Az olvasás élményét nem félti, de az olvasnivaló felkínálásának, elérhetősége biztosításának új útjait szorgalmazza dr. Szemerei Péter, az Országos Széchenyi Könyvtár általános főigazgató-helyettese. Szerinte a könyvrestaurátor, a könyvtáros és az informatikus a jövő könyvtárának azonos értékű munkatársa lesz.
2013. szeptember 05., 19:332013. szeptember 05., 19:33
– Ön hogyan olvas szívesebben: kézbe vehető könyvet lapozgatva vagy számítógépen?
– Én még ahhoz a generációhoz tartozom, amelynek tagjai szívesebben olvasnak papíralapú könyvet, nyomtatott szöveget. A munkám közben azonban elsősorban számítógépet használok.
– Az utóbbi évtized egyik legvitatottabb kérdése, hogy mi lesz az olvasás élményével? Mit gondol, meddig élvezhetjük még ezt az élményt?
– Az olvasás-írás kultúrája örök, csak folyamatosan átalakul. Annak idején Egyiptomban a legszentebb szövegeket a legszentebb helyekre, a templomok falaira írták. Az első „mobil” eszközök, az agyagtáblák már sokkal törékenyebbek voltak, kevésbé díszesek. Ehhez képest a papírra írás újra csak merőben eltérő kategóriaként érkezett, viszont így egyre több ember számára bizonyult hozzáférhetőnek a szöveg. Miután Gutenberg feltalálta a nyomtatást, újabb nagy áttörés következett. Nem olyan szépek, nem annyira értékesek, mondták a nyomtatványokra, viszont minden korábbinál nagyobb tömegekhez képes volt eljutni az írott szöveg. Ez elmúlt húsz esztendő során újabb nagy átalakulás tanúi lehetünk, az internet révén majdnem mindent olvashatunk számítógépen, és így a könyvtárak funkciója is jelentős átalakulásban van.
– A digitalizálás kora milyen mértékben alakítja át a Széchenyi könyvtár mindennapjait – figyelembe véve, hogy nem közkönyvtárról beszélünk, ahonnan olvasnivalót lehetne kölcsönözni?
– A magyar nyelvterület legnagyobb könyvtáraként, mintegy tízmilliós állománnyal – benne két és félmillió könyvvel – rendelkező intézményként valóban más kihívásokkal kell szembenéznünk, mint a közkönyvtáraknak. A régóta a Széchenyiben dolgozó kollégák szokták emlegetni a kilencvenes éveket, amikor még diákok százai üldögéltek a főlépcsőn arra várva, hogy hely szabaduljon fel az olvasóteremben. Nos, ez azóta jelentősen megváltozott, közel sincs akkora tolongás az olvasótermeinkben, egy másfajta könyvtárigény azonban igenis, továbbra is létezik. Úgy próbáljuk ezt kielégíteni, hogy egyre több mindent digitalizálunk és teszünk hozzáférhetővé a világhálón. Ennek az átalakulásnak egyik elsődleges előnye, hogy az anyaország határain kívül élő egyetemistának vagy kutatónak nem kell több száz kilométerről Budapestre utaznia jelentős pénz és energiabefektetéssel, hanem egyre több anyagot érhet el az otthoni számítógépén is.
– Ebben az átalakulásban követnek-e valamilyen konkrét könyvtármodellt?
– Igyekszünk minél több könyvtári modellt tanulmányozni, legutóbb május végén tizenöt magyar könyvtárvezető járt angliai, hollandiai és dániai tanulmányúton. Nem véletlenül épp ezekben az országokban, ott ugyanis nagyon fejlett a könyvtárkultúra, és az innovációban is élen járnak. Angliában például tele vannak az egyetemi könyvtárak és közkönyvtárak egyaránt. Általánosan jellemző, hogy a helyszíneken is rendelkezésre állnak számítógépek, illetve szinte mindenki kis hordozható számítógéppel érkezik. Ezzel együtt bőven jellemző a könyvekben való tényleges lapozgatás is – a munka, a kutatás eredményét azonban szinte kivétel nélkül számítógépen rögzítik.
