Cifra népviseletben. Nicu Ștefănuță kedveli a magyar táncházat, nemrég Kalotaszentkirályra is ellátogatott
Fotó: Nicu Ștefănuță/Facebook
Nicu Ștefănuță független európai parlamenti képviselő azt kéri a magyar kormánytól, hogy folytassa a határon túli magyarok kulturális támogatását. A román politikusokra kevésbé jellemző kiállás mögött az is állhat, hogy a Szeben megyei eurohonatya édesanyjától sajátította el a magyar nyelvet, szereti a magyar táncházat, és az elmúlt években többször ellátogatott Erdély magyarok lakta településeire is. Interjúnkban Nicu Ștefănuță nyilatkozik pártalapítási szándékáról, a fiatalok uniós gondjairól, a kisebbségi jogok védelméről, valamint az Európai Unió intézményi reformjának szükségességéről.
2026. szeptember 08., 07:592026. szeptember 08., 07:59
2026. szeptember 08., 08:052026. szeptember 08., 08:05
– A román és a magyar sajtó egyaránt felkapta a hírt, hogy EP-képviselőként arra kéri a magyar kormányt, továbbra is támogassa az erdélyi magyar kultúrát. Mi indokolja ezt az állásfoglalást?
– Kérésem azokból a beszélgetésekből indul ki, amelyeket közvetlenül erdélyi magyar szervezetekkel és a magyar közösség tagjaival folytattam. Tevékenységük során személyesen is találkoztam ezekkel a szervezetekkel, többek között egy Kolozs megyei, kalotaszentkirályi tánctáborban. Elmondták, hogy eddig számos kulturális projekt részesült a magyar kormány támogatásában, jelenleg azonban bizonytalanság övezi e támogatások folytatását.
Több szervezet is ugyanazt a problémát jelezte nekem, és egyesek attól tartanak, hogy kiszámítható finanszírozás hiányában bizonyos projekteket el kell halasztaniuk vagy fel kell függeszteniük, illetve rövid időn belül alternatív finanszírozási forrásokat kell találniuk.
Számomra ez a kérdés a mandátumom szempontjából is kiemelt jelentőségű. Erdélyi román európai parlamenti képviselő vagyok, és az Európai Parlamentben Románia valamennyi közösségét képviselem, beleértve a magyar közösséget is. Úgy vélem, felelősségem megvédeni minden közösség jogát ahhoz, hogy megőrizhesse kultúráját, hagyományait és identitását.
Azt gondolom, világosan különbséget kell tennünk a politika és a kultúra között. Az, hogy politikai kérdésekben eltérő véleményen lehetünk, nem befolyásolhatja egy közösség kulturális projektekhez való hozzáférését. A kultúra támogatásának átláthatónak és kiszámíthatónak kell lennie, és nem válhat a politikai jutalmazás vagy büntetés eszközévé.
– Ön konkrétan egyeztetett a témában erdélyi magyar közszereplőkkel is?
– Erről a problémáról több romániai magyar szervezettel és a magyar közösség több képviselőjével is beszéltem. Nem elszigetelt esetről van szó. Több tábor és kulturális szervezet is jelezte nekem a bizonytalanságot azoknak a támogatásoknak a folytatásával kapcsolatban, amelyeket eddig a magyar kormánytól kaptak.
Éppen ezeknek a beszélgetéseknek a nyomán tartom szükségesnek a közvetlen párbeszédet a magyar féllel. Ezért találkozót kérek Magyar Péter kormányfőtől és Tarr Zoltán minisztertől, hogy konkrétan megvitassuk e támogatások helyzetét, valamint a romániai magyarok kulturális és közösségi projektjei támogatásának folytatási lehetőségeit.
Az ezekben a táborokban részt vevő gyermekek és fiatalok, a hagyományokat őrző szervezetek és a helyi közösségek nem válhatnak politikai változások vagy viták áldozataivá. Az üzenetem egyszerű: lehetnek eltérő politikai véleményeink, miközben közösen támogathatjuk a kultúrát és a közösségek jogát hagyományaik és identitásuk megőrzéséhez.
