
Hetvenedik életévét töltötte március végén, öt éve vonult nyugdíjba. Simon Gábort, a magyar opera volt igazgatóját a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban ünnepelték meg a napokban barátai, ismerősei, tisztelői.
2015. május 04., 08:032015. május 04., 08:03
– Milyen volt élete első hetven éve?
– Változatos.
– Hiányzik az opera?
– Nagyon. Olyan ez, mint amikor valamilyen kábító anyagot megszokik a szervezet, és ha hirtelen abbahagyja a fogyasztását, elvonási tüneteket okoz. A biológiai egyensúlyom kissé felborult attól, hogy túl nyugodt az életem, nincs meg a napi adrenalinadag. Szerettem volna, ha utódomtól valamiféle megbízatást kapok nyugdíjba vonulásom után is, ha felhasználhatom a húsz év tapasztalatát, de nem így alakult.
– Mellőzve érzi magát?
– Nem érzem, hanem az vagyok. Egyetlen feladatot kaptam, hogy rendezzem el a társulat tagjainak fényképeit az opera előcsarnokában. De nem éppen erre gondoltam két évtized igazgatás után.
– Van önben emiatt sértődöttség?
– Nem erről van szó, jó viszonyban vagyok mindenkivel, beleértve az opera jelenlegi vezetőségét is. Viszont az említett elvonási tüneteken nem léptem túl mind a mai napig. Ha az ivást abbahagyod, reszket a kezed. Nekem a lelkem reszket még egy kicsit…
– Mennyire ismerték el a munkáját?
– Itthon semennyire. Nyugdíjba vonulásomkor egy gyönyörű gálaműsort kaptam ajándékba a társulattól, de sem a várostól, sem az országtól semmiféle kitüntetést nem kaptam. A Bajnai-féle szocialista kormánytól kaptam valamiféle kisebbségekért-díjat, de Romániában sem kicsi, sem nagy kitüntetést nem kaptam.
– Nosztalgiázó típus?
– Bizonyos értelemben igen. Emlékszem a jó dolgokra, de nagyon intenzíven átélem azt is, ami rossz volt. Nem tudom elhessegetni magamtól azokat a dolgokat, amelyek a húsz év igazgatóság alatt vagy azoktól függetlenül történtek.
– Olyan érzése van, hogy bizonyos dolgokat, melyeket kinevezésekor eltervezett, nem sikerült teljesítenie?
– Talán a két kiadást megért karmesterversenyt folytatnom kellett volna, de objektív okokból – pénzügyi csapdák és törvénykezési hiányosságok – ezt le kellett mondanunk. De hát az operajátszás sem ért véget nélkülem, talán majd valaki folytatja.
– 1990 márciusában kissé hirtelen szakadt önre a faladat, hogy a Kolozsvári Magyar Operát igazgassa. Mai fejjel is elvállalná?
– Főleg a mai fejemmel vállalnám el. Akkor egy kicsit talán hazárd döntés volt, de az életem nagyjából erről szólt: egyik napról a másikra vállaltam el egy korrepetitori állást a balettiskolában, ami a maga nemében éppolyan fejesugrás volt, mint az igazgatóság. Zenekarban dolgoztam négy évig, utána könyvet árultam az utcán, majd a balettiskolában zongoráztam, később igazgató lettem – hullámvölgyek, kanyarok és csúcsok váltották egymást. Most, hetvenéves nyugdíjasként egyik szervezője vagyok a Kolozsváron megrendezendő ifjúsági tájfutó Európa-bajnokságnak, ami öt-hatszáz ember elhelyezését, etetését, itatását, utaztatását, pályák kijelölését jelenti. Nem lehet otthon ülni és csak zenét hallgatni…
– A család nem tartaná inkább otthon?
– Van két gyerekem és öt unokám, ők is bőven kitöltik az életem nagy részét. Örömök és bánatok ott is vannak, de azok más jellegűek, családon belüliek.
– Ha kiválaszthatna a húszéves igazgatói pályafutásból egy pozitív és negatív mozzanatot, melyek lennének azok?
