Hirdetés

Pilsudski bácsi bajusza

Sorsszerűnek tűnő lengyelszimpátiája vezényelte az 1956-os forradalom budapesti színtereire, majd Varsóba. Engelmayer Ákos, az első szabadon választott magyar kormány lengyelországi nagykövete súlyos következményektől tart az ukrajnai krízisben.

 

Csinta Samu

2014. október 25., 07:582014. október 25., 07:58

2014. október 25., 20:302014. október 25., 20:30

Ha valaki, ön biztosan tisztázni tudja számunkra, mennyire valós, illetve legenda a magyar–lengyel barátság...

– Több történettel is tudom bizonyítani, mennyire nemcsak legendáról van szó. Én három könyv bűvöletében nőttem fel. Az egyik a Hős fiúk című Rákosi Viktor tollából, három testvér története a szabadságharcban, amelyben óriási hangsúlyt kap Bem József alakja. A másik az Egri csillagok, az én könyvem végén szerepel az elesettek neve, köztük 15 lengyel. A harmadik Szentiványi Jenő Lengyel sasfiók című, sokáig indexen lévő könyve, amelyben 1918-19-ben egy hónapon át lengyel cserkészek védik Lemberget, a mai Lvovot. A húgom szerint, ha nincs az a könyv, nem megyek el „balhézni” 1956-ban. Ugyanakkor a mai Lékai tér gyermekkoromban Pilsudski tér volt, a lengyel tábornagyot ábrázoló domborművel. Talán hároméves voltam, édesanyámmal rendszeresen arra sétáltunk, s én mindig meghúzogattam Pilsudski bácsi bajuszát. Egy tévéinterjúban azt mondtam, itt kezdődött az én lengyelek iránti szimpátiám. Édesanyám szerint viszont nem: fiam, már áldott állapotban voltam veled, amikor 1938-ban a közös lengyel–magyar határ visszaállításáért tüntettem.

És igaza volt a húgának? Valóban a lengyel-szimpátiája vitte az utcára ’56 októberében?

– A következő nagy lengyel élményem 1956 augusztusához kötődik. Először indultam kerékpárral Késmárkra nagyanyámhoz. Felmentem a haverokkal a Tátrába, ott összeszaladtunk egy magyar csoporttal, együtt táboroztunk, és összetalálkoztunk lengyel fiatalokkal, akiktől megtudtuk, mit történt ’56. június 28-án Poznanban: munkásfelkelés, lövöldözés, áldozatok, megtorlás. Ezek után 1956. október 23-án én is fejemre tettem a diáksapkát, és a Bem-szobornál kezdtem a napot, majd meneteltem tovább a tömeggel a „Minden magyar együtt halad, kövessük a lengyel utat”, vagy a „Lengyel–magyar barátság, függetlenség, szabadság” szlogenekre. A lengyelszimpátia kapcsolódott a forradalommal, és alapvetően meghatározta az életemet. A forradalom után Magyarországon hihetetlenül népszerű lett a lengyel nyelv, tömegek jártak nyelvkurzusra. Miután az egyetemre az osztályunkból egyetlen fiút, egy ávós gyermekét vették fel, hosszú ideig nem találtam munkát, míg nyomdászként el tudtam helyezkedni.

Mikor jutott el először álmai Lengyelországába?