Nicu Ștefănuță aggasztónak tartja, hogy a fiatalok közül sokan a szélsőségek felé vonzódnak
Fotó: Facebook/Nicolae Ștefănuță
– Vannak, akik úgy ítélik meg, hogy kampányfogásként kezeli ezt a kérdést, mert új pártot kíván alapítani.
– A Romániában élő emberekkel folytatott beszélgetéseim során egyre világosabban látom, hogy nagyon sok romániai polgár érzi úgy: a jelenlegi pártok már nem képviselik őket, és nem hallgatják meg a véleményüket. Úgy gondolom, ezeket az embereket vissza kell hozni a politikába, és szükség van egy olyan alternatívára, amely európai értékekre, empátiára és a mindennapi problémák konkrét megoldásaira épül.
Azt szeretném, hogy ez egy nyitott politikai építkezés legyen, amely összefogja az azonos értékeket valló embereket és kezdeményezéseket. Nem akarok pusztán azért létrehozni még egy pártot, hogy legyen egy újabb párt, hanem politikai alternatívát szeretnék teremteni azok számára, akik elvesztették a bizalmukat és a reményüket abban, hogy a politika még képviseli őket.
– Az Európai Parlament jelenlegi összetétele egyfajta generációváltást tükröz: sokkal több fiatal európai parlamenti képviselő jutott mandátumhoz, mint korábban. Ez vajon azt jelenti, hogy megváltozhat az uniós döntéshozatal módja és ezzel együtt az Európai Unió jövője is? Fiatal politikusként hogyan látja ezt?
– Szerintem ez egyszerre jó és nem feltétlenül jó, mert a fiatalabb képviselők között is sokan vannak, akik szélsőséges pártokhoz tartoznak. A számokból és a felmérésekből azt látom, hogy a fiatalok sokszor megoszlanak a jobb- és a baloldal között, és nagyon kevesen maradnak középen. Természetesen örülök annak, hogy egyre több embert érdekel a politika, és másokat is bevonnak, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy inkább a józan észre hallgatnak: sokan a szélsőségek felé vonzódnak.
Azon igyekszem, hogy minél több fiatalt vonzzak az én oldalamra, mert nem akarom, hogy egy olyan bohócban higgyenek, mint Simion.
– A legutóbbi Polgári Párbeszéd Fórumon Michael McGrath, a demokráciáért, jogérvényesülésért, jogállamiságért és fogyasztóvédelemért felelős uniós biztos rámutatott arra, hogy a mai fiatalok rendkívül jól tájékozottak saját helyzetükről, és világos elképzelésük van a jövőjükről – még a 18 év alattiaknak is. Ön a Z generáció lázadásaira és tiltakozásaira hívta fel a figyelmet, mondván, ezt a nemzedéket erősen foglalkoztatja saját jövője, továbbá kiemelte, hogy az Európai Bizottságnak több forrást kell biztosítania a következő költségvetésben ezeknek a gondoknak a kezelésére. Mit tehet az Európai Parlament?
– Azért vetettem fel ezt a kérdést, mert sok fiatal kilátástalannak látja a helyzetét, és az általuk indított tiltakozások révén előtérbe kerülnek olyan társadalmi problémák, mint a lakhatási válság, a munkahelyek hiánya vagy a modern technológiák térnyerése. A mesterséges intelligencia miatt például kevesebb munkahely lehet, különösen az informatikában és más ágazatokban. Van tehát egy generáció, amelyet egyre inkább sújt a lemaradás veszélye. Legalábbis Romániában ez a helyzet, de egyre inkább ezt látom más tagállamokban is.
Ez aggodalomra ad okot, és ezt el kell ismernünk.
