Székelyföldi pionírok az 1980-as években. A kommunista diktatúra a gyerekekre kiemelten figyelt
Fotó: Daczó Katalin gyűjtése
A napokban jelent meg Fábián Tibor lelkész-újságíró Ceaușescu elvtárs, pajtás című új kötete, amelyben a szerző a kommunista rendszer őrültségeit járja körbe rengeteg szatírával, humorral.
2021. november 01., 08:162021. november 01., 08:16
Humor nélkül lehetetlen átevickélni az életen. Akit pedig e tájakra csöppentett a gólya, annak igencsak erős humorérzéke kell hogy legyen a mindennapok túléléséhez. Abban különbözünk másoktól, hogy itt annyira állandósult a nyomorúságos helyzet, hogy éjjel-nappal vigyorognunk kell. Ezért aztán kívülállóknak akár úgy is tűnhet, hogy akik itt élnek, vidám emberek. Amit nem tudhatott annak idején az idegen:
Fábián Tibort a mélységeiben foglalkoztatja az a korszak, amelyben gyerekeskedett, nevelkedett, ráeszmélt a világra. Ám milyen világra! Amikor a hetvenes évek közepe táján megszületett, már javában tombolt a Ceaușescu-rendszer őrülete, a „kultúrforradalom”, a sovinizmus, a polgárokra erőltetett, tartalom nélküli hazafiság. Túl voltunk a 60-as évek viszonylagos jólétén, az úgynevezett nyitáson, mi több, éppen akkoriban zárult be teljesen világunk. Fábián még azt a korszakot sem érhette meg, amikor legalább egy narancsot tehettek a szülők a gyerekeiknek a karácsonyfa alá, és azokban a boldog időkben sem részesülhetett, amikor jegy nélkül vehettünk vajat és kenyeret. Kiskorában már karácsony sem volt, csak téli ünnep, és a Télapó helyett a lefordíthatatlan nevű Moș Gerilă hozta zsákjában a képzeletbeli mogyorót. Az étel általában képzeletbeli volt, ezek pótlására a rendszer kitalálta a hosszan tartó tapsot. Amivel viszont nem lehetett jól lakni.
Fábián humorát szerencsére nem vette el a vélhető gyerekkori „vitaminhiány”, nem okozott traumát neki a banán utáni vágyakozás, a sötétség meg a hideg. Lehetett azokban az időkben is jópofáskodni – kellett is az elme épségének megőrzéséért –, de átvitt értelemben és szó szerint is sötét volt és hideg.
Könyvborító. Fábián Tibor szatíráin, irodalmasított anekdotáin keresztül átfogó képet kapunk arról, hol és miben éltünk, milyen abszurd események tarkították a hétköznapi emberek világát
Ám ennek is meglett az eredménye: lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy akik abban a világban nőttek fel, nem lettek megkeseredett felnőttek, sőt mintha könnyebben vennék az élet akadályait. Hiszen a kommunizmusnál rosszabb már úgysem szakadhat a nyakunkba. Még ha eléggé furcsa is a mai világ… De legalább nem lebeg a fejünk felett Damoklész kardjaként az a veszély, hogy egy apró hiba vagy akár egy vicc miatt a Duna-csatornán kössünk ki, vagy halálunkig egy bányában robotoljunk. Annak a rendszernek ugyanis nem kellett sok, hogy a „nemkívánatos elemeket” kivonja a forgalomból, elrejtse a világ szeme elől őket.
Fábiánnak a korszak iránti érdeklődése már megmutatkozott Diktátorkeringő (Ceaușescu utolsó napjai) című kiváló drámájában, amelyben a diktatúra összeomlásának napjaira van kiélezve a történet. Ezúttal viszont szatíráin, irodalmasított anekdotáin keresztül átfogóbb képet kapunk arról, hol és miben éltünk, milyen abszurd események tarkították a hétköznapi emberek, ugyanakkor a hatalom közelében élősködők mindennapjait. Bár a szereplők olykor inkább önmaguk karikatúráira hasonlítanak, az ironikus elbeszélésmód mögött történelmileg hiteles információk bújnak meg – olvasmányossága mellett éppen ez a kötet egyik erőssége.
Típusembereket, a Főnök óhajaira, parancsaira bólogató paprikajancsikat (legjobb példa rá Dumitrașco, a lakájként viselkedő személyi titkár, aki csak akkor hős, amikor senki sem látja). Ezek a szereplők a korszak összes jellegzetes (torz) vonásait magukon hordozzák, és akik megéltük azokat az időket, mindannyian ismerhettünk legalább egyet közülük. Pojácák voltak, akik a hatalom embereit körülvették mindig és mindenből hasznot lesve.
Fábián Tibor műve nyilván nem történelmi regény. Még ennél is több. Fikcióba bújtatott korrajz, elrettentő példa arra, hogy ilyet többet sose engedjen meg magának az emberiség. A különálló, de azonos vonalvezetésű szatírákat olvasva mosolyogva könnyezzük meg a múltat, de azért imádkozzunk egy sort, hogy a közhely, miszerint a történelem ismétli magát, sose következzen be…
(Fábián Tibor: Ceaușescu elvtárs, pajtás, szatirikus regény, Tortoma Kiadó, 2021)
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!