A szerzőpáros, Nánó Csaba és Barta László dedikálja a kötetet
Fotó: Kolozsvár Társaság
December 21-én mutatták be a Kolozsvár Társaság székhelyén a Barta László és Nánó Csaba szerzőpáros A harmadik színház (a kolozsvári Stúdió Színpad története) című, a nagyváradi Europrint Kiadó gondozásában megjelent kötetét.
2019. január 08., 19:122019. január 08., 19:12
2019. január 08., 19:152019. január 08., 19:15
Szinte zsúfolásig megtelt a Kolozsvár Társaság terme elsősorban olyan volt amatőr színjátszókkal, akik annak idején részt vettek a Stúdió Színpad tevékenységében, és vallomásaikkal hozzájárultak a kötet létrejöttéhez. De sokan voltak olyanok is, akik eljártak az előadásokra, és most szívesen idézték fel együtt a régi időket. Mert – ahogyan azt a kötet címe is jelzi –,
A két szerző pedig belülről ismeri ezt a fajta színjátszást, hiszen egymástól eltérő években, de ők is tagjai voltak a társulatnak. Innen ered a szerencsés közreműködésük is, Barta a 60-as évek végén, 70-es évek elején játszott színházasdit, míg szerzőtársa a nyolcvanas években lépett fel a Palotának nevezett Municípiumi Művelődési Ház csoportjával.
Meglepőnek tűnhet, hogy a kommunizmusban intézményként működhetett egy magyar nyelvű színjátszó csoport Kolozsváron. Ha megpróbáljuk az 1960-as éveket – a stúdió létrejöttének időpontját – politikai és gazdasági kontextusba helyezni, okvetlenül meg kell említeni a sztálini autonómiát (Romániában az 1960-ban a Magyar Autonóm Tartományból létrejött Maros–Magyar Autonóm Tartományt), amelynek ugyan kirakatszerepe volt, de az akkori szovjet és román hatalom így próbálta megelőzni a kisebbségek elégedetlenségeinek kifejezésre juttatását. Bár ez a terület nem foglalta magába Kolozsvárt és a környező térséget, hatása itt is érezhető volt.
1959-ben megszüntették az önálló magyar nyelvű Bolyai Egyetemet, ezt a lépést jónak látták némi engedménnyel ellensúlyozni. Bizonyos leosztás mentén ugyanakkor a város vezetésében voltak magyar vezetők is. Nem szabad azt sem szem elől téveszteni, hogy Kolozsvár lakossága a múlt század ötvenes éveiben még nagyjából fele-fele arányban volt román és magyar. A bennszülött románok nagy része tudott magyarul is, így nem csoda, hogy minden kör, kurzus, tevékenység általában (legalább) két nyelven zajlott. A magyar nyelvű színjátszó csoport működése abban az időben nem volt akkora szenzáció, mint a hetvenes-nyolcvanas években. Sőt, szinte minden faluban létezett amatőr színjátszás, ami érdekes módon 1990 után nem éledt újra, mára pedig jórészt eltűnt. A mindenkori hatalom a cenzúrán keresztül tartotta ellenőrzés alatt e kezdeményezéseket, így aztán hagyták, hogy a kisebbség is „kieressze valahol a gőzt”. A Stúdió sikerének kulcsa a lelkesedésben és a nemzeti öntudatban keresendő. Kolozsváron mindig is erős volt a magyar öntudat, és ez a kultúrájában is meglátszott, amit a diktatúra sem tudott eltörölni.
Fotó: Kolozsvár Társaság
A Stúdióban való tevékenység egyfajta menekülés volt a hétköznapok durva realitása elől – hangzott el a könyvbemutatón.
A nyolcvanas években a régi és lelkes tag, Leitner Emil vállalta magára a társulat szervezését, a darabok rendezését. Ekkor már kiszállásokra nem volt anyagi keret, hiszen állami támogatás nem létezett.
Hiszen kultúrára nem volt szükség – és hatványozottan igaz ez, ha magyarról volt szó. A Stúdió Színpadon minden év végén szilveszteri kabarét mutattak be, amelyek akkora sikernek örvendtek, hogy áprilisban-májusban is telt házzal játszotta őket a társulat. A hatalom nyomása 1987-re odáig fajult, hogy megtiltották a próbákat. Az 1987-es szilveszteri kabaré bemutatójára már nem kerülhetett sor. Magyarázat nélkül bezárultak a kapuk, és a több évtizedes, kiváló múltra visszatekintő kolozsvári műkedvelő színjátszás megszűnt létezni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Radikális lépésre szánta el magát Erdély egyik legvonzóbb pontja: Brassó a tömegturizmus helyett inkább a minőségre fókuszál, 2034-től a „Kárpátok fővárosaként” reklámozza magát. Íme a nagyszabású, multikulturalizmusra is építő stratégia.
A szerdai kellemes, napos időt csütörtöktől kiadós esőzés és jelentős lehűlés váltja fel Erdélyben. Pénteken mindössze 13 Celsius-fokig emelkedik a hőmérséklet, a hétvégére azonban javul az idő, és ismét előbújik a nap.
Akár húszmillió ukrán menekült is Európába indulhat, ha Ukrajna vereséget szenved – figyelmeztetett Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a múlt heti brüsszeli uniós csúcstalálkozón. A lehetséges menekülhullámról kérdeztük az Európai Bizottság szóvívőjét.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
A tiltás mindenkire vonatkozott, a terheket az érintettek mégsem egyformán viselték: akinek pénze vagy kapcsolata volt, biztonságosabb utat talált, a falusi és munkásasszonyok viszont sokszor az életükkel fizettek.
Az Egyesült Államok élőben közvetítheti Nidal Hasan kivégzését, akit 2009-ben 13 ember meggyilkolásáért ítéltek halálra a texasi Fort Hood katonai bázison. A volt katonai pszichiátert december 3-án kivégzőosztaggal tervezik kivégezni.
Változékony felhőzet, időnként napsütés, helyenként záporok jellemzik Erdély időjárását a következő egy hétben. Jelentős lehűlés egyelőre nem várható: a változékony időjárásban a nappali csúcshőmérsékletek többnyire 14–16 Celsius-fok körül alakulnak.
A gyenge PISA-eredmények hátterében több tényező áll, de a tanárképzés átalakítása, a több iskolai gyakorlat és a személyiségfejlesztés megkerülhetetlen. Birta-Székely Noémivel, a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karának oktatójával beszélgettünk.
Immár két évtizede tevékenykedik a szatmárnémeti Aranykapu Kulturális Egyesület, amely a magyar népi hagyományok, kézműves mesterségek és az előző nemzedékek tudásának továbbadását tűzte ki célul.
A hét közepén még 23–24 Celsius-fokig emelkedhet a hőmérséklet Erdélyben, a hétvégére azonban véget ér az októberi meleg: eső, záporok és jelentős lehűlés érkezik.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!