A fel nem adható filmfesztivál

A fesztivál díjai:
Simó Sándor Emlékdíj a legjobb első filmért és az Aáry Tamás Lajos oktatási ombudsman által felajánlott töltőtoll: Dmitrij Szemjonov: Ugyanaz a vér /The Same Blood (Fehéroroszország)
A kulturális minisztérium díja: Szemző Tibor: Vágy, hogy indiánok lehessünk – Franz Kafka utolsó szerelme (Magyarország)
A Maros Megyei Tanács díja: Måns Berthas: Bajnok / Champion (Svédország)
A Nemzeti Kulturális Alap díja: Mihai Grécu: A hatalom tükörképe / The Reflection of Power (Franciaország)
A 23. Alter-Native nagydíja: Clément Tréhin-Lalanne: Aïssa (Franciaország)

Romániában ez a leghosszabb kort megért filmes szemle – mondja Gáspárik Attila, a fesztivál művészeti igazgatója azt is hozzátéve: évről évre egyre nagyobb kihívás olyan programot összeállítani, amely képes kimozdítani az embereket a tévé és a számítógép képernyői elől, hogy közösen mozizzanak, ismerősök, ismeretlenek egymás mellett ülve könnyezzenek vagy nevessenek egy-egy alkotáson.

A fesztiválra, amely elsősorban a rövidfilmek versenyéről szól, 824 filmet neveztek be: az öttagú zsűri nem unatkozott hát, négy nap alatt kellett végignéznie a benevezett filmeket és kiválasztania azokat, amelyek majd részt vehetnek az igazi versenyen. A Berecki Beáta-Hajnalka, Durst György, Radu Vasile Igazság, Schneider Tibor és Marcel Þintar alkotta zsűri végül 51 alkotásra bólintott rá: ezek a filmek az 5 legjobb minősítésért versenyezhettek a fesztivál ideje alatt. A három nap alatt levetített versenyfilmeket újabb filmes szakembergárda értékelte: az Angelusz Iván, Mircea Valeriu Deaca, Felméri Cecília, Gyenge Zsolt és Emanuel Lăzărescu alkotta zsűri hosszas vitát és „verekedést” követően hozta meg a végső döntést. Ahogy Gyenge Zsolt a zsűri nevében elmondta, annyira jók voltak a filmek, hogy az öt díjra 25 filmet javasoltak, és végül abból kellett kiválasztani a végső öt legjobbat.

Nulladik típusú találkozások

A szerdai nap a fesztivál életében amolyan nulladik napnak számít, egyfajta bónusz a cinefilek számára, a szervezőknek pedig egy utolsó lehetőség, hogy élesben is kipróbálhassák a technikát, hangosítást, világosítást-sötétítést, igazítani lehet(ett volna) még a mozivásznon. Három játékfilm várta délután a közönséget, amely azonban elég gyéren mutatkozott. A szervezők azzal nyugtatták az érdeklődő újságírót és saját magukat is, hogy mindez még csak a kezdet, az igazi fesztiválhangulat csütörtök este, de még inkább pénteken és szombaton lesz. A program színesedésével és bővülésével egyre nagyobb számban jelent meg a nagyérdemű is, csütörtök délután elkezdődött a versenyfilmek vetítése három szakaszban, majd megnyílt az első kiállítás, amely témájában is, hangulatában is illeszkedett az Alter-Native-hoz. Majd a játékfilmek következtek, illetve az első dzsesszkoncert.

Viszonyok és válaszok

Mint minden évben, az idén is úgynevezett járulékos programok tették még színesebbé az Alter-Native felhozatalát. A B5 Stúdió kezdeményezésében szervezték meg az Eight Present Artists programot, amely az Urban Present Projekt része és amely által öt kiállítást nyitottak meg: a Kultúrpalotában, a Camera K’arte-ban, a B5 Stúdióban, a volt ortodox zsinagógában és a Tudor-lakónegyedben Adorjáni Márta, Miklós Szilárd, Bartha József, Christina Hartl-Prager, Vlad Nancă, Cristi Pogăcean meghívott művészek munkáiból. Az Eight Presents Artists eseménysorozat több kortárs művész tapasztalatát és Marosvásárhelyhez fűződő viszonyulását foglalja össze, azt, ahogy művészi folyamataik és gyakorlatuk a város szimbolikus politikai és kulturális töltetét kutatja, fölfedi vagy felerősíti.

A fesztivál ideje alatt négy koncertre ülhetett be a közönség: Beke István Ferenc és Orosz Dávid Gergő kezdte meg a dzsesszelőadások sorát, majd Ujj Zsuzsi és Darvas Kristóf mutatkozott be, a sort folytatta Gabriela Costa és Alex Man, amit végül a Tóth Viktor Tercett – Tóth Viktor, Orbán György és Hodek Dávid – zárt.

