
Kelemen László és Balogh Júlia, a Felszálott a páva vetélkedő megálmodói
Fotó: Váradi Levente
Kelemen László népzenész, zeneszerző, a budapesti Hagyományok Háza főigazgatója, a Fölszállott a páva népzene- és néptánc-vetélkedő egyik megálmodója. Gazdag életpályája Gyergyóditróból indult. A Hagyományok Háza Hálózat egyéves születésnapján kérdeztük eredményeiről, terveiről.
2018. március 17., 18:152018. március 17., 18:15
2018. március 17., 18:162018. március 17., 18:16
– A Hagyományok Háza budapesti székházának felújítása egyben az Intézmény megújulását is jelenti?
– A Hagyományok Háza maga is új intézmény. Tizenhét éves, s az alapítását a hagyományos paraszti kultúra eltűnése sürgette. Úgy gondoltuk, ezt a kincset nem szabad veszni hagyni, kötelességünk élő módon továbbadni a következő generációnak. Ennek nyomán a Hagyományok Háza – mint az élő népművészet intézménye – foglalta el méltó helyét a magyar kulturális közéletben. A vázolt időszak hatékony volt, ez viszont nem jelenti azt, hogy ne várna még ránk embert próbáló munka. A nemrégiben elhunyt Kallós Zoltán szavai fejezik ki legjobban hivatásunkat:
Álmom, hogy e kultúra a magyar közkultúra méltó része legyen. Ne feledjük, a patinás kulturális intézmények működését száz években mérik. Reméljük, az épület az intézményt szolgálva újul meg, s sok száz évig tölti be rendeltetését. A felújítása szépen halad, áprilisban ismét birtokba vehetjük, s mindenkit szeretettel várunk az újjávarázsolt Budai Vígadóban.
– Az Utolsó Óra program folytatásától mit remélnek?
– Az Utolsó Óra program két évtizede kezdődött, a húsz év pedig egy emberöltőt jelent. Szembesültünk azzal, hogy az ifjabb generáció e felvételeket nem igazán ismeri. Sajnálatos, hogy az egykori adatközlők 80%-a már nincs köztünk. A megmaradt egyötöd szerepe viszont így felértékelődött. Úgy gondoltuk, hogy közülük három helyszínre, Budapestre, Szegedre és Jászberénybe meghívunk mutatóba. Az élményszerű bemutatástól azt várjuk, hogy az ifjabb generáció is találkozhasson e kivételes tudású „nagy öregekkel”. Ráadásul folyamatosan keresünk és találunk is újabb „adatközlőket”, akik ezt a kultúrát élő módon vették át és őrzik, jóllehet, az eredeti környezetükben már nem használják e tudást. Éppen Szászszentgyörgyről várunk egy Magyarországon ismeretlen prímást, de említhetném a nagysármásiakat is, akik már húsz évvel ezelőtt is szerepeltek a programban, s előadásuk, dallamkincsük ma is élményszerű.
– Az eredményeket mennyire tudják archiválni, s az archív anyagot a nagyközönség számára is elérhetővé tenni?
– Semmiképpen sem állunk naprakészen. Hál’ Istennek tekintélyes mennyiségű anyag áll rendelkezésünkre. 1896 óta, igen hosszú a névsor:
Nem vagyunk kevesen, de reálisan kell számolni, a húsz munkatársból álló csoportunk mintegy hatvan évre van ellátva munkával. Tehát diófát ültettünk, melynek gyümölcseit utódaink élvezhetik. 13 ezer órát töltöttünk fel a Hagyományok Háza Folklór adatbázisába, amely – Dr. Pávai István munkája nyomán – közös az MTA Zenetudományi Intézet és a Néprajzi Múzeum rendszerével. Mindhárom intézmény a saját gyűjtéseit tölti fel az adatbázisba, s az érdeklődők több mint háromszáz szempont szerint kutathatják az anyagot. Ne feledjük, Bartók egykori néhány tíz órás fonográf-gyűjtésében viszonylag könnyebb eligazodni, e nagymennyiségű felvétel kutatásához azonban már a XXI. század technikája szükséges. Ez viszont bőséges forrásként szolgálhat az újabb generációk tudásának megalapozásához, a hagyományok továbbadásához.
– Mint zenésztől kérdezem, az évezredes népzenei hagyomány napjainkban is fejlődik, vagy egy mára zárt kultúrának a lenyomata?
– Az összetett kérdés tisztázására a barokk zenét hozom fel példaként. Az első világháború óta a magyar folklórkincsben sem születnek új népdalok, így lezártnak tekinthetjük. Viszont az előadásmód izgalmas kérdés, ismét párhuzamot vonok a barokk zenével, mennyire hűen adjuk elő. Zeneszerzőként úgy tekintek rá, mint egy nagyon gazdag televényre, amelyből a fentebb említett zeneszerzők, Bartók, Kodály, Lajtha is gazdagodtak. Új zenét írtak, de minden hangjukból érződött ez az örökség.
– A népzene és néptánc mellett a szövegfolklórral is behatóbban foglalkoznak?
