Hirdetés

Pilsudski bácsi bajusza

Sorsszerűnek tűnő lengyelszimpátiája vezényelte az 1956-os forradalom budapesti színtereire, majd Varsóba. Engelmayer Ákos, az első szabadon választott magyar kormány lengyelországi nagykövete súlyos következményektől tart az ukrajnai krízisben.

 

Csinta Samu

2014. október 25., 07:582014. október 25., 07:58

2014. október 25., 20:302014. október 25., 20:30

Ha valaki, ön biztosan tisztázni tudja számunkra, mennyire valós, illetve legenda a magyar–lengyel barátság...

– Több történettel is tudom bizonyítani, mennyire nemcsak legendáról van szó. Én három könyv bűvöletében nőttem fel. Az egyik a Hős fiúk című Rákosi Viktor tollából, három testvér története a szabadságharcban, amelyben óriási hangsúlyt kap Bem József alakja. A másik az Egri csillagok, az én könyvem végén szerepel az elesettek neve, köztük 15 lengyel. A harmadik Szentiványi Jenő Lengyel sasfiók című, sokáig indexen lévő könyve, amelyben 1918-19-ben egy hónapon át lengyel cserkészek védik Lemberget, a mai Lvovot. A húgom szerint, ha nincs az a könyv, nem megyek el „balhézni” 1956-ban. Ugyanakkor a mai Lékai tér gyermekkoromban Pilsudski tér volt, a lengyel tábornagyot ábrázoló domborművel. Talán hároméves voltam, édesanyámmal rendszeresen arra sétáltunk, s én mindig meghúzogattam Pilsudski bácsi bajuszát. Egy tévéinterjúban azt mondtam, itt kezdődött az én lengyelek iránti szimpátiám. Édesanyám szerint viszont nem: fiam, már áldott állapotban voltam veled, amikor 1938-ban a közös lengyel–magyar határ visszaállításáért tüntettem.

És igaza volt a húgának? Valóban a lengyel-szimpátiája vitte az utcára ’56 októberében?

– A következő nagy lengyel élményem 1956 augusztusához kötődik. Először indultam kerékpárral Késmárkra nagyanyámhoz. Felmentem a haverokkal a Tátrába, ott összeszaladtunk egy magyar csoporttal, együtt táboroztunk, és összetalálkoztunk lengyel fiatalokkal, akiktől megtudtuk, mit történt ’56. június 28-án Poznanban: munkásfelkelés, lövöldözés, áldozatok, megtorlás. Ezek után 1956. október 23-án én is fejemre tettem a diáksapkát, és a Bem-szobornál kezdtem a napot, majd meneteltem tovább a tömeggel a „Minden magyar együtt halad, kövessük a lengyel utat”, vagy a „Lengyel–magyar barátság, függetlenség, szabadság” szlogenekre. A lengyelszimpátia kapcsolódott a forradalommal, és alapvetően meghatározta az életemet. A forradalom után Magyarországon hihetetlenül népszerű lett a lengyel nyelv, tömegek jártak nyelvkurzusra. Miután az egyetemre az osztályunkból egyetlen fiút, egy ávós gyermekét vették fel, hosszú ideig nem találtam munkát, míg nyomdászként el tudtam helyezkedni.

Mikor jutott el először álmai Lengyelországába?

– ’57-ben kaptam egy turista betétlapot, biciklivel elindultam egyedül túrázni Kassa–Prága–Budapest útvonalon. Szakadó esőben kapaszkodtam fel Késmárkról Lomnicra, amikor az egyik fenyőfa alatt egy csapatot találtam, amelynek derékhadát lengyel cserkészek alkották. A tábortűz alatt énekelte mindenki a maga nótáját, majd himnuszát. A lengyelek leíratták velem a magyar himnusz szövegét, s másnap reggel a Himnusszal ébresztettek. Eszméletlen érzés volt! Meg is hívtak magukhoz Szceczinbe. Miután kétszer visszautasították az útlevélkérésemet – mert hiába volt baráti szocialista ország, Kádárék nagyon féltek Lengyelországtól –, végül sziklamászói kapcsolataim révén jutottam ki 1960 nyarán. Más világ volt: dzsessz, diákklubok, film, autóstoppolás, úgy döntöttem, nem is megyek haza. Felvettek egy egyéves nyelvtanfolyamra Lódzban, de a magyar nagykövetség megfúrta a dolgot, mivel a pesti munkahelyemen feljelentettek, hogy disszidáltam. De maradtam, kezdetben egy maszeknél gyártottam hajcsatokat.