Mit tehetünk parlamentként? Azt hiszem, az anyagi forrásoknál kell kezdenünk. Növelni kellene például az ösztöndíjakat, hogy azok összhangban legyenek az életszínvonallal. Úgy gondolom, az Erasmus programnak mindenki számára elérhetőnek kell lennie, függetlenül attól, hogy a szülei mennyire tehetősek. A jelenlegi gyakorlat szerint a rendszer inkább a jómódúaknak kedvez.
Feltétlenül foglalkoznunk kell a lakhatás kérdésével és a munkahelyteremtéssel is. A fiatalokat foglalkoztató vállalatokat különböző kedvezményekkel kellene anyagilag ösztönözni.
Ha nincs biztosított lakhatásod, nincs munkád és megfelelő jövedelmed, akkor nem alapítasz családot. Ha figyelembe vesszük ezeket az okokat, megérthetjük a fiatalokat. Ha csak annyit mondunk nekik, hogy dolgozzanak többet, elveszítjük őket. És ha elveszítjük a fiatalokat, akkor – hogy őszinte legyek – elveszítjük Európát is.
– A Z generáció tagjai jól képzettek, diplomával rendelkeznek, mégsem találnak mindig a végzettségüknek megfelelő munkát. Az új technológiák és a mesterséges intelligencia egyre inkább befolyásolják a munkaerőpiacot. Mit lehet tenni ennek ellensúlyozására?
– Egyetértek, ez hatalmas probléma. Az egyik lehetőség, hogy megfelelő jogszabályokat alkotunk, mert nem szabad ilyen gyorsan mesterséges intelligenciával helyettesíteni az embereket. Másodszor, úgy gondolom, be kell fektetnünk a jövő lehetőségeibe, mert jelenleg az egyetemek sok esetben a múlt technológiáihoz képeznek szakembereket, akik aztán már nem találnak megfelelő munkát.
Harmadszor pedig, ahogyan említettem,
– Hogyan értékeli a jelenlegi uniós bővítési folyamatot a korábbi bővítésekhez képest? Koherensebb és hatékonyabb-e az új feltételrendszer? Véleménye szerint a döntéshozóknak nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a Balkán többnemzetiségű, többvallású társadalmainak kihívásaira a közelgő bővítés során?
– Meglátásom szerint a bővítési folyamat most jobb kilátások előtt áll. Az Európai Unió nagyon hosszú ideje nem bővült. A legutóbbi csatlakozás Horvátországé volt 2013-ban, amely még a korábbi bővítési hullám folyamatához kapcsolódott. Vagyis az Unió nagyon régóta nem bővült.
Ha tárgyalunk egy országgal, reményt adunk az embereknek, de ezt nem követik tettek, akkor az érintett országok lakosai elveszíthetik a reményüket.
Ezért nagyon fontos, hogy Montenegró csatlakozzon, és más országok előtt is megnyíljon ez a lehetőség. Fontos, hogy az olyan országokkal, mint a Moldovai Köztársaság, gyorsan haladjanak a tárgyalások.
Ukrajna esetében természetesen a háború miatt nehezebb lesz felgyorsítani a folyamatot.
Ahol azonban a kormányok megfelelően teljesítik a csatlakozási feltételeket, ott az Uniónak is el kell végeznie a maga feladatát. Ebből a szempontból nagyon jó, hogy Magyarország is a tárgyalások feloldása mellett döntött. Azt hiszem,
Ha ezt üresen hagyjuk, valaki más fogja betölteni. A jelenlegi erőviszonyok között elsősorban Kína vagy Oroszország. Azt akarjuk, hogy itt, Európában Kína és Oroszország határozza meg a térség jövőjét?
– Említette Moldovát, és ott van Koszovó is. A bővítés végső soron azt jelentheti, hogy két román és két albán állam lesz az Európai Unióban?