– ’57-ben kaptam egy turista betétlapot, biciklivel elindultam egyedül túrázni Kassa–Prága–Budapest útvonalon. Szakadó esőben kapaszkodtam fel Késmárkról Lomnicra, amikor az egyik fenyőfa alatt egy csapatot találtam, amelynek derékhadát lengyel cserkészek alkották. A tábortűz alatt énekelte mindenki a maga nótáját, majd himnuszát. A lengyelek leíratták velem a magyar himnusz szövegét, s másnap reggel a Himnusszal ébresztettek. Eszméletlen érzés volt! Meg is hívtak magukhoz Szceczinbe. Miután kétszer visszautasították az útlevélkérésemet – mert hiába volt baráti szocialista ország, Kádárék nagyon féltek Lengyelországtól –, végül sziklamászói kapcsolataim révén jutottam ki 1960 nyarán. Más világ volt: dzsessz, diákklubok, film, autóstoppolás, úgy döntöttem, nem is megyek haza. Felvettek egy egyéves nyelvtanfolyamra Lódzban, de a magyar nagykövetség megfúrta a dolgot, mivel a pesti munkahelyemen feljelentettek, hogy disszidáltam. De maradtam, kezdetben egy maszeknél gyártottam hajcsatokat.

A dolog bizonyára a jövendőbeli feleségével való találkozáskor dőlt el.

– Egy házibulin találkoztam a feleségemmel, ahol csak ő, a barátnője és jómagam nem rúgtunk be. Elkezdtünk találkozgatni hármasban, aztán a barátnő egyszer csak nem jött… Krystyna akkor harmadéves műépítészhallgató volt, általa kerültem be fizikai munkásnak a varsói műépítész karra – feketén, de a professzor és a dékán tudtával. Egy idő után hivatalosítottak, de még mindig jogtalanul, mivel nem volt állandó lakhelyem, úgymond kórházi kezelésen tartózkodtam Lengyelországban. Közben bejártam előadásokat hallgatni, s Krystynával úgy egyeztünk, ha felvesznek az egyetemre, várunk az egybekeléssel, ha nem, azonnal összeházasodunk. Az előírásoknak megfelelően jeleztük szándékunkat a követségen, ahová néhány napon belül visszarendeltek azzal, hogy otthon behívtak katonának. Valahogy megúsztam, s beadtam a kitelepedési kérelmet. Telt az idő, nem történt semmi, ám egyszer csak az Írószövetségtől felhívtak, hogy tolmácsoljak nekik egy lengyel íróküldöttség fogadásánál. A vendégek között szerepelt Camilla Mondral – több mint száz magyar könyv lengyelre fordítója –, aki 1939-től az 1944-es letartóztatásáig a lengyel ellenállás egyik kulcsfigurája volt. Ismerte az országgyűlés elnökhelyettesnőjét, felhívta, elmondta neki, hogy a legjobb barátnője lánya hozzáment egy magyar fiúhoz, de a srác nem kap kitelepedési engedélyt. Egy héten belül kezemben volt a papír, 1962-ben hagytam el Magyarországot.

Varsóba is követte az ’56-os „priusz”?

– Sűrűn felbukkant. Néprajzot végeztem Varsóban, tolmácsként dolgoztam a kulturális minisztérium berkeiben, alkalmam nyílt megismerni a lengyel elitet, s közvetítő lehettem a magyar és lengyel másként gondolkozók, illetve az ellenzék között. Az 1968-as diákfelkelést, a ’70-es gdanski és szceczini munkáslázadást, majd ’76, a varsói lázadást követően alakult meg a munkásvédelmi bizottság, s kezdődött el a szamizdat-kiadás, amiben már derekasan benne voltam. Társszerzője voltam a lengyel menekültügyről készült első tévéfilmnek – 150 ezer lengyelt fogadott be Horthy „fasiszta” Magyarországa, meg is kaptam a fasiszta bélyeget a varsói magyar nagykövettől, hogy tisztára akarom mosni a horthyzmust –, e kezdeményezés fő szervezője volt Antall József, az első szabadon választott magyar miniszterelnök, akivel aztán nagyon jó viszonyt alakítottam ki.

A rendszerváltást követően milyen mértékben hasznosították az ön kettős, magyar–lengyel identitását?