Rókatündér kutyák társaságában

A játékfilmek felhozatalában zömében kortárs román és magyar alkotások szerepeltek, többnyire olyanok, amelyeket megelőzött a hírük, ha nem máshonnan, hát Cannes-ból vagy egyéb nevesebb fesztiválszereplések és -díjazások kapcsán hallhatott róluk a nagyérdemű. A közönség szerette is ezeket, sokan beültek a nézőtérre, hogy például a várva várt Liza, a rókatündér című Ujj-Mészáros Károly rendezte magyar filmet megtekintsék. Az ősi japán legenda szerint a női alakot öltő rókadémonok megigézik és elcsábítják a férfiakat, majd elrabolják a lelküket és az életüket. A filmet már a tévécsatornák is sugározzák, érdemes megnézni főszerepben Balsai Mónikával, Bede-Fazekas Szabolccsal, David Sakurai-jal, Molnár Piroskával és Schmied Zoltánnal.

Tudor Giurgiu Miért éppen én? című filmje egy valós eseményt dolgoz fel, amely napjainkban különösen aktuális témát, a korrupció kérdését feszegeti. Cristian, a fiatal, idealista ügyész történetét meséli el, akinek egy bonyolult korrupciós ügyet kellett megoldania a 2000-es évek Romániájának szövevényes társadalmi-politikai viszonyai között.

Mundruczó Kornél Fehér isten című filmjéről szinte mindenki értesült már, Mundruczó, egyes fesztiválszereplésein kellőképpen provokatívan, csokornyakkendős kutyák társaságában jelent meg, ami elég volt ahhoz, hogy kellőképpen felcsigázza érdeklődésünket. Nem csoda hát, ha sokan voltak a filmre kíváncsiak, még ha a rendező és kutyája nem jelent meg a vetítésen: a film egy figyelmeztető mese a magasabb rendű faj és kegyvesztett négylábúi közötti kapcsolatról. Fazakas Csaba Swing című filmjét már vetítették a tévécsatornák, aki nem látta, nézze meg, jól fog szórakozni a három elkeseredett, különböző korú nő történetén, akik énekesnőként próbálnak érvényesülni, miután egy esős éjszakán egymás mellé sodorja őket a sors és akiket felkarol az öreg dizőz. A szereposztás is kitűnő: Ónodi Eszter, Csákányi Eszter, Törőcsik Franciska, Törőcsik Mari, Kulka János, Gáspár Tibor látható főszerepben.

Hogy mondják oroszul, hogy köszönöm?

Szombaton este, ahogy ez egy filmszemléhez illik, a Kultúrpalota nagyszínpadán Bajkó Edina és Palkó Attila bemondó- és műsorvezető páros mutatta be a zsűri tagjait, majd szólította színpadra Gyenge Zsoltot, hogy értékelje a látottakat. A neves filmkritikus, a Budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója a zsűri véleményét tolmácsolva arról beszélt, hogy nagyon jól érezték magukat a fesztiválon, lenyűgözte őket a jó minőségű filmek felhozatala, a változatos program. A versenyre benevezett rövidfilmeknél a filmes kifejezési eszközök komplexitására összpontosítottak, a tematika szempontjából pedig az ember és a társadalom ábrázolására – nem véletlen talán, hogy az öt díjazott film közül három aktuálpolitikai kérdéseket (bevándorlók, tüntetések, kommunizmus) boncolgat.

Dimitrij Szemenov Ugyanaz a vér című filmjéért a legjobb első filmért járó Simó Sándor Emlékdíjat vette át. A fehérorosz fiatal rendező oroszul köszönte meg a díjat, amelyet a Maros megyei MADISZ, a Román Nemzeti Filmintézet és Aáry Tamás Lajos oktatási ombudsman támogatásával ajánlott fel. A Művelődési Minisztérium díját Szemző Tibor magyarországi rendező kapta a Vágy, hogy indiánok lehessünk – Franz Kafka utolsó szerelme című alkotásáért. A Maros megyei tanács díját a svédországi Måns Berthas: Bajnok című filmjének ítélte oda a zsűri, míg a Nemzeti Kulturális Alap adminisztrációjának díját Mihai Grécu, franciaországi rendező nyerte el A hatalom tükörképe című alkotásával. Az Alter-Native 23. nagydíját – felajánló a Román Nemzeti Filmintézet – a francia Clément Tréhin-Lalanne vitte el Aïssa című alkotásával.

A szervezésért, a fesztivál sikeréért Gáspárik Attila mondott köszönetet valamennyi munkatársának, önkénteseknek, műszakisoknak, szervezőknek, külön hangsúlyozva Sipos Levente fesztiváligazgató és Fodor Márta fesztiválkoordinátor nevét, akik nélkül „már rég bezárhatta volna kapuit a filmfesztivál”. Majd „jövőre veletek ugyanitt” szlogennel búcsúzott.