Nagy István fizikatanár szerint gyenge az érdekérvényesítésünk a bukaresti tanügyminisztériumban
Fotó: Makkay József
Több évtizeden át fizikatanárként dolgozott az Arad megyei Pécskán, de pedagógusi munkáját nyugalmazott tanárként is folytatja. Közben helytörténeti könyveket ír és románról magyarra fordít tankönyveket. Nagy Istvánnal többek között a rossz minőségű hazai tankönyvekről és a „reformlázban” élő, de megkövült romániai közoktatásról beszélgettünk.
2022. február 18., 08:512022. február 18., 08:51
2022. február 19., 08:372022. február 19., 08:37
– Nemrég mutatták be az Aradról szóló négykötetes sorozatzáró könyvet. Milyen szerepet vállalt létrehozásukban?
– A sorozat három kötetének voltam a tördelőszerkesztője. Az Arad, a név marad című második kötetben egy írásom, a Járható utakon nevet viselő negyedik kötetben pedig két írásom jelent meg. A Trianon utáni Arad megyei település-átnevezésekről írtam egy tanulmányt, a másik két írásom Hosszú Zoltán Arad megyei szenátorról, illetve az RMDSZ Arad megyei Reform Tömörüléséről szólnak.
– Fizikatanárként sokat foglalkoztatja a helytörténet. Honnan származik elköteleződése a történelem iránt?
– Ez sokkal inkább helytörténet iránti vonzalom, mint történelem iránti kötődés. Azzal kezdődött, hogy egyik biztatója voltam néhai Kovách Géza történésznek, kértem, írja meg a Fejezetek Pécska nagyközség történetéből című kötetét. Ez volt az első általam tördelt és részben szerkesztett könyv. Később elkezdtem a számomra fontos települések tanulmányozását,
Szabó Istvánnal társszerzője lettem a 2014-ben íródott Nagyvarjasi harangszónak, majd 2019-ben a Nagyvarjasi-, a Pécskai- és az Aradi kalendáriumoknak. Közben az aradi Kölcsey- és Szabadság-szobor Egyesületeknek számos könyvét tördeltem.
– Arad városát és a megyét magyar szempontból szórványként tartjuk számon. Hogyan látja a helyi magyar közösségek boldogulását?
– Élünk, tesszük a dolgunk, de egyre kevesebben vagyunk. A fogyás sajnos már elkerülhetetlen. A demográfiai megtorpanás 1919-ben indult el, a törés az 1970-es években következett be, a fogyás pedig változatlanul folytatódik.
A nagy háborút enyhe kivándorlás követte, a második világháború után is voltak, akik elmentek, de pusztító ereje a falusiak kirablásának, a kollektivizálásnak volt. 1960 után indult el a falusiak Aradra vándorlása, ahol viszont igen sok magyar föloldódott a román tengerben. Mostanra a falusi magyar iskolákban éppen hogy van gyerek, Aradon már csak két helyen működik 5–8. osztály, és a Csiky Gergely Főgimnázium tanulóinak létszáma is folyamatosan apad. A megyében 1910-ben 130 564, 1977-ben 74 098, 1992-ben 61 011, 2011-ben 38 900 magyart számoltak össze, idén talán leszünk még 30 500-an.
– Több tankönyvet fordított románból magyarra. Mi adta ehhez az ötletet?
– Három éve mentem nyugdíjba, de fizikatanár hiányában továbbra is vállaltam az órák megtartását. Egyik szeptemberi szünetben mondta az igazgató, hogy aki vállal tankönyvfordítást, iratkozzon fel. Megtettem, mert korábban használtunk olyan románból magyarra fordított fizikatankönyvet, amelyben egy-egy feladat csak a román nyelvű könyvből volt érthető. Az egyik kollégát megkereste egy román kiadó, ő a fölkínált két tankönyvből csak az egyik lefordítását vállalta. Így kerültem képbe a Litera Kiadónál, és mostanra négy tankönyvük általam készített fordítását fogadta el az oktatásügyi minisztérium. Nem könnyű munka, nem kell ingyen dolgozni, de túlfizetve sincs. Két tankönyvben a román kijelentőmondatokat a magyar lektor felszólító mondatokként kezelte, és az egyikben 386 mondatvégi pontot felkiáltójelre cseréltetett...
