben anekdotázott és mesélt. Udvariatlanság lett volna nem figyelni rá, így az adminisztrációt el kellett halasztanom, utána gyakran éjfélig dolgoztam. A jóízű beszélgetésekre visszagondolva nem bántam meg a túlórázást.
A házaspár a 72. utcában, az Olcott Hotelben lakott, s általában taxival jártak be a Lincoln Centerbe. Egyszer mégis a metrót választották, s e „kalandról” percekig meséltek. Többen felismerték őket, s egész kis csődület támadt körülöttük. Hamar előkerült a töltőtoll, s az utastársak értékes autogrammal gazdagodva jöhettek fel a lépcsőn.
Igazi latin kedvességgel tudott közeledni kollégáihoz: ha a próbán feszültség támadt, bűbájosan oldotta meg a problémát. Egy vicc, egy grimasz, egy szamárfül-mutogatás elég volt, hogy felcsendüljön a nevetés, s minden nyugodtan menjen tovább a régi kerékvágásban – emlékezik Krénusz József.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!