Az Erdélyi Magyar Adatbank első tíz éve

Az adatbank tartalma nem véletlenszerűen alakult – mondja Székely István, a Jakabffy Elemér Alapítvány kuratóriumának elnöke (portrénkon). A társadalomtudományi alapkönyvtár létrehozásának esetében például az üzemeltetők kikérték a különböző társadalomtudományi tanszékek tanárainak véleményét arról, hogy mit tartanak a diákok szempontjából a legfontosabbnak. A szakkönyvek digitalizálása hihetetlen módon megkönnyítette az egyetemisták dolgát, de bárki támaszra lel a rendszerben, akit érdekel a társadalomtudományok témaköre. A társadalomtudományi munkák mellett nagy hangsúlyt fektetnek a repertóriumokra, a különböző kronológiákra is, amelyek helységnév, személy, esemény, ország alapján szolgáltatnak információt.

Digitális nehézségek

„Érdekes történet az Erdélyi Honismereti Alapkönyvtár, ahová az Erdély szempontjából releváns, nehezebben hozzáférhető szövegeket tettük fel” – emeli ki Székely István. Hatalmas vállalkozás az Erdélyi Társadalomtudományi Lexikon létrehozása, amely egyelőre két részre oszlik: erdélyi értékekre vonatkozó adatlapokra, valamint egy néprajzi indíttatású, társadalomtudományi szótárra. „Nagyképűnek tűnhetett volna Enciklopédiának elnevezni, pedig az összeállítás logikája nem szótári, hanem enciklopédikus” – teszi hozzá. Nagyobb terjedelmű szócikkeket, témakörönkénti leírásokat tartalmaz a Társadalomtudományi Lexikon. Aki belenéz, könnyen észreveheti, hogy nem egy szótárra kattintott, hanem egy-egy adott tárgy leírását kapja. Felkerültek a világhálóra olyan hiánypótló anyagok is, mint például az erdélyi folyók élővilágának leírása. A projekt külön fejezete a vendégoldalak létrehozása, amelynek célja az erdélyi tudományosság egységben való felmutatása, és ahol társadalom-, illetve természettudósok kapnak lehetőséget a megjelenésre. Székely István szerint a probléma az, hogy kapacitás hiányában nem frissíthetők elég gyorsan a szövegek.

Külön kategóriába tartoznak a szépirodalom művelői: az alapkérdés esetükben is az volt, hogy az üzemeltetők mit kapnak meg az íróktól az internetre való felvezetéshez. A neten közkinccsé tett szépirodalmi műveket ugyanis a továbbiakban már elég nehéz eladni hagyományos formában. Régebbi kiadványok esetében kisebb a probléma, azokat többnyire digitalizálták már, a szerzők jogait azonban mindenképpen szem előtt kell tartani. A képzőművészeket sem felejtik ki a digitalizálás folyamatából, bár a művelet óriási utánjárást igényel. „Ha egy festő harminc munkái tíz képtárban találhatók meg – érzékelteti Székely István –, akkor egyenként kell tisztázni a múzeumokkal a jogi kereteket, az anyagi vetületeket.”

Kívülálló talán nem is gondolná, de költségvetési szempontból a legnagyobb kiadással az összeolvasás jár. A projekt kidolgozói ragaszkodnak ahhoz az elvhez, hogy valamennyi digitalizált szöveget összeolvassanak az eredetivel. Legtöbb helyen a digitalizálás úgy történik, hogy a dokumentumokat, oldalakat egyszerűen beszkennelik, esetleg átfuttatnak rajta egy karakterfelismerő szoftvert. Kulcsszavak alapján így megtalálhatók az interneten, de az olvasó egy dokumentum lefényképezett változatát kapja kézhez. Az Adatbank esetében megkapja a fényképes változatot is, de alatta ott van az összeolvasott szöveg, ez a munka pedig a költségvetés 80 százalékát is elviszi. Székely István a Székely Oklevéltár változó helyességű latinsággal leírt középkorú szövegeit hozza fel példaként: egy oldal összeolvasása több órát vett igénybe, miközben a latinul tudó munkatársakat órabérre fizették.

A projekt keretében nagy hangsúlyt fektettek Erdély népi kultúrájának megjelenítésére is. A Kriza János Néprajzi Társaság 2008-ban vállalt partnerséget az üzemeltetőkkel, segítségükkel készült el a néprajzkutatás szempontjából meghatározó gyűjtések elektronikus feldolgozása. Az együttműködés eredményeként létrejött egy több mint 15 ezer fotót tartalmazó képtár.

Forrásközpontok

Az Erdélyi Magyar Adatbank tartalomfejlesztése túlnyomórészt a projektkezdeményezők, a Jakabffy Elemér Alapítvány és a Transindex megvalósítása. Olyan sajátos tartalmak, mint a bibliográfiák, szövegtárak, könyvek és folyóiratok, kataszterek, irodalmi oldalak, vendégoldalak elkészítése folyamán a kezdeményezők a felhasználók igényeit és a nemzetközi standardokat is szem előtt tartó minőségi kritériumoknak megfelelően jártak el. A sajátos tartalmak meghatározó részének megvalósítása hiányzó kutatások elvégzését is feltételezte.

Az Erdélyi Magyar Adatbank megvalósítása meghatározó mértékben magyarországi támogatásokból jöhetett létre. Induláskor az Illyés Közalapítvány, a későbbiekben a Szülőföld Alap pályázatain elnyert támogatások biztosították az adatbank folyamatos fejlesztését. A projekt menedzserei ugyanakkor igénybe vették a romániai és nemzetközi forrásokat is, az Adatbank Café elnevezésű projekt elindítása például az Etnikumközi Viszonyokért Felelős Hivatal támogatásával valósult meg. A Román Nemzeti Kulturális Alap résztámogatása a román, illetve német nyelvű fordításban megjelent magyar kulturális értékek megjelenítését biztosítja.

Egy évtized tapasztalatai alapján elmondható, hogy az adatbanknak sikerült betöltenie induláskor kijelölt útját: az egyik legnagyobb és leglátogatottabb magyar nyelvű társadalomtudományi portállá nőtte ki magát, és meghatározó referencia pontja az Erdélyről, illetve a romániai magyarságról szóló ismereteknek.