– Milyennek ítéli az erdélyi magyar nyelvű tankönyveket?
– Sajnos erdélyi magyar tankönyv csak néhány van, szinte mind románból fordított, s azok fordításának minőségével nem foglalkoztam. Arra ott vannak a minisztérium által fölkért lektorok. A fordítók semmilyen vonatkozásban sem térhetnek el az eredeti tankönyvtől.
A legnagyobb problémát abban látom, hogy megtaníthatatlan mennyiségű és mélységű tanulnivaló van a tankönyvekben. A 8–9 éves gyerekeknek 17–18 éveseknek való fogalomrendszert kellene ismerniük, megtanulniuk és használniuk. Ennek pedig egyenes következménye a leszakadás. Elemiben természettudományokat tanítanak, ezért sem juthat idő megtanítani olvasni és számolni a kisebbeket. Ez a funkcionális analfabetizmus melegágya. Sajnos Romániában nincs tankönyvkritika, de a minőségbiztosítási eljárások is hiányoznak. Egyetlen tankönyvet sem próbálnak ki előzetesen. Nincs próbahasználat közbeni ellenőrzés, majd javítás. A szerzők beadják a tankönyvüket a minisztériumba, ahol azt egy bizottság vagy jóváhagyja, és mehet a tankönyvportálra választhatónak, vagy nem. A tankönyvek a célközönség 5 százalékához szólnak, az ideális az 50 százalék lenne. A jóváhagyott tankönyvet a kiadó vagy lefordíttatja magyarra, németre vagy nem. Így történhet meg, hogy hét jóváhagyott és választható román és csak egy magyarra fordított ötödikes matematikatankönyv érhető el.
– Mennyire törvényszerű az, hogy több tantárgy esetében román szerzők magyarra fordított tankönyveiből tanulnak a magyar diákok?
– Nem törvényszerű, de szinte kizárólagos gyakorlat.
Csak a hetedikes A magyar kisebbség történelme és hagyományai címűt írták magyarok. Szerintem ez a helyzet a bukaresti tanügyminisztérium magyar erejének a tükre.
– Mekkora az erdélyi magyar közoktatás önállósága? Mennyire lehet magyar pedagógiai módszereket felhasználni? Kötődhetünk-e az anyaországi közoktatás irányelveihez, tankönyvek felhasználásához?
– Nincs magyar közoktatás Romániában. Ami van, az magyar tannyelvű román közoktatás. A tanterveket románok készítik, a tankönyveket ők írják. Tantárgytanítási módszertanok léteznek, azoknak viszont nemigen van nemzetiségük.
A magyarországi közoktatáshoz való kötődés lehetetlen. Az ottani tankönyvek és oktatási segédanyagok Romániában nem használhatók. A tanárnak persze lehet egy-egy magyarországi tankönyve, példatára, amit akár meg is mutathat a tanulóknak, de azokból nem taníthat már csak azért sem, mert Erdélyben minden tantárgy tanterve más, mint ott.
– A rendszerváltás óta folynak a viták a tanügy átfogó reformjáról. Az elmúlt harminc évben számos változás történt, sokak szerint azonban ma sem lehet tudni, merre tart a közoktatás. Ez mennyire szolgálja a diákok és az oktatók érdekeit?
– A reformról az 1989 előttiek jutnak eszembe. Azok pedig mindig toldozást-foldozást jelentettek, és a korábbi tantervek bővítését további tanítandókkal. Ez 1989 óta szinte töretlenül folytatódik. Amit 1989 utáni változásnak mondanak, az nem érintette a lényeget. Sem tananyagcsökkentés, sem egyszerűsítés nem volt. Csak a heti hat tanítási napból lett öt. A tanulók túlterhelése tetemes. Ennek pedig az a következménye, hogy a gyerekek zöme hatodiktól nem tud lépést tartani az elvárásokkal.