– Az ön által mondottak alapján nem feltétlenül hitelt érdemlők a könyvtárak kiürülését jósoló apokaliptikus képek...
– Könnyen elképzelhető, hogy a fizikai olvasói létszám még egy ideig csökkenőben lesz, de éppen erre számítva kell megtalálnunk a becsalogatás új eszközeit. Az angliai közkönyvtárakban például házifeladat-megoldó klubokat láttam, amelyeket nem is feltétlenül könyvtáras vezetett, hanem önkéntes pedagógus, vagy általános iskolás diákok esetében gimnazista – a tanuláshoz szükséges szakirodalom pedig, ugyebár, kéznél van. Azt is tapasztalhattuk, hogy segítik a digitális írástudás elsajátítását. Anglia jóval elébb tart, de még ott is küzdenek ezzel a problémával, ami ma már nem puszta elméleti kérdés, hanem sokak munkahelyi elhelyezkedését is nehezíti.
– A múzeumok többsége interaktivitásra törekszik, így próbál minél több látogatót vonzani. Élnek-e hasonló „trükkökkel” a könyvtárak?
– Természetesen igen, és nemcsak abban abban az értelemben, hogy aktuális témák, évfordulók, személyiségek köré szervezett események keretében próbálunk egybefűzni több csábító elemet is. Egyik fontos törekvésirányunk rendhagyó irodalomórák könyvtári megrendezését célozza, hiszen egy diák számára sokkal érdekesebb, ha nem csak a tankönyvből kell beszereznie a tudást. Ezeken az órákon filmbejátszások, előadóművészek révén válik élőbbé egy-egy irodalmi életmű, esetenként nemes-másolat révén az eredeti mű is kézbe vehető.
– Az okostelefonok elterjedése külön kihívást, netán lehetőséget kínál a könyvtáraknak?
– A folyamatosan épülő nagy virtuális térben a könyvtáraknak is jelen kell lenniük, ellenkező esetben lemaradnak, illetve kimaradnak. Ezért a közgyűjteményekben lévő kulturális kincseket megfelelő módon kell tálalnunk: elsősorban megtalálhatóvá kell tenni őket, második körben pedig kedvet csinálni ahhoz, hogy az emberek bemenjenek a gyűjteményekbe élőben is megnézni az alkotásokat – a középkori kódexektől az üdvözlőlap-gyűjteményekig.
– Ebben az átalakuló könyvtári világban ki az értékesebb ember: a könyvtáros, a könyvrestaurátor vagy az informatikus?
– Mindhárom, a meglévő tudások átalakításával, illetve újabbak beemelésével. Továbbra is nagyon fontos marad a restaurátor és a könyvtáros, hiszen ők gondoskodnak az állomány karbantartásáról, arról, hogy az a könyv kétszáz év múlva is kézbe vehető legyen. Ugyanakkor állandó fejlesztésre szorul a könyvtárosok azon tudása, hogy miként lehet nagy mennyiségű információt nyerni és kezelhetővé tenni, erre kell ráépíteni azt az új tudást, amely lehetővé teszi az információk világhálón való tárolását és elérhetőségét. Nagy hatékonysággal lehet használni a különböző közösségi oldalakat is, a Széchenyi könyvtár szép látogatottságnak örvendő Facebook-oldalán például rengeteg információt jelenítünk meg rendezvények népszerűsítésétől a különböző anyagok elérhetőségének megosztásáig.
Dr. Szemerei Péter
Siófokon született 1965-ben. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát 1990-ben, később pedig közgazdasági tanulmányokat folytatott. Egy Fulbright-ösztöndíj keretében 15 hónapot töltött az Egyesült Államokban alkotmányjogi témákat tanulmányozva. 1992-től a felsőoktatásban dolgozott, az ELTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék oktatója, a Bibó István Szakkollégium igazgatója. 2000-től a MEH Informatikai Kormánybiztosságának egyik főcsoportját vezette. 2003-tól különböző tanácsadói munkákat végzett, majd 2011 óta az Országos Széchényi Könyvtár általános főigazgató-helyetteseként dolgozik, fontosnak tartja egy modern könyvtári rendszer kialakítását.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!