Nyelvi akadályok, az egymás mellett, de elkülönülten élés erdélyi modellje gátolja többek között a romániai magyarok és németek szervezeteinek intézményes közeledését. Józsa Benjámint, a Romániai Német Demokrata Fórum (RNDF) erdélyi szervezetének ügyvezető elnökét Klaus Johannis belpolitikai ambícióiról is kérdeztük.
2014. február 14., 20:532014. február 14., 20:53
2014. február 14., 23:462014. február 14., 23:46
– Mit jelenthet a Német Demokrata Fórum számára Klaus Johannis belügyminiszteri kinevezése?
– Elsősorban azt, hogy Nagyszebenben új polgármestert kell választani. Számunkra nem nagy újdonság, hiszen az, hogy csatlakozott a liberálisokhoz, már jelezte, hogy országos politizálásra készül. Alegfontosabb üzenet, hogy Romániában egy kisebbség képviselője eséllyel pályázhat a belügyminisztériumi tárcára.
– Polgármesteri elfoglaltságai és nagypolitikai ambíciói mellett korábban milyen mértékben volt ő jelen a fórum életében?
– Inkább csak formálisan, de szögezzük le: a Német Demokrata Fórum nem párt, tehát onnan nem lehet távozni. Johannis Románia belügyminisztereként is megmarad németnek. Amúgy a városvezetést soha nem kezelte politikai kérdésként, mindig az adminisztráció felől közelített. Ugyanakkor folyamatosan szövetségeseket keresett, alpolgármesternek például soha nem javasolt németet, hanem a városi tanács többségét adó párt jelöltjét maga mellé véve igyekezett mindenkit érdekeltté tenni a városvezetés ügyeiben. Többnyire jó politikai érzékkel nyúlt a dolgokhoz, abból sem vesztesként jött ki, amikor Băsescu visszautasította a miniszterelnöki jelöltségét. Szebent viszont olyan várossá alakította, hogy Németországban is referenciaként emlegetik. E minta országos szintre való átültetését várják most Johannistól.
– Mit és mennyire profitálhat ebből a váltásból a német fórum?
– A mi feladatunk nem a politikai profitszerzés, hanem a 36 ezer romániai német erdélyi részének összefogása. A térségünkben élő 12 ezer német igen konzervatív, identitását őrző tömeg. A még itt maradt szászok nem olvadtak be sem a románságba, sem a magyarságba, mint például a szatmári svábok. Egy román vagy cigány többségű faluban élő százfős német közösség ma is szászul él és beszél. Ezeket a kis közösségeket igyekszünk minél többször összehozni. Nem ritka például, hogy az evangélikus papok kisbusszal körbejárják a falvakat, és összeszedik a híveket közös istentiszteletre. Ez a fórum lényege, nem pedig a politizálás.
– Azért önök sem képesek teljes mértékben függetlenedni a politikától, hiszen a szervezet működését romániai közpénzekből biztosítják, míg a Németországból származó finanszírozások többnyire pályázati alapon érkeznek.
– Pontosítanék: Németországból szociális célokra, aggmenházakra például pályázat nélkül is kapunk pénzt. A rezsiszámlák kifizetésére, a mindennapi működéshez azonban nélkülözhetetlen a romániai költségvetési finanszírozás.
– Kér ezért valamit cserébe – kimondva, kimondatlanul – a román hatalom?
– Mire gondol?
– Például regionalizációs kérdésekben, állásfoglalások tekintetében autonómiaügyben ...
– Soha nem érzékeltünk ilyesmit. Autonómiaügyekben pedig mit akarhatna egy alig 36 ezres közösség? Kulturális autonómiát? Az már nagyjából megvan.
– Úgy tudjuk viszont, hogy a régióátalakítás ügyében nem egyezik Johannis és a fórum több tagjának véleménye...
– Újra pontosítanék: nincs a fórumnak úgynevezett hivatalos, egységes véleménye. Sokszor beszélünk róla, sokféle vélemény hangzik el, de ennél nem több. Én a történelmi régiók fenntartását tartom követendőnek, és nézeteimmel nem vagyok egyedül. Hogy Johannis a liberális párt régióváltozatát támogatja, az ő dolga.
– Belügyminiszterként is magánügy maradna a nézete?
– Biztosan nagyobb súlyt kap, de a romániai németek számára a jelenlegi hivatalos régióváltozatok életbe léptetése sem járna különösebb identitásbeli problémákkal. Ma már nem kell Brassóba vagy Nagyszebenbe járnia egy szászmedgyesi szásznak. A jogosítványhoz, a személyazonosságihoz is helyben hozzájuthat, az adóit is helyben fizetheti be.
– Félig magyar származású, identitású emberként milyennek ítéli a hazai német–magyar viszonyt? Vagy inkább annak a hiányát?
– Alig létező viszonyról beszélhetünk, amelynek részben történelmi gyökerei vannak. Erdélyben ugyanis egymás mellett, de egymástól többnyire függetlenül éltek a különböző nemzetek – ez volt az erdélyi modell. A kivándorlók ügyét tárgyalva a német fórumban sokszor beszéltünk erdélyi szász identitásról, s arra jutottunk, hogy az nem exportálható. Ahhoz ugyanis minimum két dolog hiányzik Németországban: a románok és a magyarok.
– Akkor miért nem tapasztalhatók az útkeresés jelei egymás felé?
– Létezik ilyen, de többnyire csak helyi szinten. Szebenben például sok közös rendezvényünk van a helyi magyar szervezetekkel. Több kellene, de míg a munka nem csökken, mi egyre kevesebben vagyunk. A székely zászló vagy egyéb szimbólumok ügye például érthetetlen az erdélyi szászok számára. Nekik ugyanis eszükbe sem jutna lobogtatni a német zászlót, mivel az nem volt soha az övék, Erdély soha nem volt a német birodalom része, ellentétben mondjuk a sziléziai németek esetével. Innen az értetlenkedés a részükről: mit akarnak a székelyek, provokálni a románokat? Többek között a hasonló akadályok leküzdését szolgálná a magyar–német kapcsolatok erősítése.
– De mi ennek az akadálya?
– A dolog onnan kezdődik, hogy nincs hely, fórum a két nemzet képviseleteinek intézményes találkozójára. Elsősorban ezt kellene megteremteni.
– Tud erre irányuló kezdeményezésről, ami egyik vagy másik fél érdektelensége miatt hiúsult meg?
– Amióta én a fórum erdélyi ügyvezetője vagyok – azaz az elmúlt nyolc évben –, nem emlékszem hasonlóra. Egyik fél részéről sem.
– Hol kellene kezdeni?
– Talán a fiataloknál. Terveink között szerepel szász ifjakat székelyföldi, székelyeket szászföldi ismerkedésre vinni. Hatalmas leküzdendő akadály azonban a nyelvtudás, hiszen elméletileg ott volna a román, mint közös nyelv, de a székelyföldiek számára ez is nagy gondot jelent. Sűrűn megfordulunk édesapám szülőfalujában, az erdővidéki Bibarcfalván, ahol a magyarul nem beszélő szász feleségemnek az is gondot jelent, hogy cukorkával kínálja a helyi gyerekeket.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!