Díjazott tesztoszteronszint

A súlyos betegségéből kilábalófélben lévő székelyföldi színész úgy érzi: mostanában az emberi jóság és segítőkészség tengerén sodródik. „Már a jelölés is teljesen váratlanul ért, eszembe sem jutott, hogy ide kerülhetek. És nem csak azért, mert az életemben az elmúlt periódusban más dolgok voltak fontosabbak. Nyilván elsősorban nem az volt a nagy durranás, hogy a saját társulatom engem jelölt, hanem hogy a 38 társulatot számláló mezőnyből annyi kolléga adta rám a szavazatát, hogy a három jelölt közé kerültem. Azt hiszem, a sok erdélyi színésznek köszönhetem ezt a dicsőséget, a győzelmet pedig azoknak az ezreknek, akik heteken keresztül napi rendszerességgel nyomkodták a szavazógombot. Én Pogány Juditot tartottam esélyesnek, hiszen hármunk közül messze ő a legismertebb arc, ugyanakkor remek színész. De amikor egyre sűrűbben hallottam, hogy én is szavaztam rád, én is, én is, akkor bizakodni kezdtem. És most nagyon boldog vagyok. Mivel mindenkinek képtelen vagyok megköszönni a ragaszkodást, páromnak, Szendének köszönök mindent, aki betegségem és mostani, napsugaras periódusomban is mellettem áll.”

A díjkiosztó ünnepséget a Győri Nemzeti Színházban rendezték, amelyet a három jelölt társulatának előadása előzött meg. Pogány Judit az Örkény Színház Macskajátékának Orbánnéjaként, Schneider Zoltán, a Radnóti Színház társulatának tagjaként Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című művének Johanjaként, míg Nagy Alfréd Tadeusz Slobodzianek kortárs lengyel szerző Ilja prófétájában, a Második szerepében lépett fel a fesztiválon. Idéntől az elismerésnek „díjszerű” megjelenést is adnak. Pokorni Zoltán, Budapest XII. kerületének polgármestere, az elismerés egyik alapítója a gálaesten elmondta: a kiírt pályázat – amelyben kikötötték, hogy Kaszás Attilát nem ábrázolhatja a díj – több mint harmincan indultak, a győztes Paulikovics Iván munkája lett, a szobor egy meghajló nőt ábrázol. „Kimondottan szépnek találom a plasztikát, központi helyen lesz a szobámban. És örülök annak, hogy visszamenőleg a korábbi győztesek is megkapják a szobrocskát” – mondta Nagy Alfréd.

A kiírás szerint az elismerés azokat hivatott díjazni, akik az előző évadban egyszerre mutattak kiemelkedő színvonalú művészi teljesítményt és fejtettek ki társulatukon belül jelentős közönségszervező tevékenységet, megjelenítve a díj mottóját is: embernek lenni nem szerep. Miután a gyergyószentmiklósi származású színészt az elmúlt évadban betegsége gátolta a „paraméterek” teljesítésében, kíváncsiak voltunk, ő minek tulajdonítja az elismerést. „Talán az egy évvel korábbi teljesítményemnek – válaszolt –, akkor alakítottuk meg a Tamási Áron Színházban a Tesztoszteron színészzenekart, amelynek fő animátora én voltam. Elvégre diákkoromban rockzenésznek készültem!”

Nagy Alfréd – Nemes Levente és Mátray László után – immár a sepsiszentgyörgyi színház harmadik tagja, aki kiérdemelte a felvidéki származású Kaszás Attila színművész emlékére alapított díjat. „Egy díjnak, elismerésnek természetesen lehet és kell örülni, de díjak mindenáron való megszerzésének kényszerében élni nem érdemes, roppant fájdalmakkal járhat. Én még mindig nehezen hiszem el, hogy most éppen ebben a helyzetben vagyok, többnyire csak sodródom az eseményekkel. Persze nagyon jól esnek a gratulációk, igyekszem feldolgozni az egészet. A történet hatalmas tanulsága számomra: miközben azt mondják, hogy a világ egyre rosszabb, az utóbbi időben én nagyon sok jót kaptam az emberektől lelkileg és anyagilag egyaránt. Soha nem hittem volna, hogy ennyien és