– Nos, már most is van két német nyelvű és két francia nyelvű állam az Európai Unióban, nem? Nem ez lenne az első ilyen eset. És nem hiszem, hogy bárki azt akarná, Németország és Ausztria egyesüljön. Koszovó helyzete különleges, hiszen néhány tagállam még csak el sem ismeri, ezért nem hiszem, hogy Koszovó egyhamar az Európai Unió tagja lesz. Talán húsz év múlva.
Most tértem vissza Albániából, és nem gondolom, hogy bármi is garantált lenne a csatlakozás tekintetében, függetlenül attól, mit tesz a kormány. Nem voltam elégedett azzal, amit Edi Rama miniszterelnök magatartásával és a tüntetőkkel való bánásmódjával kapcsolatban tapasztaltam. Nem hiszem, hogy megfelelően bánik velük. Úgy gondolom, nagyobb átláthatóságra és következetesebb eredményekre van szükség.
– A 2004-es és 2007-es bővítések során a kisebbségi jogok érvényesítését lehetőségnek tekintették arra, hogy a közép- és kelet-európai országok csatlakozása után a kisebbségvédelem kérdése az EU napirendjén maradjon. Ez nem igazán történt meg, sőt egyes tagállamokban a kisebbségi jogok terén visszalépés is tapasztalható. Hogyan látja a kisebbségi jogok jövőjét az Európai Unión belül?
– Szerintem még mindig jobb az Európai Unióban, mint az Unión kívül. Vegyük például Romániát: még ha a kisebbségi jogok védelme nem is tökéletes, a helyzet az EU-csatlakozásnak köszönhetően is sokkal jobb lett.
megértem és védelmezem a jogaikat, legyen szó oktatási, jogi, névhasználati, nyelvhasználati kérdésekről vagy más hasonló ügyekről. Úgy gondolom tehát, hogy általánosságban az emberi jogok jobban védettek az Európai Unión belül, mint azon kívül.
– Az EU-nak továbbra is szembe kell néznie az úgynevezett demokratikus deficittel. Az európai polgári kezdeményezés nem bizonyult igazán sikeres eszköznek arra, hogy az állampolgári kezdeményezések ténylegesen bekerüljenek az uniós jogalkotásba. Hogyan értékeli az európai polgári kezdeményezés intézményét? Szükség lenne a reformjára?
– Szerintem elsősorban a végrehajtást kellene megreformálni, mert maga a polgári kezdeményezés jól van kitalálva. Elektronikusan is lehet aláírásokat gyűjteni, és könnyen lehet hitelesíteni őket. A probléma az, hogy az Európai Bizottság nem mindig cselekszik a kezdeményezések alapjánami elfogadhatatlan. Ha az emberek másfél millió aláírást gyűjtenek össze és terjesztenek az európai intézmények elé, akkor annak valódi következménye kell hogy legyen. Ellenkező esetben az emberek úgy érzik, hogy elárulták őket. Szerintem tehát ez a legnagyobb probléma: a végrehajtás.
– A Lisszaboni Szerződés után jelentősen megnőtt az Európai Parlament politikai szerepe és jogalkotási hatásköre. Ezzel párhuzamosan azonban az újságíróknak új, szigorúbb akkreditációs szabályokkal kell szembenézniük az uniós intézményekben, főként a Bizottságban és a Parlamentben. Hogyan értékeli a sajtó szerepét az Európai Unióban?
– Úgy gondolom, rendkívül fontos, hogy a sajtó jelen legyen az uniós intézményekben, és az újságírók megfelelő jogosítványokkal rendelkezzenek. Azt tapasztalom, hogy sok sajtóorgánum biztosítja a megfelelő tájékoztatást. Ha szigorúbbá váltak a feltételek, annak talán az az oka, hogy korábban történtek visszaélések, illetve kémkedésgyanús esetek is. Volt például egy román személy, aki újságíróként a moldovai elnök ellen kiabálva lépett fel Strasbourgban, az Európai Parlamentben, később pedig kiderült, hogy valójában nem volt újságíró. Nem tudom, hogyan szerezte meg az akkreditációját. Mindenesetre a szabad tájékoztatás elé nem szabad indokolatlan korlátokat állítani.
