
Erdély gazdasági előrelépéséhez vezethetne, ha a hazai magyar vállalkozók élnének az afrikai országokban nyíló számos üzleti lehetőséggel – tartja Gambia Köztársaság romániai utazó nagykövete, a marosvásárhelyi születésű Osváth Pál.
2014. január 10., 11:072014. január 10., 11:07
2014. január 10., 11:332014. január 10., 11:33
– Mit jelent utazó nagykövetnek lenni?
– Kétféle diplomáciai státust kell megkülönböztetni. A karrierdiplomaták a különböző diplomáciai rangfokozatok elérését követően válnak nagykövetté, ugyanakkor léteznek politikai vonalon kinevezett nagykövetek is, akiket általában a kiküldő ország elnökének mandátuma lejártával visszahívnak. Az utazó nagykövet meghatározás azt jelenti, hogy non rezidens státussal rendelkeznek, a megbízó állam bárhová küldheti őket a világon. A külképviseletek élén nagykövet vagy megbízott miniszter áll, a nagykövet kinevezéséig megbízott ügyvivők, általában szakdiplomaták látják el a testület vezetését. Jómagam rezidens vagyok Romániában, ideérkezésemkor az újonnan alakult gambiai diplomáciai testület élére neveztek ki kezdetben még konzuli titkárként, de időlegesen elláttam Sierra Leone képviseletét is.
– Hogyan válik egy marosvásárhelyi magyar egy afrikai állam képviselőjévé?
– Hasonló a helyzetem a tiszteletbeli konzulokéhoz: őket mindig a fogadó ország állampolgárai közül választják ki. Hogy én Gambiát 2005 óta képviselem, felkérésen alapszik. Az afrikai államok esetén is gyakorlat, ami dél-amerikai, ázsiai országokban, hogy szakembereket, nem pedig diplomatákat kérnek fel külszolgálatra. Gambiának azért is előnyös, hogy én képviselem, mert helybéli vagyok, ismerem az ország nyelvét, a szokásokat. Azáltal, hogy Románia elfogadta a jelölésemet, Gambia bizonyítékot nyert a megbízhatóságom felől is.
– Sokak képzeletében Gambia szegény afrikai országként jelenik meg. Hogyan élnek ott az emberek, valóban a nyomor miatt menekülnek onnan más országokba?
– A 2012-es népszámlálás szerint az országnak 2,1 millió lakosa van, ebből kevesebb, mint két százalék tartózkodik külföldön. A megélhetés nem jelent gondot, a lakosság több mint hatvan százaléka a mezőgazdaságban talál elfoglaltságot, egyre jelentősebb a turizmusból származó bevétel is. Fejlődő piacról beszélünk a gazdaság és a turizmus terén egyaránt. Több ágazatban is szabad a piac, számos lehetőség nyílik, hiszen Gambiából, illetve az Afrikai Unió térségéből az Európai Unióba importált termékekre nem kell vámot fizetni, sok területen pedig egyszerűen nincs konkurencia. A turizmusról csak annyit: míg eddig például az észak-európai országokból érkezők Ciprusban töltötték a hideg évszakot, az utóbbi években egyre többen a nyugat-afrikai országokba mennek nyaralni. 1985 óta a Sheraton Gambia révén huszonhat nagy szálloda várja őket az Atlanti-óceán partján. Jelentős beruházási lehetőségek várnak, a jelenlegi törvények szerint külföldi jogi és magánszemélyek is vásárolhatnak telket, termőföldet, tengerparti sávot Gambiában, és készülnek megváltoztatni az adózási rendszert is, hogy vonzóbb legyen a befektetők számára. Jó a közbiztonság, szinte alig akad erőszakos cselekmény, a törvények nagyon szigorúak. Az államelnök ugyanis rájött, hogy csak szigorral lehet kézben tartani egy olyan országot, amely polgárháborún esett át, kivált Szenegálból és a kontinentális Afrika legkisebb országa.
– Az elmúlt évben székelyföldi vállalkozóval is tárgyalt gambiai befektetési lehetőségekről. Mivel biztatta őket?
