Hirdetés

Ledönteni az utolsó bástyát

Három éve Erdély legnagyobb városának alpolgármestere, közgazdász, jogász, családanya, de kormányzati tisztségeket is viselt már. Horváth Annával Kolozsvár magyarságát érintő aktuális kérdésekről beszélgettünk.

Dénes Ida

2015. június 26., 21:162015. június 26., 21:16


– „Nem kolozsvári kolozsváriként” – hiszen Csíkszeredában született – mikor érkezett el a pillanat vagy időszak, amikortól már kolozsvárinak érezte magát?

– Én még az egyetemet sem Kolozsváron, hanem Bukarestben végeztem, így ilyen jellegű korábbi kötődésem sem volt. Nagyjából a gyermekeim születését követő időszakban váltam kolozsvárivá, amikor óvodáskorukban a többi szülővel elkezdtünk – modern szóhasználattal élve – hálózatszerű kapcsolatokat kialakítani, érezni, hogy ide tartozunk, hogy gyerekeinket kolozsváriként neveljük. Akkor váltam kolozsvárivá, amikor felelősséggel kezdtem viszonyulni a városhoz, úgy gondolkodni róla, mint a családom jövőjének helyszínéről.

– Sokan szeretnek Kolozsvárra magyar városként gondolni, „hol minden piros, fehér, zöldben jár”. Ott van viszont a helységnévtábla ügye: a városvezetés sikeresen fellebbezett a hollandiai alapítvány első fokon nyertes beadványa ellen, amely a magyar táblák kihelyezéséről szólt. Nem gondolt a lemondásra, miután a városvezetés peres úton is ellenezni kezdte a magyar feliratot?

– Nem, mivel úgy gondoltam, nem engedhetem meg magamnak a luxust, hogy lemondjak arról a tisztségről, amelynek életbevágóan fontos célkitűzése a többnyelvűség, és ennek egyik elemeként a helységnévtáblák meghonosítása Kolozsváron. Többször elmondtam a városi tanácsban ülő kollégáknak is: elsősorban a magyar közösség érdekeit kívánom képviselni, és csak másodsorban vagyok alpolgármester. Különösen olyan, szerencsére ritkán előforduló helyzetekben, amikor a két pozíció ellentétbe kerül egymással. A helységnévtáblák ügye egyébként nem a holland alapítvánnyal és a civil kezdeményezésekkel kezdődött. Miután az RMDSZ munkájának eredményeként 2001-ben megszületett az idevágó törvény, az 1992-es népszámlálási adatok alapján Kolozsvár is felkerült az alkalmazási normákat szabályozó kormányhatározati listára. A 2002-es népszámlálás eredményeinek ismeretében azonban az akkori polgármester ezt már nem volt hajlandó figyelembe venni, annak ellenére, hogy a helyi tanács később határozatot is elfogadott a többnyelvű helységnévtáblákra szánt összeg elkülönítésére. Az azóta eltelt több mint egy évtizedet az RMDSZ-es tanácsosok számtalan, politikai eszközzel történő próbálkozása szőtte át.

– Mint például?

– 2010-ben például polgári kezdeményezésű tanácshatározat céljából aláírásokat gyűjtöttünk, 13 ezer szignóval együtt tettük le Sorin Apostu akkori polgármester asztalára a megszövegezett tanácshatározatot, de sem ő, sem pártja nem volt hajlandó napirendre tűzni az ügyet. Vagyis a politikai eszközök nem jutottak eredményre, az RMDSZ-t pedig közben folyamatosan azzal vádolták, hogy pusztán politikai tőke kovácsolása céljából, a kolozsvári magyar közösség különösebb igénye nélkül tűzi újra és újra napirendre a kétnyelvű helységnévtábla ügyét, amelynek kihelyezése már nem kötelező érvényű, de lehetséges. A kérdést jogi útra terelő civil kezdeményezésnek kifejezetten örvendtünk, hiszen végérvényesen semlegesítette a vádakat, miszerint ez a törekvés pusztán szavazatszerzési indíttatású lenne. Mindannyiunkban nagy reményeket keltett a pozitív alapfokú ítélet. Kihirdetését követően többször találkoztunk Emil Boc polgármesterrel, megpróbáltuk megértetni vele, hogy magának, pártjának és a városnak is árt a fellebbezéssel. Valószínűleg politikai számítási logika mentén válaszolta: nem engedheti meg magának, hogy eltekintsen a fellebbezéstől. Ezt követően indult a Musai-Muszáj elnevezésű civil kezdeményezés, mivel egyértelművé vált, hogy román – elsősorban társadalmi szintű, és csak annak következményeként megszülető politikai – támogatás nélkül nagyon kevés az esélye, hogy valaha is tanácsi határozat szülessen, amely jogi garanciákat is jelent majd a kérdésben. A polgármester a fellebbezéssel párhuzamosan arra a döntésre jutott, hogy áthidaló megoldásként elindítja a Kolozsvár bejáratainál építendő városkapuk kihelyezési folyamatát.