– Újabb tárgyalások folynak az uniós szerződések módosításáról. Ön szerint szükség van szerződésmódosításra és intézményi reformokra?
– Igen. Az elmúlt években, a Covid-válság óta azt tapasztaltuk, hogy bár a Lisszaboni Szerződéssel az Európai Parlament több hatáskört kapott, a Covid-válság idején valójában csökkent a befolyásunk. A hatalom egyre inkább az Európai Bizottság vezetésénél és az Európai Tanácsnál összpontosul, és ez nincs rendben.
Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a rendszert továbbra is fenn akarjuk tartani. Egy klubban vagyunk, vannak közös szabályaink, és ezeknek a szabályoknak érvényesülniük kell. Én egy föderálisabb Európai Unió híve vagyok, ezt ki kell mondanom. Úgy gondolom, Európának még egységesebbnek kell lennie ahhoz, hogy megfelelő súllyal léphessen fel a világban. Ezért véleményem szerint szükség van az uniós szerződések módosítására.
Nicolae Ștefănuță
Nicolae-Bogdănel „Nicu” Ștefănuță 1982-ben született a Szeben megyei Resináron (Rășinari). Közgazdasági tanulmányait a Temesvári Nyugati Tudományegyetemen végezte, majd nemzetközi és európai tanulmányokat folytatott Bécsben, később pedig közpolitikai menedzsmentből szerzett mesterfokozatot a washingtoni Georgetown Egyetemen. Korábban az Európai Parlament tisztviselőjeként dolgozott, 2019-ben szerzett először EP-képviselői mandátumot az USR-PLUS színeiben. A 2024-es európai parlamenti választáson független jelöltként jutott ismét mandátumhoz, majd a Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA) képviselőcsoportjához csatlakozott. Az Európai Parlament egyik alelnöke, munkájában kiemelten foglalkozik költségvetési, ifjúsági, környezetvédelmi és alapjogi kérdésekkel.
Krivánszky Miklós, Brüsszel
Nicu Ștefănuță európai parlamenti képviselő, az EP alelnöke budapesti találkozót kezdeményezett Magyar Péter miniszterelnökkel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Három hét Sanghajban egy kínai egyetemen, ahol a színészképzés egészen más alapokra épül, mint Európában. Kasler Viktor és Benkő Boróka számára a nyári egyetem nemcsak különleges szakmai lehetőség, hanem valódi kulturális kaland is volt.
Három és fél évtized alatt a Bálványosi Nyári Szabadegyetemből Kárpát-medencei jelentőségű politikai, közéleti és kulturális találkozóhely lett. A 35 éves évforduló kapcsán a tábor egyik alapítójával, Toró T. Tiborral beszélgettünk.
Már kisgyermekként tudta, hogy tanítónő szeretne lenni. Azóta harminchét év telt el, Komjátszegi Fábián Réka kezei közül pedig tanítványok százai kerültek ki. Ő ma is ugyanazzal a lelkesedéssel lép be az osztályterembe, mint pályája kezdetén.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
1920. június 4-én írták alá a versailles-i Grand Trianon kastélyban azt a békeszerződést, amely alapjaiban formálta át Magyarország sorsát. A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából Köő Artúr történészt, Trianon-kutatót kérdeztük.
Dr. Sárosi Arthur, a kolozsvári diakóniai munka egyik meghatározó alakja a rendszerváltás utáni években indult el azon az úton, amely mára Erdély-szerte ismert intézményhálózatot eredményezett.
A másfél évtizede indult Dribli focisuli ma már több száz gyereket mozgat meg Kolozsváron, miközben a tömegsport és a tehetséggondozás egyszerre határozza meg a működését. Könczei Soma szerint a foci nemcsak a pályán elért eredményekről szól.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.
Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!