
Hetvenedik életévét töltötte március végén, öt éve vonult nyugdíjba. Simon Gábort, a magyar opera volt igazgatóját a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban ünnepelték meg a napokban barátai, ismerősei, tisztelői.
2015. május 04., 08:032015. május 04., 08:03
– Milyen volt élete első hetven éve?
– Változatos.
– Hiányzik az opera?
– Nagyon. Olyan ez, mint amikor valamilyen kábító anyagot megszokik a szervezet, és ha hirtelen abbahagyja a fogyasztását, elvonási tüneteket okoz. A biológiai egyensúlyom kissé felborult attól, hogy túl nyugodt az életem, nincs meg a napi adrenalinadag. Szerettem volna, ha utódomtól valamiféle megbízatást kapok nyugdíjba vonulásom után is, ha felhasználhatom a húsz év tapasztalatát, de nem így alakult.
– Mellőzve érzi magát?
– Nem érzem, hanem az vagyok. Egyetlen feladatot kaptam, hogy rendezzem el a társulat tagjainak fényképeit az opera előcsarnokában. De nem éppen erre gondoltam két évtized igazgatás után.
– Van önben emiatt sértődöttség?
– Nem erről van szó, jó viszonyban vagyok mindenkivel, beleértve az opera jelenlegi vezetőségét is. Viszont az említett elvonási tüneteken nem léptem túl mind a mai napig. Ha az ivást abbahagyod, reszket a kezed. Nekem a lelkem reszket még egy kicsit…
– Mennyire ismerték el a munkáját?
– Itthon semennyire. Nyugdíjba vonulásomkor egy gyönyörű gálaműsort kaptam ajándékba a társulattól, de sem a várostól, sem az országtól semmiféle kitüntetést nem kaptam. A Bajnai-féle szocialista kormánytól kaptam valamiféle kisebbségekért-díjat, de Romániában sem kicsi, sem nagy kitüntetést nem kaptam.
– Nosztalgiázó típus?
– Bizonyos értelemben igen. Emlékszem a jó dolgokra, de nagyon intenzíven átélem azt is, ami rossz volt. Nem tudom elhessegetni magamtól azokat a dolgokat, amelyek a húsz év igazgatóság alatt vagy azoktól függetlenül történtek.
– Olyan érzése van, hogy bizonyos dolgokat, melyeket kinevezésekor eltervezett, nem sikerült teljesítenie?
– Talán a két kiadást megért karmesterversenyt folytatnom kellett volna, de objektív okokból – pénzügyi csapdák és törvénykezési hiányosságok – ezt le kellett mondanunk. De hát az operajátszás sem ért véget nélkülem, talán majd valaki folytatja.
– 1990 márciusában kissé hirtelen szakadt önre a faladat, hogy a Kolozsvári Magyar Operát igazgassa. Mai fejjel is elvállalná?
– Főleg a mai fejemmel vállalnám el. Akkor egy kicsit talán hazárd döntés volt, de az életem nagyjából erről szólt: egyik napról a másikra vállaltam el egy korrepetitori állást a balettiskolában, ami a maga nemében éppolyan fejesugrás volt, mint az igazgatóság. Zenekarban dolgoztam négy évig, utána könyvet árultam az utcán, majd a balettiskolában zongoráztam, később igazgató lettem – hullámvölgyek, kanyarok és csúcsok váltották egymást. Most, hetvenéves nyugdíjasként egyik szervezője vagyok a Kolozsváron megrendezendő ifjúsági tájfutó Európa-bajnokságnak, ami öt-hatszáz ember elhelyezését, etetését, itatását, utaztatását, pályák kijelölését jelenti. Nem lehet otthon ülni és csak zenét hallgatni…
– A család nem tartaná inkább otthon?
– Van két gyerekem és öt unokám, ők is bőven kitöltik az életem nagy részét. Örömök és bánatok ott is vannak, de azok más jellegűek, családon belüliek.
– Ha kiválaszthatna a húszéves igazgatói pályafutásból egy pozitív és negatív mozzanatot, melyek lennének azok?
– A pozitívak közül egyet kiemelni nehéz feladat. Nem is tudom, mi fontosabb. A nyolc Erkel-opera, amelyet bemutattunk, vagy a tizenhét kortárs magyar opera, amelyet színre vittünk? Vagy netán egy olyan társulat megszervezése, amely a mai napig megállja helyét? Talán az utóbbi a legfontosabb, hiszen egy közösségről van szó. De az is hatalmas élmény volt, amikor karmesterként ugrottam be egy olaszországi turnén, és nem vallottam szégyent…Negatív élmény? A gyerekbetegség, ami a rendszerváltás után minden társulatot elkapott: minden ellen tiltakozni, sztrájkolni, ha volt értelme, ha nem, mesterségesen gerjesztett munkakonfliktusok, igaz, mindezt inkább megjátszva. Néha nehéz volt túlélni, emberileg megviseltek.
– Követi, hogy manapság mi történik az intézményben?
– Néha bejárok, érdeklődöm, megnézem az opera honlapján, hogy mi történik. Van néhány kolléga, akivel a mai napig jó viszonyban vagyok, rajtuk keresztül értesülök a hírekről.
– Hallgat otthon operát?
- Telítődtem, és ma már, ha zenét hallgatok, az nem opera. Húsz év alatt nemcsak hallgattam, hanem nyakig benne voltam. Nemcsak a szép oldalát láttam, hanem az árnyékosat is. Olyan ez, mint a nőgyógyász munkája: a teremtésnek olyan fázisában is jelen van, ami nem föltétlenül vonzó egy hétköznapi ember számára.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!