– Székelyföld esetében elsősorban a fakitermelő cégeknek érdemes a nyugat-afrikai piacot megcélozni. A székelyföldi minőségi áru keresett Gambiában, mivel a turizmus és gazdaság fejlődése is újabb ingatlanok építését teszi szükségessé. Persze, vannak korlátozások is, az országban csak egyemeletes házakat szabad építeni, színben pedig illeszkedni kell a környezethez, a tengerparti sávban például csak a krém-barna színek megengedettek. Ha a székelyföldi cégek közül néhány összefogna, hogy osztozzanak a hosszú hajóút költségein, majd az építkezés fázisain, igencsak megérné a beruházás. Az ország területét a Gambia folyó szeli ketté, a kiépített, állami tulajdonú öntözőhálózat hossza körülbelül 800 kilométer, ehhez bármilyen magánvállalkozás csatolható, és csak az energiát kell kifizetni. De egyéb területen is adódnak üzleti lehetőségek. Gambiában és a térségben hét további országban nincs optikus, keresünk olyan céget is, amely a fahulladék feldolgozásához, brikettgyártáshoz szállítana technológiát. Figyelmeztetnem kell azonban a vállalkozókat, hogy számításaikból ne hagyják ki az esős évszakot, ami július közepétől augusztus végéig tart, ilyenkor hatalmas mennyiségű víz zúdul le, megáll az élet, akárcsak a ramadán negyven napján.
– A nagykövetség miben segítheti a beruházások megvalósulását?
– Szakmai körutakat szervezünk, a vállalkozók legközelebb 2014 februárjának elején szerezhetnek helyszíni információkat a lehetőségekről. Fontos lehet az is, hogy nem versenyeztetünk cégeket, egy-egy iparágban csak egy-egy cég van jelen, a leghamarabb érkező. Konkurencia tehát nincs, társulni viszont lehet. Létezik egy cégregisztráció, amely az exkluzivitást biztosítja a cégek számára, ezenkívül információval szolgálunk a gazdaság, a bankrendszer, a törvények, a vízumkötelezettség terén, ismertetjük a cégbejegyzés körülményeit, közvetítünk. A vállalkozónak kezdetben csak a bankszámla megnyitásának aláírásáért kell Gambiába utaznia.
– Az eddigi beszélgetések, találkozások alapján milyennek ítéli a székelyföldi vállalkozók érdeklődését?
– A székelyföldi vállalkozóktól elvárom, hogy az elkövetkezőkben legyenek gyorsabbak, a találkozások, előjegyzések időpontját tartsák be. Persze találkoztam nagyon professzionális módon működő, komoly menedzsmenttel, korszerű technológiával rendelkező cégek képviselőivel is. Összességében a fokozott bátorságra hívnám fel a figyelmet, mert azt tapasztalom, hogy félénkebben közelítenek az újdonságokhoz, mint a többi romániai üzletember.
– Az elmúlt évet egy Sierra Leone-i szakmai úttal fejezte be, szintén romániai üzletemberek társaságában. Mit célzott ez az út?
– Az utazás legfőbb célja egy bemutatkozó látogatás volt, Sierra Leone magyarországi főkonzulja, Bocsánczy János, az ország moszkvai nagykövete, John Sahr Yambasu és jómagam kísértük el az újonnan kinevezett tiszteletbeli főkonzult, Viorel Zaharia Maros megyei üzletembert, a Zettamobili cég tulajdonosát. Korábban úgynevezett fél mandátummal én képviseltem Sierra Leonét Románia területén, mostantól Viorel Zaharia képviseli az országot kolozsvári székhellyel, de konzuli területe az egész országra kiterjed. Zaharia kinevezésének folyamata tavaly áprilisban kezdődött el, a bemutatkozó találkozásra pedig decemberben kerülhetett sor. Egy sor jelentős vezető fogadott bennünket, köztük Sierra Leone külügyminisztere, Samura M. W. Kamar, az elnöki hivatal protokollfőnöke, Soulay B. Daramy, a Sierra Leone-i energetikai miniszterek főtanácsadója, Ibrahim Wilson, az egészségügy-miniszter,Miatta Kargbo.
Ahogy az legtöbbször lenni szokott, a szakmai út több résztvevője is előszerződéssel tért haza, a két legfontosabb megállapodás a rutil exportálását, illetve víztisztító rendszerek és napenergia-rendszerek telepítését célozza.
– Itthon hol lehet legközelebb ismerkedni afrikai befektetési lehetőségekkel? Információink szerint ez év első felében kerül sor üzletember-találkozóra. Milyen elvárásokkal, reményekkel készül erre?
– Az Országos Vállalkozók Szövetsége Hargita megyei Patronátusa elnökének, Márk Dezsőnek már előterjesztettem elvárásaimat, reményeimet. A folytatás elsősorban rajta, leleményességén, ügyességén, szervezőkészségén múlik. Úgy tűnik, 2014 első felében kerül sor a következő üzletember-találkozóra. Az afrikai lehetőségek ismertetése mindig érdekes, és nem csak az üzletemberek számára, hanem a fiatalság, a főiskolások, és miért ne, a sportolók számára is, hiszen nem mindennapi esemény egy olyan találkozó, ahol első kézből kapnak az érdeklődők nagyon fontos és friss információkat nemcsak Gambiáról, de az ECOWAS valamennyi országáról is. Én felkészülten várom a találkozót – remélem, a Hargita megyei üzletemberek is.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!