
Balázs Fecó utolsó kolozsvári koncertjén Mátyás király szülőháza előtt
Fotó: Nánó Csaba
2020. november 28., 19:402020. november 28., 19:40
2020. november 28., 19:432020. november 28., 19:43
Szavaim fáradt nyilak, földre hulltak az útjukon,
S amit még nem mondhattam el, már többé nem tudom.”
(Korál: Amit nem mondhattam el)
Csillaghullás, nekrológok, a „csönd éve” ez.
A közelmúltban elhunyt magyar rock-legendák közül talán Balázs Ferenc állt a szívemhez legközelebb. Ha lehet egyáltalán ilyent mondani. Hiszen valamilyen módon mindegyikük befolyásolta életemet, azt a zenei világot, amit még kamasz koromban választottam magamnak, és amihez mai napig tartom magam. Az irányt, az utat mutatták, az értéket a hangzavarban, az igazat a hamisban.
És mégis… a Fecó halála kicsit jobban fáj. Életem nagy szerelmeinek és nagy bánatainak volt tanúja – zenéje, a Korál dalszövegei által. Átvitt értelemben mindig ott volt fájdalmaim, de nagy örömeim idején is, vigasztalt, felejtette a bút s bánatot, szárnyat adott a gondolatoknak, táplálta a boldogságot, a szerelmet, a vágyat.
Zenészként nagyszerű volt, emberként hiteles. Sosem felejtem, amikor városunkban koncertezett a Korál együttessel Mátyás szülőháza előtt. Barátommal és rádiós kollégámmal legalább egy fél órát beszélgettünk vele, mielőtt elindult a riportermagnó. És akkor mondta kissé bánatosan azt, amit azóta sem felejtek: „élmény volt Kolozsváron fellépni, de azt nagyon sajnálom, hogy nem a főtéren, Mátyás király szobra előtt koncerteztünk. Igazán megtisztelő lett volna.”Arra gondoltam, hátha nekik is megadatik ez, vártam vissza őket.
Hát, ez immár soha nem jön össze, Fecó. Életed egy gyönyörű dallam volt. Ahogyan immár emléked is az marad, míg bennünk megszólal.
Balázs “Fecó” Ferenc (1951. március 2.-2020. november 26.)
Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
szóljon hozzá!