– A kommunizmus utolsó éveiben sok ellenzéki szereplőt megismertem, nem egyet csak a fedőnevén, s jóval a rendszerváltás után tudtam összerakni a nevet az arccal. Ilyen például Lengyelország jelenlegi elnöke, Bronislaw Komorowski, akit én sokáig csak Bronek néven ismertem. Ellenzéki státusomat nagyban erősítette, hogy a Szolidaritásba mindjárt az elsők között léptünk be, a nejem rövidesen a földalatti bizottság vezetője lett, egyetemista fiam, kilencéves lányom szórta a röpcédulát, rövid ideig a lakásunkon működött a nyomda. Az 1990-es magyar választásokat egyfajta szakértőként a lengyel tévében, rádióban kommentáltam, s amikor Szűrös Mátyás Lengyelországba készült, Jaruzelski elnök kabinetje engem kért fel, hogy magyar helyzetelemzést írjak.

Automatizmusnak tekinthető a varsói nagykövetté való kinevezése?

– Éppen otthon voltam ’90 tavaszán, amikor felhívott telefonon az akkor még csak külügyminiszter-jelölt Jeszenszky Géza, akit korábbról már jól ismertem. Magyar állampolgár vagy? – kérdezte. Az, mondom. És elvállalnád a varsói nagykövetséget? Azt hittem, elájulok, de azért be kell vallanom, hogy rosszul esett volna, ha nem ajánlanak fel valamit. A nagyköveti tisztségre azonban nem is mertem gondolni. Antall József miniszterelnöknek azt mondtam, elvállalom egy feltétellel: azonnal lemondok, ha a lelkiismeretem ellen kell valamit tennem. Elfogadta.

Mostanában egyre többször szóba kerül: az Antall-kormány történelmi lehetőséget szalasztott el, hogy nem reagált a Kárpátalját szinte felkínáló ajánlatra. Abban az időben a térségben tevékenykedő diplomataként meg tudja ezt erősíteni?

– Nagykövetségem idején mindenekelőtt a lengyel–magyar kapcsolatokkal voltam elfoglalva, ezért aztán arról, hogy a ruszinok 1990-ben szorgalmazták volna Kárpátalja Magyarországhoz való visszatérését, nem rendelkeztem információkkal. Azt viszont felelősséggel tudom állítani, hogy az első éves nagyköveti értekezleten, amelyen még kijelölt nagykövetként vettem részt, Antall egyértelműen kijelentette: elsődleges célunk az Európai Unióhoz, a NATO-hoz való csatlakozás.

Engelmayer Ákos
Néprajzkutató, újságíró, műfordító, egyetemi oktató. Szegeden született 1938-ban. Erdély visszacsatolása után rövid ideig Désen élt, ahol a családapa a Magyar Nemzeti Bank helyi fiókját vezette. A Toldy Gimnáziumban végezte iskoláit, az 1956-os forradalom után az Állami Nyomdában volt ipari tanuló. Lengyel feleségével, Krystyna Golinskával Varsóban telepedtek le. A  Polska című havi folyóirat magyar szerkesztőségét vezette, majd a varsói Magyar Kulturális Intézet főmunkatársa. Varsói magyar nagykövet 1990 és 1995 februárja között, ezzel párhuzamosan 1993–95 között Fehéroroszországban is képviselte Magyarországot. Számos kitüntetés birtokosa: a Lengyel Köztársaság érdemérmének parancsnoki keresztje, a Magyar Köztársaság érdemrendjének tisztikeresztje, Nagy Imre-emlékplakett, A szabadság hőse emlékérem. Lengyelországi Magyarok Egyesületének elnöke. Egy fiú és egy lány apja, három unokája van.

Nemzetpolitikai prioritások nem szerepeltek a tizenötmillió magyar miniszterelnökének listáján?

– Nyilván nemzetpolitikai szempontból is kaptunk instruálásokat. A jugoszláv háború kitörésekor én például azt az utasítást kaptam, hogy a nyugati diplomatákkal való magánbeszélgetések során jelezzem: a konfliktusban Magyarország elsősorban a délvidéki magyarok biztonságát tartja elsődlegesnek. Akadt viszont olyan, nagy nyugati országból érkezett nagykövet, aki visszakérdezett: van egyáltalán Magyarországnak közös határa Jugoszláviával?

