Simon Gábor szeretett társaságban lenni, munkatársaival, beosztottjaival igen közvetlen viszonyt ápolt
A Prospero sorozat új kötete jelent meg a napokban a kolozsvári Ábel Kiadó gondozásában. Ezúttal lapunk munkatársa, Nánó Csaba újságíró készített életútinterjút Simon Gáborral, a Kolozsvári Magyar Opera nyugalmazott igazgatójával.
2020. október 30., 08:212020. október 30., 08:21
Több mint másfél évtizede indult útjára a Prospero Könyvek sorozata Demény Péter író szerkesztésében. A Polis, később a Korunk–Komp-Press, jelenleg az Ábel Kiadó gondozásában megjelenő kötetek színészek, operaénekesek, a most megjelent könyv esetében pedig egy intézményvezető pályaképét rajzolják meg.
„Nem a cél a lényeg, hanem az addig megtett út”. Ezzel az idézettel indul Nánó Csaba Sors-szimfónia című kötete, amely életútinterjút tartalmaz az idén 75 éves Simon Gáborral, aki 20 esztendőn át vezette a Kolozsvári Magyar Opera társulatát.
A volt intézményigazgató Sepsiszentgyörgyön született, iskoláit a Székely Mikó Kollégiumban kezdte 1951-ben. Édesapja és a család múltja miatt a tanfelügyelőségen előre megmondták neki, hogy a fiát a líceumi felvételin nem hagyják tovább tanulni. Így is történt. Ezért Kézdivásárhelyen kezdte a líceumi éveket, ahol az apjának kapcsolatai voltak.
– emlékezik azokra az időkre az igazgató. Később a brassói sportiskola diákja lett, majd a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumba került. Érettségi után a kolozsvári zeneakadémián diplomázott 1968-ban fuvola szakon. Négy évig volt tagja az opera zenekarának, amíg az akkori igazgató ki nem rúgta, mert „túl sok ötletem volt, én akartam mindenkit tanítani, mit és hogyan kell tenni. Ma már értem, miért dobott ki, és igazat adok neki”. Egy évig könyvet árult. Már akkor majdnem igazgató lett az Egyetemi Könyvesboltban, ennek egyetlen akadálya az volt, hogy nem lépett be a Román Kommunista Pártba.
Simon Gábor életútja – ahogyan a kötet lapjairól is kiderül – tele van érdekesebbnél érdekesebb fordulatokkal, rövid ideig még a zenétől is eltávolodott, de minden körülmény között megállta a helyét az élet forgószínpadán.
A fejezetekre osztott interjúkötetben olvashatunk Simon Gábor Székelyföldön töltött gyermekkoráról, családja kapcsolatáról a zenével, a nehéz időkről, amikor a rendszer kulákoknak kiáltotta ki őket, ebből pedig sok hátrányuk származott. Az egykori igazgató arról is őszintén vall, miért tették ki az opera zenekarából a 70-es évek elején, illetve később hogyan nyerte el a vezetői tisztséget ugyanabban az intézményben.
Az életútinterjú-kötet címe nem véletlenül utal Beethoven alkotására, az 5. szimfóniára, amely Sorsszimfónia melléknévvel vonult be a zenetörténetbe. Az egykori igazgató szinte egész életét zene vette körül. Ugyanakkor sokoldalú ember, aki vezetőként éppúgy megállta a helyét, mint a hangszeres hivatásában, a sportban vagy a családja iránti gondoskodásban.
Simon Gábor sorsa is – mint ahogy minden művészemberé – tele van színekben tobzódó szimfóniával. Hiszen, ahogyan a kötet bevezetőjében is olvasható,
„Gábor olyan igazgató volt, aki nem ragaszkodott ahhoz, hogy egész nap az irodájában töltse az időt. Szeretett társaságban lenni, munkatársaival, beosztottjaival igen közvetlen viszonyt ápolt, és még a magamfajta újságírót sem nézte le” – írja a kötet bevezetőjében a szerző. A kolozsvári újságíró az Erdélyi Naplónak elmondta: közte és az igazgató között az évek során kialakult barátság, illetve Simon Gábor tartalmas munkássága okán már tíz évvel ezelőtt, az igazgató nyugdíjaztatása után szóba került egy életútinterjú elkészítése, ám objektív okokból ez a tavalyi esztendőig elmaradt. 2019-ben Demény Péter, a Prospero sorozat szerkesztője javasolta, hogy Simon Gáborról könyv íródjon, a mintegy éves munka eredménye a Sors-szimfónia című kötet, amelynek gondozását az Ábel Kiadó vállalta magára. A sok képanyagot is tartalmazó kötet megvásárolható a kiadóban, könyvesboltokban, illetve az Ábel Kiadó honlapján.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!