– A pozitívak közül egyet kiemelni nehéz feladat. Nem is tudom, mi fontosabb. A nyolc Erkel-opera, amelyet bemutattunk, vagy a tizenhét kortárs magyar opera, amelyet színre vittünk? Vagy netán egy olyan társulat megszervezése, amely a mai napig megállja helyét? Talán az utóbbi a legfontosabb, hiszen egy közösségről van szó. De az is hatalmas élmény volt, amikor karmesterként ugrottam be egy olaszországi turnén, és nem vallottam szégyent…Negatív élmény? A gyerekbetegség, ami a rendszerváltás után minden társulatot elkapott: minden ellen tiltakozni, sztrájkolni, ha volt értelme, ha nem, mesterségesen gerjesztett munkakonfliktusok, igaz, mindezt inkább megjátszva. Néha nehéz volt túlélni, emberileg megviseltek.
– Követi, hogy manapság mi történik az intézményben?
– Néha bejárok, érdeklődöm, megnézem az opera honlapján, hogy mi történik. Van néhány kolléga, akivel a mai napig jó viszonyban vagyok, rajtuk keresztül értesülök a hírekről.
– Hallgat otthon operát?
- Telítődtem, és ma már, ha zenét hallgatok, az nem opera. Húsz év alatt nemcsak hallgattam, hanem nyakig benne voltam. Nemcsak a szép oldalát láttam, hanem az árnyékosat is. Olyan ez, mint a nőgyógyász munkája: a teremtésnek olyan fázisában is jelen van, ami nem föltétlenül vonzó egy hétköznapi ember számára.
A zene nemcsak hangszertudást adhat a gyerekeknek: megtaníthatja őket figyelni, kitartani, alkotni, kiállni mások elé és hinni önmagukban. Erre a szemléletre építve hozta létre a Sound Garden Zenei Egyesületet Vigh Emőke széki orgonaművész, pedagógus.
Bár az ütemtervnek megfelelően halad a fekete-tengeri gázkitermelés előkészítése, jelentős biztonsági kockázatokkal kénytelen szembesülni az európai léptékben mérve is óriási román beruházás.
Három hét Sanghajban egy kínai egyetemen, ahol a színészképzés egészen más alapokra épül, mint Európában. Kasler Viktor és Benkő Boróka számára a nyári egyetem nemcsak különleges szakmai lehetőség, hanem valódi kulturális kaland is volt.
Romániában fokozatosan az elektronikus személyazonosító igazolvány válthatja fel a jelenlegi egészségbiztosítási kártyát. Az átállás azonban nem egyik napról a másikra történik: a két okmány egy ideig párhuzamosan használható.
Az alkotmánybíróság ítélete, amellyel alkotmányosnak minősítette a feddhetetlenségi törvény módosítását, komoly kérdéseket vet fel a visszamenőleges hatály miatt.
A Kolozsvári Református Egyházmegye mintegy negyven gyülekezetből álló közössége idén is saját nyílt nappal kapcsolódott be a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatába.
Pénteken tetőzik a hőség Erdélyben, amikor a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 37 Celsius-fokot. A HungaroMet előrejelzése szerint a szerdai záporok után csütörtökön és pénteken sok napsütésre számíthatunk, majd a hétvégén labilisabbá válik a légkör.
Ha az erdélyi lakásárakat vesszük górcső alá, Kolozsvár továbbra is verhetetlen, és egyben toronymagasan a legdrágább romániai nagyváros. Érdekes aspektus azonban, hogy Nagyszebenben, Nagyváradon és Temesváron is gyorsabban emelkedtek a lakásárak.
Mintegy ötvenmillió uniós polgár tartozik valamely őshonos etnikai vagy nemzeti kisebbséghez, az Európai Unióban még sincs egységes jogi keret e közösségek helyzetének rendezésére. A világ őslakos népeinek nemzetközi napja alkalmából az Európai Bizott
Mesterséges intelligenciával készített álhír nyomán támadtak mentőautóra Kolozs megyében – legalábbis az interneten terjedő beszámolók szerint. Az eset arra figyelmeztet: az MI már nemcsak megkönnyítheti az életünket, hanem veszélyes fegyverré is válhat.
szóljon hozzá!