– Ha kíváncsi valaki az ukrajnai krízissel kapcsolatos véleményére, mit mond neki?

– Nemrég a zöldséges meg is kérdezte: lesz háború, nagykövet úr? Azt válaszoltam, nem lesz, mert már van. Krímet előre láttam, az ukrajnai események eszkalálódást azonban nem. A nagy baj az, hogy ebből Putyin nem tud kiszállni. Ez a balhé akkor fejeződik be, ha a jó cári hagyományokhoz hasonlóan a vezetőt kinyírja a környezete. Putyin most nagyon népszerű, de az embargó mindenképpen kihatással lesz az oroszországi gazdaságra, az életszínvonalra, felüti fejét az elégedetlenség. Hogy lehet kifogni a vitorlából a szelet? Úgy, hogy a „kis zöld emberkéket” elküldi Észtországba, Litvániába, vagy az orosz kisebbség védelme érdekében megcsinálja a korridort Oroszország és Kalinyingrád között. Ha a Nyugat most nem csap oda határozottan, súlyos dolgokra számíthatunk. Grúziát annak idején a szmolenszki légikatasztrófában elhunyt volt lengyel elnök, Lech Kaczynski mentette meg azzal, hogy odavitte a balti országok elnökeit. Akkor jelentette ki: ma Grúzia, holnap Lengyelország.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. január 02., péntek

Kolozsvár, New York, Fülöp-szigetek, de a legjobb Erdélyben: Baloga István vízilabdázóval sportról és családról

Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.

Kolozsvár, New York, Fülöp-szigetek, de a legjobb Erdélyben: Baloga István vízilabdázóval sportról és családról
Hirdetés
2025. december 30., kedd

Kemény hideggel indul az újév, de a hétvégére enyhül az idő

Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.

Kemény hideggel indul az újév, de a hétvégére enyhül az idő
2025. december 28., vasárnap

Spanyolországi útinapló: narancsfák és mór erődök árnyékában

Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.

Spanyolországi útinapló: narancsfák és mór erődök árnyékában
2025. december 27., szombat

Baricz Lajos plébános harmincöt éve a közösségért: nem pont, csak vessző

Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.

Baricz Lajos plébános harmincöt éve a közösségért: nem pont, csak vessző
Hirdetés
2025. december 26., péntek

Így lesz közönségből közösség. Színpad és katedra között Miklós Gyurival (INTERJÚ)

Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.

Így lesz közönségből közösség. Színpad és katedra között Miklós Gyurival (INTERJÚ)
2025. december 23., kedd

Édes időutazás Gyulán: érdemes belekóstolni a Százéves Cukrászda kínálatába

A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.

Édes időutazás Gyulán: érdemes belekóstolni a Százéves Cukrászda kínálatába
2025. december 23., kedd

Hidegfront és havazás: bekeményít az idő az év utolsó hetében

Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.

Hidegfront és havazás: bekeményít az idő az év utolsó hetében
Hirdetés
2025. december 22., hétfő

Ceaușescu diktatúrája rózsaszín fényben – Történelemtanár a fiatalokat elérő TikTok-tartalmakról

A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.

Ceaușescu diktatúrája rózsaszín fényben – Történelemtanár a fiatalokat elérő TikTok-tartalmakról
2025. december 21., vasárnap

Advent a rohanásban – Lelkipásztorok vallanak a karácsonyra készülő emberről (VIDEÓ)

A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.

Advent a rohanásban – Lelkipásztorok vallanak a karácsonyra készülő emberről (VIDEÓ)
2025. december 18., csütörtök

Reptéri felfedezés: amikor a karate legendája mellém ült

Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.

Reptéri felfedezés: amikor a karate legendája mellém ült
Hirdetés
Hirdetés