A dolog bizonyára a jövendőbeli feleségével való találkozáskor dőlt el.

– Egy házibulin találkoztam a feleségemmel, ahol csak ő, a barátnője és jómagam nem rúgtunk be. Elkezdtünk találkozgatni hármasban, aztán a barátnő egyszer csak nem jött… Krystyna akkor harmadéves műépítészhallgató volt, általa kerültem be fizikai munkásnak a varsói műépítész karra – feketén, de a professzor és a dékán tudtával. Egy idő után hivatalosítottak, de még mindig jogtalanul, mivel nem volt állandó lakhelyem, úgymond kórházi kezelésen tartózkodtam Lengyelországban. Közben bejártam előadásokat hallgatni, s Krystynával úgy egyeztünk, ha felvesznek az egyetemre, várunk az egybekeléssel, ha nem, azonnal összeházasodunk. Az előírásoknak megfelelően jeleztük szándékunkat a követségen, ahová néhány napon belül visszarendeltek azzal, hogy otthon behívtak katonának. Valahogy megúsztam, s beadtam a kitelepedési kérelmet. Telt az idő, nem történt semmi, ám egyszer csak az Írószövetségtől felhívtak, hogy tolmácsoljak nekik egy lengyel íróküldöttség fogadásánál. A vendégek között szerepelt Camilla Mondral – több mint száz magyar könyv lengyelre fordítója –, aki 1939-től az 1944-es letartóztatásáig a lengyel ellenállás egyik kulcsfigurája volt. Ismerte az országgyűlés elnökhelyettesnőjét, felhívta, elmondta neki, hogy a legjobb barátnője lánya hozzáment egy magyar fiúhoz, de a srác nem kap kitelepedési engedélyt. Egy héten belül kezemben volt a papír, 1962-ben hagytam el Magyarországot.

Varsóba is követte az ’56-os „priusz”?

– Sűrűn felbukkant. Néprajzot végeztem Varsóban, tolmácsként dolgoztam a kulturális minisztérium berkeiben, alkalmam nyílt megismerni a lengyel elitet, s közvetítő lehettem a magyar és lengyel másként gondolkozók, illetve az ellenzék között. Az 1968-as diákfelkelést, a ’70-es gdanski és szceczini munkáslázadást, majd ’76, a varsói lázadást követően alakult meg a munkásvédelmi bizottság, s kezdődött el a szamizdat-kiadás, amiben már derekasan benne voltam. Társszerzője voltam a lengyel menekültügyről készült első tévéfilmnek – 150 ezer lengyelt fogadott be Horthy „fasiszta” Magyarországa, meg is kaptam a fasiszta bélyeget a varsói magyar nagykövettől, hogy tisztára akarom mosni a horthyzmust –, e kezdeményezés fő szervezője volt Antall József, az első szabadon választott magyar miniszterelnök, akivel aztán nagyon jó viszonyt alakítottam ki.

A rendszerváltást követően milyen mértékben hasznosították az ön kettős, magyar–lengyel identitását?

