A kultúra nem múzeum, hanem egy eleven szövet

A Szatmár megyei Sződemeteren 1790. augusztus 8-án született Kölcsey Ferenc. Gyermekkorában fekete himlő következtében fél szemére megvakult. Hatévesen vesztette el apját, pár év múlva édesanyját, a Kölcsey-gyerekeket nagybátyjuk nevelte. Az alig 33 esztendős költő szatmárcsekei otthonának magányában 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz írását. A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött kézirat tanúsága szerint Kölcsey szinte egyhuzamban, nagyobb javítások nélkül vetette papírra művét. A kéziraton olvasható teljes cím: Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból. A költemény először 1828-ban jelent meg nyomtatásban, Erkel Ferenc 1844-ben zenésítette meg. A Magyar Köztársaság Alkotmányába 1989-ben került be, mint a magyar nemzet hivatalos himnusza. Kölcsey műve előtt a katolikus magyarság néphimnuszaként a Boldogasszony anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga? kezdetű egyházi éneket énekelték, a református magyarságé a Tebenned bíztunk elejétől fogva kezdetű 90. zsoltár volt. Az Erkel által megzenésített Kölcsey-verset 1844-ben mutatták be a Nemzeti Színházban, de 1903-ig egy Joseph Haydn-mű volt az ország hivatalos himnusza.

Az idők folyamán zenei szempontból is változtattak a Himnuszon. Ám volt olyan időszak, amikor teljesen le akarták cserélni. Rákosi Mátyás fülét nagyon bántotta az Isten, áldd meg a magyart kezdetű ének, ezért felkérte Illyés Gyulát, a kor legismertebb költőjét és Kodály Zoltánt, a világhírű zeneszerzőt, hogy írjanak új himnuszt a nemzetnek. Illyés állítólag a következő szavakkal utasította vissza a felkérést: „Minek új? Meg van az már írva!” Kodály pedig csak annyit mondott Erkel zenéjéről, hogy „nincs mit hozzátenni, és nincs mit abból elvenni”. Mindketten tudták, hogy a fejükkel játszanak, ennek ellenére elutasították a magyar diktátor kérését.

Az idők folyamán változó Himnusz

A nagy sporteseményeken bizonyos időkorlátok közé szorulnak a nemzeti himnuszok. Így fordult elő, hogy 2013-ban a Magyar Olimpiai Bizottság felkérte az Erkel Ferenc Társaságot, hogy a riói olimpiai játékokra készítsék el a megfelelő hangzású, hosszúságú és egyéb kritériumoknak megfelelő himnuszt. (A magyar Himnusz addigi verziója 2 perc 29 másodperces volt, ami a többi ország himnuszához képest átlagosan mintegy másfél perccel hosszabb.) A Himnusz eredetileg nem volt ilyen lassú és szomorú darab, mint manapság, pattogós verbunkosokból állt. El is készült az új verzió, amely nemcsak rövidebb, hanem lendületesebb is. Azóta a világversenyek eredményhirdetésén ezt hallgatjuk. Sokaknak nem tetszett az új hangszerelés, noha ez áll közelebb az eredetihez. Somogyváry Ákos karnagy, Erkel Ferenc szépunokája szerint: „Erkel Ferenc Hymnusát annak 1844-es keletkezése óta többen átdolgozták, a műből sokféle átirat született. Közülük több mint két generáció óta a legismertebb Dohnányi Ernő hangszerelése. A történeti hűség kedvéért azonban tisztázni kell, hogy bár ezt a változatot a 20. század valóban egyik legkiválóbb magyar muzsikusa készítette, mégis a kották (és a felvételek) összehasonlításából egyértelműen kiviláglik, hogy Dohnányi feldolgozása (különösen a magyaros zenei elemek tekintetében, azok teljes elhagyása miatt) az eredeti Erkel-műtől lényegesen különbözik. Az Erkel Ferenc által írt nemzeti fohász karaktere, ritmusa, tempója megalapozottan vélelmezhetően jóval frissebb, gyorsabb volt a mai gyakorlatból ismertnél. Az eredeti mű puritánabb hangzású verbunkos jellege s ebből fakadó tempója idővel azonban nemcsak megkopott, de lassan a feledés homályába is merült. A mindmáig egyetlen kottahű felvétel 2000-ben, a Magyar Millennium esztendejében készült el az eredeti nemzeti színházi zenekari létszámmal Esz-dúrban a Ciszterci Szent Alberik Kórus és a MÁV Szimfonikus Zenekar előadásában.”

Rendezvények országszerte

A román fővárosban a Balassi Intézet–Bukaresti Magyar Intézet a magyar kultúra napjához kapcsolódóan idén irodalmi esteket, zenei programokat, filmes és képzőművészeti eseményeket szervezett. Ezeknek központjában a diaszpóra állt. A rendezvények keretében olyan kultúrateremtő emberekre összpontosítottak, illetve olyan művészeket és irodalmárokat hívtak meg, akiknek tevékenysége a diaszpóra magyarságához köthető.