– A mai napig bánom, hogy a nagy XIX. századi elődök, a szövegfolklór gyűjtésük során a zenét elhanyagolták. Ugyanis e versek nem választhatók el a zenétől. Balladáinkat kivétel nélkül énekelték, a zenei háttér viszont veszendőbe ment. Ellentétben a népzenével, a városi közegben például nagyon sok új mondóka születik, e városi folklórnak pedig nincsenek előzményei. Kodályék nagy tisztelettel tekintettek a paraszti kultúrára, arra az egyetlen rétegre, amely túlélte az ezeréves vérzivataros időszakokat. Napjaink gyűjtéseinél már nem választjuk szét a szövegfolklórt a hangzótól, modern eszközeinkkel a képet és a hangot egyszerre rögzíthetjük. Egy mese felvételénél nemcsak az elmondottakra figyelünk, hanem a gesztusokra is. Új kezdeményezésünkre hívom fel a figyelmet, a meseprogramunkban úgynevezett mesepontokat állítunk fel, ezzel az élőszavas mesemondás technikáját kívánjuk népszerűsíteni. Az olvasás „kötöttpályás”, az élőszavas mesemondásnál a gyermek-szülői kapcsolatban a gyermek választhatja meg az őt foglalkoztató témát, amire a szülő a mesében adhat megoldást.
– Az aktív szabadidő eltöltés népszerű területe korunkban a gasztronómia. A népi konyhaművészettel is foglalkoznak?
– A paraszti konyhahagyományok az érdeklődés középpontjában vannak. Ne feledjük, a közhiedelemmel ellentétben, eleink nagyon egészségesen táplálkoztak. Emlékszem nagyanyám főztjeire, a hús hetente egyszer került asztalra, s beosztották az étkeket. Viszont mindig szezonálisan étkeztek. Koratavasszal, nagyanyám fogta a sarlót, és az árokparton összeszedte a friss csalánhajtásokat, s ízes leves, főzelék rotyogott a tűzön. Ételkülönlegességekre is emlékszem, a tárkonyos krumplileves fenomenális volt, s például a csombor használata a magyar kulináris életet is új ízekkel gazdagítja.
– A Hagyományok Háza egyik legnagyobb vállalkozása a Fölszállott a páva népdal-, néptánc-, és népzene vetélkedő volt. Hogyan összegezné az öt év eredményeit?
Körültekintéssel kellett megszervezni: versenyben gondolkodtunk, viszont közösséget is építettünk egyben, ahol barátságok, életre szóló kapcsolatok is szövődtek. A sorozat hangulata példamutató volt. Az MTVA-val való együttműködésben meg kell említeni Balogh Júlia nevét, aki a verseny keresztanyjaként dolgozott a nemes kezdeményezésért. A sorozat az egész Kárpát-medencében élőknek bemutatta, hogy a hagyományos népi kultúra hogyan tudja megszólítani a szíveket és az elméket.
– Az első pávás sajtóanyagban Lajtha Lászlóra, Martin Györgyre és Jagamas Jánosra emlékeztek. Méltassa egy mondatban munkásságukat!
– 2012-ben kezdődött a Fölszállott a páva, s ebben az évben fontos évfordulókat is ünnepeltünk. Mindhárman emblematikus szakemberei voltak a táncházmozgalomnak, továbbvivői a hagyományoknak, a népzenei gyűjtésnek. Ráadásul emlékünnepük is volt abban az évben. Lajtha László híres zeneszerző, népzenekutató volt, s egyedüli magyar levelező tagja a Francia Szépművészeti Akadémiának. Tudósként viszont vette a fáradtságot, és az erdélyi falvakban sokat gyűjtött. Körültekintő, precíz munkája nyomán a széki gyűjtése a táncházmozgalom egyik alapvető forrásává vált. Amíg Lajtha a zenei vonalon alkotott örökbecsűt, Martin Györgyöt európai hírű néptánckutatóként tartjuk számon, munkatársaival, barátaival, Kallós Zoltánnal, Andrásfalvy Bertalannal, a Pesovár testvérekkel a veszni látszó Kárpát-medencei táncokat gyűjtötték, filmre rögzítették és rendszerezték. Jagamas Jánosról viszont a magyar közvélemény kevesebbet tud. Kodály tanítványaként visszatért az elszakított Erdélybe, s a Kolozsvári Folklórintézet munkatársaként – amíg el nem távolították az intézményből – szorgalmasan gyűjtött, tanított és publikált. Olyan időszakot ölel fel munkássága, amikor a magyarországi kutatók még be sem tehették Erdélybe a lábukat. Legismertebb műve, a Faragó Józseffel közösen kiadott, Romániai magyar népdalok kötet.
– A Hagyományok Háza Hálózat 2017-ben alakult a Kárpát-medencében. Milyen eredményekre volt elég e szűk esztendő?
– Úgy vagyok vele, mint az iskolás a nulladik évfolyammal: bevezető időszakra tekinthetünk vissza. Most fordul a kezdeményezés termőre, de munkatársaim mögött az első évben is elképesztően gazdag program áll. Másfél éve kaptuk meg a lehetőséget a határon túli hálózat kiépítésére, a munkát serényen, noha nem volt rá elég forrás, négy elszakított országrészben elkezdtük. A résztvevők derekasan dolgoztak, itt említem meg például, hogy 38 év után ismét táncháztalálkozót rendeztek Erdélyben. Az ifjabb generációk okulását szolgálja például a „Jeles napok” program. Mivel a magyarországi hagyományőrző munka jóval korábban indult, így a tapasztalatok átvételével a külhoni hagyományápolók is gazdagodtak. Akkreditált tanfolyamainkon e tudást élő módon tudjuk a határon túl is megosztani. Fontos számomra a magyar-magyar közeledés, a szomszédolás, a személyek, intézmények között az élő kapcsolatok felújítása, hiszen egy nemzetnek vagyunk élő szövetei.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!