– A kommunizmus utolsó éveiben sok ellenzéki szereplőt megismertem, nem egyet csak a fedőnevén, s jóval a rendszerváltás után tudtam összerakni a nevet az arccal. Ilyen például Lengyelország jelenlegi elnöke, Bronislaw Komorowski, akit én sokáig csak Bronek néven ismertem. Ellenzéki státusomat nagyban erősítette, hogy a Szolidaritásba mindjárt az elsők között léptünk be, a nejem rövidesen a földalatti bizottság vezetője lett, egyetemista fiam, kilencéves lányom szórta a röpcédulát, rövid ideig a lakásunkon működött a nyomda. Az 1990-es magyar választásokat egyfajta szakértőként a lengyel tévében, rádióban kommentáltam, s amikor Szűrös Mátyás Lengyelországba készült, Jaruzelski elnök kabinetje engem kért fel, hogy magyar helyzetelemzést írjak.

Automatizmusnak tekinthető a varsói nagykövetté való kinevezése?

– Éppen otthon voltam ’90 tavaszán, amikor felhívott telefonon az akkor még csak külügyminiszter-jelölt Jeszenszky Géza, akit korábbról már jól ismertem. Magyar állampolgár vagy? – kérdezte. Az, mondom. És elvállalnád a varsói nagykövetséget? Azt hittem, elájulok, de azért be kell vallanom, hogy rosszul esett volna, ha nem ajánlanak fel valamit. A nagyköveti tisztségre azonban nem is mertem gondolni. Antall József miniszterelnöknek azt mondtam, elvállalom egy feltétellel: azonnal lemondok, ha a lelkiismeretem ellen kell valamit tennem. Elfogadta.

Mostanában egyre többször szóba kerül: az Antall-kormány történelmi lehetőséget szalasztott el, hogy nem reagált a Kárpátalját szinte felkínáló ajánlatra. Abban az időben a térségben tevékenykedő diplomataként meg tudja ezt erősíteni?

– Nagykövetségem idején mindenekelőtt a lengyel–magyar kapcsolatokkal voltam elfoglalva, ezért aztán arról, hogy a ruszinok 1990-ben szorgalmazták volna Kárpátalja Magyarországhoz való visszatérését, nem rendelkeztem információkkal. Azt viszont felelősséggel tudom állítani, hogy az első éves nagyköveti értekezleten, amelyen még kijelölt nagykövetként vettem részt, Antall egyértelműen kijelentette: elsődleges célunk az Európai Unióhoz, a NATO-hoz való csatlakozás.

Engelmayer Ákos
Néprajzkutató, újságíró, műfordító, egyetemi oktató. Szegeden született 1938-ban. Erdély visszacsatolása után rövid ideig Désen élt, ahol a családapa a Magyar Nemzeti Bank helyi fiókját vezette. A Toldy Gimnáziumban végezte iskoláit, az 1956-os forradalom után az Állami Nyomdában volt ipari tanuló. Lengyel feleségével, Krystyna Golinskával Varsóban telepedtek le. A  Polska című havi folyóirat magyar szerkesztőségét vezette, majd a varsói Magyar Kulturális Intézet főmunkatársa. Varsói magyar nagykövet 1990 és 1995 februárja között, ezzel párhuzamosan 1993–95 között Fehéroroszországban is képviselte Magyarországot. Számos kitüntetés birtokosa: a Lengyel Köztársaság érdemérmének parancsnoki keresztje, a Magyar Köztársaság érdemrendjének tisztikeresztje, Nagy Imre-emlékplakett, A szabadság hőse emlékérem. Lengyelországi Magyarok Egyesületének elnöke. Egy fiú és egy lány apja, három unokája van.

Nemzetpolitikai prioritások nem szerepeltek a tizenötmillió magyar miniszterelnökének listáján?

– Nyilván nemzetpolitikai szempontból is kaptunk instruálásokat. A jugoszláv háború kitörésekor én például azt az utasítást kaptam, hogy a nyugati diplomatákkal való magánbeszélgetések során jelezzem: a konfliktusban Magyarország elsősorban a délvidéki magyarok biztonságát tartja elsődlegesnek. Akadt viszont olyan, nagy nyugati országból érkezett nagykövet, aki visszakérdezett: van egyáltalán Magyarországnak közös határa Jugoszláviával?