Az érdeklődők megtekinthették a Schupler Alfred bukaresti operatőr, fotográfus gyűjteményéből bemutatott régi fényképezőgépeket, és e gépek szerkezetéről készített fotókat is láthatták. Szonda Szabolcs költő, műfordító Dan Lunguval, a kortárs román irodalom egyik legkedveltebb és legsikeresebb személyiségével beszélgetett, Horváth Andor román nyelven publikált kötetét Andrei Pleşu író, esztéta és művészettörténész mutatta be. A bukaresti magyarság jelentős kulturális személyiségéről, Bács Lajos karmesterről és zeneszerzőről is megemlékeztek a Balassi Intézet ünnepi programjaiban.

Együtt ünnepelte a Magyar Kultúra Napját Nagyvárad, Berettyóújfalu, Debrecen és Margitta. Közülük Nagyvárad és Berettyóújfalu már 16. alkalommal ünnepelt együtt. Tavaly Debrecen és Margitta is csatlakozott a programsorozathoz.

Nagyváradon a Szigligeti Színházban rendeztek ünnepi gálaestet a Magyar Kultúra Napján, a résztvevők megtekinthették Füst Milán Máli néni című vígjátékát is a nagyváradi társulat előadásában. Margittán könyvbemutatót, bihari népmesékből összeállított vetélkedőt kínáltak a szervezők, de volt kézművesműhely, plakátkiállítás, ökumenikus istentisztelet, közös Himnusz-éneklés és közös szavalás is.

Székelyudvarhelyen több helyszínen ünnepeltek. A Harmónia cukrászdában néprajzi, történelmi, földrajzi, gazdasági és turisztikai értékeket dokumentáló filmeket mutattak be. Nagy-Imecs Zsuzsánna alkotásaiból a Forrásközpont székhelyén nyílt kiállítás, január 22-én pedig átadták az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjakat.

Szatmárnémetiben az Ady Endre Társaság Egycsillagú égbolt–XI. Magyar Kultúra Hete címmel szervezett programsorozatot, amelynek során színházi előadásokon, fórumokon vehettek részt az érdeklődők.

Az erdélyi magyar kultúra díjazottjai
Ötödik alkalommal adták át az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjakat január 22-én a Magyar Kultúra Napján a kolozsvári sétatéri Kaszinóban. A művészeket három kategóriában jutalmazták: irodalom, képzőművészet és előadóművészet. A résztvevőket köszöntő Hege­düs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős alelnöke úgy fogalmazott: „ma tisztelettel adózunk mindazoknak, akik a múltban értékeket teremtettek, legyenek azok versek, szobrok, épületek, zeneművek; és azoknak is, akik mai napig éltetik hagyományainkat. Ez erdélyi magyar identitásunk legfontosabb alapja. De ha a világunk itt megállna, ha nem tudunk újabb és újabb értéket teremteni, akkor nincs jövőnk Erdélyben, csak múltunk. A kultúra nem múzeum, hanem eleven szövet. Ha nem bővül, nem gazdagodik, akkor elpusztul”.
Irodalom kategóriában Márton Evelin írónő kapott díjat. A Szala­mand­rák éjszakái című regényéről Vida Gábor író mondott laudációt. „Olyan könyv ez, amelyben a szerző azt meséli el, miként élünk ebben a Romániának nevezett kuplerájban, amelyet utálunk, mert elvégre magyarok vagyunk, de mégsem annyira rossz, hogy teljesen meggyűlöljük, hisz mégis itt élünk, így azonosulunk is vele, idomulunk hozzá, megszeretjük, vagy legalábbis felfedezzük” – fogalmazott.
A képzőművészet díjazottját, Berszán Zsoltot Szép­laky Gerda filozófus, esztéta méltatta. „Ber­szánnál a művészi erő nem pusztán a székely lelkületet meghatározó dacból fakad, hanem egy olyan szuggesztív belső erőből, amely csak a legnagyobb művészek sajátja. A feketére történő redukció és az absztrakció gesztusai mögött – melyek művészetét jellemzik – a modernizmus örökségéhez való hűséget tapogathatjuk ki. Ám ennél többről van szó: progresszív újítani akarásról, olyan kifejezésmód megteremtésének igényéről, amely által a csak számára felnyíló világ mutatható meg”. Kiemelte, hogy Berszán Zsoltnak Bukarest, Kolozsvár, Debrecen és Budapest mellett Velencében, valamint Berlinben is volt nagyszabású kiállítása. Az erdélyi képzőművész ma már meghatározó alakja a kortárs nemzetközi képzőművészetnek.
A harmadik díjazott, Csíky Boldizsár Tamás zongoraművész munkásságáról Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök beszélt. Hangsúlyozta: egyetemista korában öt jelentős országos versenyen vehetett át díjat, az ezredfordulón a Münchener Musikseminar zenei igazgatója állandó szólista címmel illette. Több mint 800 koncertet és szólóestet adott országszerte és külföldön, világhírű karmesterekkel dolgozott, gyakran hívják nemzetközi versenyek zsűrijébe. Diákjai hazai és külföldi versenyeken díjazottak, többen közülük sokat koncerteznek és kiváló oktatók. Az esemény Laczkó Vass Róbert színművész és Szép András zongorista Kolozsvár-film című produkciójával zárult

Gál András