A bőr varázsa, a vonalak harmóniája

Ahogyan másnak a kő, a márvány, a vászon és sok más egyéb, Balázs László (portrénkon) anyaga a bőr. Viszonylag egyedül van ezzel az erdélyi művészeti palettán, hiszen – néha a látszat ellenére – komoly és különleges tudást igényel a bőrbe metszés művészete. Nem olyan látványos, mint a szobrászat, nem annyira színes, mint egy festmény, nem dallamos, mint egy zenemű – mindezeket egyszerre foglalja magába Balázs László bőrbe álmodott világa.

Lászlónál minden azzal kezdődött – eltekintve attól, hogy a művészi hajlam családi vonás, édesapja Balázs Péter, a híres festőművész volt –, hogy tíz éven keresztül a nagyhírű kolozsvári cipőgyár tervezőjeként kereste kenyerét. Szakmájából adódóan megismerkedett a gyárban fellelhető összes anyaggal, különösképpen a bőrrel. Utólag azt is mondhatnánk, szerelem volt első látásra, hiszen évtizedek után is bőrrel dolgozik, és nem úgy tűnik, hogy valaha is lemondana róla.

A bőrbe metszés László gyerekkorába nyúlik vissza: cipőtalpakba faragott különböző mintákat, főleg a Kalotaszegen látott fafaragások díszítéseiből ihletődve. Nem volt ez akármilyen játék, egész motívumrendszereket dolgozott ki, elsősorban tulipánokból. Kislányoknak nyakdíszeket készített bőrből – később az osztálytársainak már megrendelésre dolgozott. (Manapság már sorozatban gyártják a kézművesek ezeket a tárgyakat, akkoriban unikum volt, amit László készített.) A tárgyak és a motívumok idővel bővültek, a tulipános vagy napkorongos nyakékektől Balázs László eljutott a bőrből készült ékszeres dobozokig, a díszítő elemek pedig egyre bonyolultabbakká és érdekesebbekké váltak. A népi motívumok mellett megjelentek az állatfigurák – ezek már bőrmetszetein is jelentős szerepet töltenek be.

Az anyagból adódóan Lászlónál monumentalitásról szó sem lehet: „A bőr arra késztet, hogy kis felületen nyújtsak sokat, kevés vonallal, tehát a munkának nagyon egyszerűnek kell lennie” – mondja a művész. Nála nem az anyag határozza meg az alkotást, hanem fordítva: a rajzhoz keres anyagot. Hiszen a bőr sokféle, talán a „legélőbb” felület, amelyen dolgozni lehet. Itt sok tévedésnek nincs helye, javítani az elrontott vonalon szinte lehetetlen, ami egyszer be van vésve az anyagba, az többnyire úgy is marad. Ez pedig igen komoly precizitást igényel, amit László az évek során magas szinten elsajátított. Minden szerszáma saját készítésű, az ember nem is sejtené, hogy például az egyik vésője egy angol esernyő maradványából készült.

Balázs László szimbólumokban gondolkodik, kompozícióiban minden növénynek, madárnak jelentése van. A gömb megjelenési formái, a női akt, a dolgos kéz ábrázolása, mind az egyfajta tökéletességre törekvés megjelenítése munkáin. Amelyek – ahogyan Balázs László megfogalmazta – „senkinek és mindenkinek” készülnek, a műélvezők legnagyobb örömére.

Ha már a motívumokról esett szó, külön helyet foglalnak el a bőrgrafikák között a dzsessz-zenészekről készült alkotások. Az enyhén karikírozott figurák lenyűgözőek a maguk egyszerűségében: pár vonallal ábrázolni egy embert, mozdulatot, érzést, lelkiállapotot, nem mindennapi teljesítmény.

A kiállítás megnyitóján Szuszámi Zsuzsa művészettörténész értékelte az alkotó munkáit: „Balázs László az élettelenbe leheli vissza az életet. A bőrfelületen kecsesen ívelő vonalakból alakulnak figurái, kompozíciói. Karcsún hajlongó vagy gubbasztó madarai, törékenyen ringó növényei a természet jelképei, a világ apró részleteinek leheletkönnyű leképezései. A gótika szárnyaló ívei, a cirkalmas díszítések, a különböző motívumok kombinációja, az elképzelt templomok – a művész teremtő játékai. A női aktok érzékeny domborulatai a természet csodáját jelképezik, legyen szó akár kecses, sudár formákról, akár kerekded, gömbölyű idomokról. A formák minimalista, tömör játéka, a könnyedén sikló precíz vonalak, az olykor gömbbe foglalt világ, Balázs László egyéni »grafikái«, nemcsak a tökéletes szépség és az élet szolgálói, de éltető környezetünk őrzői is.”

Lászlónak a bőr a megélhetést is biztosítja. Táskái és egyéb közhasznú cikkei ugyanolyan művészi igényességgel készülnek, mint grafikái. Ha végigtekintünk alkotásain, teljesen hihetővé válik az, ami a kiállításon többször is elhangzott: Balázs László a tökéletességre törekszik. És ettől már nem is áll messze – tehetjük hozzá...