– Ha kíváncsi valaki az ukrajnai krízissel kapcsolatos véleményére, mit mond neki?

– Nemrég a zöldséges meg is kérdezte: lesz háború, nagykövet úr? Azt válaszoltam, nem lesz, mert már van. Krímet előre láttam, az ukrajnai események eszkalálódást azonban nem. A nagy baj az, hogy ebből Putyin nem tud kiszállni. Ez a balhé akkor fejeződik be, ha a jó cári hagyományokhoz hasonlóan a vezetőt kinyírja a környezete. Putyin most nagyon népszerű, de az embargó mindenképpen kihatással lesz az oroszországi gazdaságra, az életszínvonalra, felüti fejét az elégedetlenség. Hogy lehet kifogni a vitorlából a szelet? Úgy, hogy a „kis zöld emberkéket” elküldi Észtországba, Litvániába, vagy az orosz kisebbség védelme érdekében megcsinálja a korridort Oroszország és Kalinyingrád között. Ha a Nyugat most nem csap oda határozottan, súlyos dolgokra számíthatunk. Grúziát annak idején a szmolenszki légikatasztrófában elhunyt volt lengyel elnök, Lech Kaczynski mentette meg azzal, hogy odavitte a balti országok elnökeit. Akkor jelentette ki: ma Grúzia, holnap Lengyelország.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. február 15., vasárnap

Erdélyiség és egyetemesség egészséges összhangja: Balázs Ferenc életművét állítja a ma embere elé az unitárius egyház

Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.

Erdélyiség és egyetemesség egészséges összhangja: Balázs Ferenc életművét állítja a ma embere elé az unitárius egyház
Hirdetés
2026. február 14., szombat

A szegények hangszeréből hungarikum: újra hódít a citera Erdélyben

Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.

A szegények hangszeréből hungarikum: újra hódít a citera Erdélyben
2026. február 09., hétfő

Szolgálat a rácsok mögött: reményt visz a szamosújvári börtönbe Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor

A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.

Szolgálat a rácsok mögött: reményt visz a szamosújvári börtönbe Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor
2026. február 08., vasárnap

Egyház és közélet határán: Kolumbán Vilmos József erdélyi püspök a reformátusság kihívásairól itthon és a nagyvilágban

„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.

Egyház és közélet határán: Kolumbán Vilmos József erdélyi püspök a reformátusság kihívásairól itthon és a nagyvilágban
Hirdetés
2026. február 05., csütörtök

Nemzete és szülőföldje szeretete köszön vissza a munkáiban – Brittich Erzsébet, Simonyifalva sokoldalú művésze

Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.

Nemzete és szülőföldje szeretete köszön vissza a munkáiban – Brittich Erzsébet, Simonyifalva sokoldalú művésze
2026. február 03., kedd

Melegfronti hatásokkal érkezik az enyhébb, csapadékos időjárás

A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.

Melegfronti hatásokkal érkezik az enyhébb, csapadékos időjárás
2026. február 03., kedd

Miért az RMDSZ-t szorongatja leginkább az adóprés a kormánypártok közül?

Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.

Miért az RMDSZ-t szorongatja leginkább az adóprés a kormánypártok közül?
Hirdetés
2026. február 02., hétfő

Gyermekkorunk ízvilága elevenedett meg a házi készítésű hústermékek és pálinkák tordaszentlászlói ünnepén

Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.

Gyermekkorunk ízvilága elevenedett meg a házi készítésű hústermékek és pálinkák tordaszentlászlói ünnepén
2026. január 31., szombat

Lelki gazdagodás a reformáció bölcsőjében: erdélyi lelkipásztor Genfben

A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac

Lelki gazdagodás a reformáció bölcsőjében: erdélyi lelkipásztor Genfben
2026. január 30., péntek

A hiány képei: Apáczai Csere János a kortárs művészet tükrében

Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am

A hiány képei: Apáczai Csere János a kortárs művészet tükrében
Hirdetés
Hirdetés