2022. október 09., 09:472022. október 09., 09:47
2022. október 12., 21:402022. október 12., 21:40
Örömmel tapasztalom, hogy korosztályomból egyre többen érzik úgy, vissza kell térni a gyökerekhez, valamilyen módon meg kell örökíteni a múltat, tanulságként a fiatalok elé kell tárni azokat az időket, amelyekben mi nőttünk fel – nem éppen kishercegek módjára. Így születnek a memoárok, korok tanulságai kötetekbe zárva, mementóként egy soha vissza nem sírt rendszernek, melyet legjobb lenne elfeledni. Az utókor szerencséjére – mindig csak a megtörtént dolgokból lehet tanulságokat levonni –
Talán nem mindig ismerjük fel idejében az emlékiratok jelentőségét, de évtizedek múltán a kutatók, akik elmélyülnek egy-egy korszak tanulmányozásában, örömmel fogják majd kézbe eme könyveket.
Ma már ismeretlen az ifjak számára a katonai behívó, a sorozás fogalma. Nem tudják, egykoron mekkora izgalmat váltott ki a fiatalok körében annak a bizonyos „papírosnak” a várása, amiről tudtuk jól, hogy elkerülhetetlenül kihozza egy szép napon a postás. Ebből a helyzetből indul a dramaturg és teatrológus K. Kovács István önéletrajzi írása is*, és ezzel ki is nyílik az a bizonyos katonaláda fedele.
A katonaidő letöltése nem mindenkiben hagyott mély nyomokat, én sem éltem meg traumaként (40 éve szereltem le), noha megjáratták velünk a Duna-csatornát is. Embere válogatja, ki hogyan dolgozza fel élete rosszabb időszakait. Az ember leszerelt, aztán igyekezett maga mögött hagyni a rengeteg disznóságot, amit katonaként megtapasztalt. Még abban a rendszerben is kevés olyan kiszolgáltatott helyzetbe került bele egy fiatal, mint a katonaságban. Nála műveletlenebb senkik parancsolgattak atyaúristen módjára, ugráltattak ide-oda, ahogyan a kedvük tartotta. A kaszárnya elhagyása után a legtöbben elfeledték a megalázásokat, és szinte újjászületve vágtak bele a civil életbe. Persze a felgyülemlett élmények nem kopnak meg egyhamar, a katonaviselt férfiak még évekig mesélték a hol drámai, hol vicces történeteket, amiket a hadseregben megéltek. Keveseknek jutott eszébe erről könyvet írni, de K. Kovács esetében nagyon is érthető, hogy miért vágott bele az emlékezésbe. Ő ugyanis
A szerző jelzi is, hogy terápiás célból kezdte papírra vetni emlékeit, mivel azok évtizedeken át kínozták és kísértették. Hogy megértsük ennek a mondatnak a jelentőségét, idézzünk a kötetből: „Feltűzött szuronnyal vonultunk a kapuig. Itt megálltunk, és farkasszemet néztünk a rács túloldalán tömör falat alkotó polgárokkal, akik tépett zászlókat lengettek, és eltorzult arccal kiabáltak. Átrepültek a kerítés fölött az első kövek, majd néhány üres üveg robbant szilánkokká szinte a bakancsunk orra előtt. A szilárd vaskapu, ijesztően döngött a záporozó rúgásoktól és mintha, lassan engedett volna a nekifeszülő tömeg súlyától. Önkéntelenül, egy emberként hátráltunk egy lépést. Szinte nekiütköztünk a hátunk mögött felsorakozott harckocsiknak, amelyek észrevétlenül követtek minket. Az altiszt, egy kurta vezényszóval fedezékbe parancsolt minket. A harckocsik átvették a mi helyünket: lépésben nyomultak közvetlenül a kapu elé.
Kordokumentumnak számítanak a könyvbe beszerkesztett levelek is, melyeket a szerző kapott és küldött katonaideje alatt.
Az igényesen megírt kötet egy olyan időszakot idéz fel, amit a mai fiataloknak remélhetőleg soha nem kell megtapasztalniuk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!