A román közoktatás nem tart semerre. Nincs koncepció és kitűzött cél. Vergődés van. Ez ellentétes mindenki érdekével. Ráadásul a megkövesedett közoktatás-irányítás nem is akar kilépni merevségéből. Az elöljárók zöme csak az elvárt papírjaik rendben tartásával van elfoglalva. És ezt jól tükrözi az oktatást évről-évre négyszer végigkorbácsoló sajtó is: bírálják a közoktatást a nyolcadikosok, az érettségizők vizsgája és a véglegesítőre, valamint az állandó tanári állás elnyeréséért jelentkezők vizsgái után egyaránt. Okkal.
– Milyennek tartja az erdélyi magyar pedagógus anyagi és erkölcsi megbecsülését?
– Az erdélyi magyar pedagógus anyagi elismerése épp olyan, mint a románé. Fizetését a bértáblás besorolása szabja meg, amely attól függ, hogy kezdő, véglegesített, esetleg II. vagy I. fokozati vizsgával rendelkezik-e. Nekem csak véglegesítőm van. E fokozatok önmagukban semmit sem jelentenek. Ha megszerzi azokat valaki, akkor nagyobb lesz a fizetése, amely a katedrán eltöltött idő függvényében növekedik, de hogy közben milyen munkát végez, az nem a fokozatától, hanem a személyes hozzáállásától függ. Az erkölcsi megbecsülés más. Bizonyos helyeken a tanító vagy tanár elismert. Viszont szaporodnak azok a szülők, akik az oktatót a szolgájuknak gondolják: tegyen eleget kényüknek-kedvüknek, de igények nélkül, mert agyonkényeztetett csemetéjük a tökéletesség csúcsa, akinek minden jár, azonnal.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
,,Ez egy következmények nélküli ország, ahol mindent ellopnak” – mondogatta az utóbbi időben szomszédom magyarországi unokatestvére, akiről utólag kiderült, hogy jobban él, mint sokan közülünk Erdélyben.
Temesvár mellett feltárt avar lovas harcos sírok újraírhatják a térség avar múltjáról alkotott eddigi ismereteket. A leletek szerint az avar elit nemcsak jelen volt a Bánságban, hanem katonai és gazdasági ellenőrzést is gyakorolhatott.
A következő három napban a néphagyományból ismert fagyosszentek idén nem hozzák „igazi formájukat”: a meteorológiai előrejelzések szerint Erdély legnagyobb részén nem kell fagyra számítani.
Egy japán kisváros művelődési házában erdélyi ételek főnek: tyúkhúsleves, pörkölt, töltött káposzta kerül az asztalra, a falakon kalotaszegi minták, a konyhában pedig egy olyan ember dolgozik, aki mindezt nem tanulta, hanem hozta magával.
Az e heti fejlemények ismét csak bizonyították, hogy nincs olyan súlyos válsághelyzet Romániában, amelyet a politikai osztály ne lenne képes tovább fokozni.
Bár csütörtökön többfelé alakultak ki záporok Erdélyben, a gazdák többsége hiába várt a tartós, kiadós csapadékot. A meteorológiai előrejelzések szerint azonban a hétvégén többfelé megérkezhet az eső.
Erőltetett menetben látott neki a bukaresti kormány a védelmi képességek fejlesztését szolgáló európai SAFE-program végrehajtásának, amelynek keretében közel 17 milliárd euró áll Románia rendelkezésére.
Lépésről lépésre Isten igéjének a fényében próbál előre haladni a megalakulásának 30. évfordulóját idén ünneplő Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség, amelyben Rácz Ervin Lajos lelkipásztor szerint megpróbálják összehangolni a generációkat.
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Erdélyben még rétegjelenség a gombatermesztés, de egyre többen látnak benne lehetőséget. A székelyföldi Márton Zoltán gourmet-gombákat termeszt, hírportálunknak arról beszélt, hogyan működik a termesztés, mivel érdemes kezdeni, és meg lehet-e élni belőle.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!