Tudományos eredményei mérik az egyetemet

Olyan sztártanárokat tudnak meghívni, akik egy adott tudományterületen meghatározóak, ami befolyásolja a külföldön mért eredményeket is. A műszaki kutatások óriási befektetést igényelnek, amit nemcsak a mi egyetemünk nem tud vállalni, hanem egyetlen romániai egyetem sem. Az informatika területén szuperszámítógépre van szükség a mesterséges intelligenciakutatások futtatására. Ilyen számítógépes háttérrel ma a világ egyetemeinek többsége nem rendelkezik.

– Statisztikák szerint az IT-szektorban Románia jól áll. Ez miért nem társul kutatásokkal is?
– Ha megnézzük a romániai informatikai cégeket, hogy hány szabadalmat tettek le az asztalra, rájövünk, nagyon keveset. Bevett szokás, hogy az itteni cégek Nyugatra dolgoznak bérmunkába. Azt tartják, elsősorban ebben kell megerősödniük, majd idővel kihozzák a saját termékeiket. Holott

– A Sapientiát a magyar kormány támogatja. Az egyetem milyen mértékben jut hozzá tudományos kutatásokra szánt forrásokhoz?
– A magyarországi pályázatok egyik feltétele, hogy magyarországi székhellyel is rendelkezzen a pályázó, ami nekünk nincs. A Sapientia nem akarta azt vállalni, hogy magyarországi egyetemekkel versenyezve ottani szakokat indítson, holott jó pár ilyen felkérés megfogalmazódott. Nemrég kaptunk egy ígéretet, hogy Magyarországon feloldják ezt a kellemetlen helyzetet, így a Sapientia főpályázóként az edddiginél lényegesen több kutatási támogatáshoz fog hozzájutni.

– Egyesek szerint a tudományos kutatások szempontjából az Európai Unió egységes piac. Ki lehet használni ennek az előnyeit?
– A nemzetközi tudományos pályázatokat konzorciumokon keresztül bonyolítják. A pályázatot kiíró országban egy egyetem az adott feltételeket teljesítő országok egyetemeivel közösen pályázhat, és mindenki elvégzi a maga részét. E pályázatok azonban nem mindig előnyösek, mert a pénzek nagyobb részét mindig a főpályázó emeli le. Igazából mégis ez az egyetlen módja annak, hogy sikeres nemzetközi pályázatokban vegyünk részt.

– Mennyire ismerik a romániai, a magyarországi, illetve a nemzetközi tudományos életben a Sapientia nevét?
– A Sapientia kis egyetem, a 31 alapképzése eléggé elaprózza a tanári kompetenciákat, így valójában nehéz kialakítani egy jelentős kutatói csoportot, hogy részt vegyünk adott pályázatban, de ez sokszor mégis sikerül. Kiemelném Ráduly Botond környezetvédelmi kollégánk nevét, aki egy nagyobb nemzetközi csoportban olyan kutatásban vett részt, amit a Nature szakfolyóirat közölt le tavaly. Egyértelmű tehát, hogy egy nagyobb kutatócsapat tagjainak kell lennünk. Magyarországi intézményekkel is így működünk együtt: adott téma mentén leosztjuk az elvégzendő munkákat.

– A mai tanügyi rendszerben nehéz időt szakítani a tudományos munkákra: egy tanárt az oktatás mellett rengeteg adminisztratív feladat is terhel. Ezt hogyan látja?
– Ha megnézzük a mai tanári előléptetés feltételrendszerét, abban aránytalanul nagy súlyt kap a kutatásban elért eredmény. Úgy is fogalmazhatnék: az oktatási tevékenység nem számít bele az előléptetésbe. Az egy kötelező dolog, amit el kell végezni. Akkor hol van itt az egyetemi oktatás lényege? Ha történetesen egy általunk oktatott hallgató valamilyen nemzetközi versenyen első, második vagy harmadik díjat hoz, az vajon nem az oktató szerepe is? Ezzel szemben a mai tanári előléptetés azt méri, hány impaktfaktoros cikket sikerült leközölni. Ebből sok esetben egy üzletág született.

– Ha nemzetközileg azt mérik, hogy az egyetemek milyen szabadalmakat és milyen kutatási eredményeket tesznek le az asztalra, akkor miként hozható be a mostani hatalmas kelet-európai lemaradás?
– Közép-európai szinten roppant nagy igény van arra, hogy felmutassuk, hányadik egyetem vagyunk a világranglistán, holott ez egy folyamat eredményének kell lennie. Ha Oxford és Cambridge eredményeit nézzük, szem előtt kell tartanunk, hogy ott még a fű is attól olyan jó, hogy évszázadok óta nyírják. Ki kell alakulnia egy hagyománynak, egy belső igénynek a kutatásokra, és egy jó értelemben vett bizalomnak, hogy az adott kutatásokat el is végzik. Ugyanakkor hiába szeretnénk, hogy a romániai egyetemek gyorsabban felzárkózzanak, ha az oktatást az állandó változás jellemzi. Még azt sem tudjuk elérni, ami a környező országokban néhány évtizede kialakult, és jól működik. Másrészt egyetemeink állandó utánpótlásgonddal küszködnek. Mit tud ma egy egyetem nyújtani? Hogy tíz év múlva egyetemi docensként vagy később professzorként majd jól keres? Vannak nyilván nagy egyetemek, amelyek tudatosan vállalnak kutatói munkát, és annak anyagi hasznából – például szoftverfejlesztésből – tudják támogatni a fiatal kollégákat.

– Gyakori panasz az egyetemi képzéssel kapcsolatban, hogy a gazdasági élettől elszakadva egyféle légüres térben létezik. Lát-e jó irányú változást?
– Egyetemeinken már van nyitás a duális képzés felé, amit a mesterképzésen tapasztalunk meg. A felsőfokú oktatási intézmények azzal nyitnak a nagy cégek irányába, hogy a kötelező tantervet úgy módosítják, hogy a cégek odairányítsák a fiatal végzősöket. A duális képzés minden félnek jó: diáknak, egyetemnek és cégnek egyaránt. Habár ezt törvényileg még nem szabályozták, de egyre nagyobb az érdeklődés iránta. Ugyanakkor nagy a szórás a különböző tudományterületeken: ez a fajta képzés egészen más jelent egy humán vagy társadalomtudomány esetében, mint az informatikán vagy a villamosmérnöki szakon. Mivel óriási az igény fiatal szakemberekre, fejvadász cégek már az alapképzés idején levadásszák a hallgatókat, és próbálják lebeszélni őket arról, hogy beiratkozzanak mesterire, inkább menjenek el dolgozni. Én

– Hol található jelenleg a Sapientia a nemzetközi rangsorokban?
– Két olyan rangsorolás van, amiben a Sapientiát már jegyzik. Most valahol az 5300. helyen vagyunk, 150 helyet javítottunk a tudományos kutatásoknak és az impaktfaktoros cikkeknek köszönhetően. De legújabban azt nézik, hogy a publikált cikket neves folyóiratokban hányan idézik. Ez a mérvadó szám, ami azt mutatja, mennyire tud hasznos lenni egy egyetem. Romániai viszonylatban az egyik rangsorban 26. helyen állunk a száz valamennyi egyetem közül, a másikban 32. helyen. A 18 éve alakult Sapientia számos nagy nevű, régi állami egyetemet megelőz.