– Mit gondol ezekről a városkapukról? Megoldást jelentenek, vagy porhintés az egész?

– Kolozsvár öt fő bejáratánál építészek számára kiírt pályázat nyomán készülő többnyelvű üdvözlőtáblát helyeznek el. Ezeken a város neve három nyelven, románul, magyarul és németül szerepel ötnyelvű üdvözlő szöveg társaságában. A legutóbbi kiírás már a harmadik nekifutás volt, az első kettőt azért állítottuk le, mert nem volt többnyelvű. Szerintem ez az első lépés a jó irányba. Messze nem elégséges megoldás, hiszen nincs jogi garancia arra, hogy ezek a feliratok néhány év múlva is ott lesznek. De gesztusértékű, a román politikum általi egyfajta óvatos tesztelése annak, mennyire készült fel Kolozsvár ennek a típusú konfrontációnak a túllépésére.

– Milyen tesztelésre gondol?

– Az ötnyelvű műemléktáblák kihelyezése azért ment sokkal könnyebben, mert a helységnévtábla az utolsó bástyája annak az ötven plusz tizenkét évnyi – a kommunizmus évtizedei és a funari korszak–, a két közösség közötti konfrontációnak, amelynek egyik legfőbb szimbolikus csatatere a város neve körül alakult ki, de ami tulajdonképpen a magyar közösség egyenlő partneri minőségből való visszaszorításáról szólt, arról, hogy kié is ez a város. Úgy érzem, ezért ez az az utolsó bástya, amelyet a román politikusok leginkább félnek „feladni”.

– Emil Boc nemrég ugyancsak kampányfogásnak ítélte, hogy több kolozsvári közéleti személyiséggel együtt ön is aláírta a kérelmet, amellyel a többnyelvű városnévtáblák ügyében a polgármesteri hivatal ellen indított perhez csatlakoztak. Milyen esélyeket ad a pernek?

– A polgármesternek is mondania kellett valamit... Nem hiszem, hogy a velünk tartó intézményvezetők, akik a közösségi hang felerősítését szolgálva ott ültek, mindannyian kampányban lennének. Amúgy sok esélyt látok a per pozitív kimenetelére, hiszen nem kell mást tenni, mint akár szóról szóra átvenni azt a jól megalapozott indoklást, amelyet a román bíróság bírónője leírt az elsőfokú ítéletben. A fellebbvitelen ugyanis csak illetékességi kifogást fogadtak el, érdemben nem kifogásolták a döntést. A PSD-s kollégák a lemondásomat kérték, arra hivatkozva: én arra buzdítottam a kolozsvári magyarokat és a többnyelvűséget támogató kolozsvári románokat, hogy csatlakozzanak az újraindított perhez. Nagyon jó, hogy az illetékességi kifogás ellenpólusaként ma már nemcsak a kolozsvári székhellyel bejegyzett civil szervezet fogja újraindítani a pert, hanem több mint ezer kolozsvári is megerősíti azt. Hiszem, hogy a bírósági döntés végleges formában is ugyanúgy néz majd ki, akár az alapfokú döntés.

– Hogyan tartja a kapcsolatot választópolgáraival? Kolozsvári lakosként kérdem: mi lesz például a városban zajló felújítási munkák során lecserélt régi, még a magyar időkből származó csatornafedelekkel?

– Sokféle módon igyekszem tartani a kapcsolatot. Rendszeresen érkeznek Facebook-üzenetek, a Paprika Rádióban kéthetente, a Kolozsvári Rádióban havonta veszek részt interaktív műsorban. Hozzá is szoktak a kolozsváriak, ilyenkor égnek a vonalak. Igyekszünk pozitív visszajelzéssel megerősíteni bennük a meggyőződést, hogy érdemes betelefonálniuk. A csatornafedelekkel kapcsolatban: a vízhálózati rendszer a megyei tanács alárendeltségében működő vízgazdálkodási vállalat tulajdona, de már elkezdtünk egy beszélgetést arról, mi történjék ezekkel a csatornafedelekkel. Azt a választ kaptuk, hogy ezeket a város más részein, ahol nem európai pénzekből újítják fel a vízhálózatot, kicserélik az előzőt, felhasználva a lecserélteket.

– Kolozsvári székelyföldiként hogyan kezeli a Székelyföld kontra Partium, Belső-Erdély szembenállást?

– Szembenállásról talán nem beszélnék, de valóban vannak törésvonalak, amelyek betömésére oda kell figyelnünk. Meglepett, hogy kolozsvári értelmiségiek is fenntartásokkal viszonyulnak például a székelyföldi autonómiatervezetekhez, ahhoz, amit a nem tömbben élő magyarság számára ez a tervezet jelenthet. Ezért vetettem fel több alkalommal is a székelyföldi kollégáknak: próbáljunk meg intenzívebb kommunikációs csatornákat nyitni, jöjjenek el Partiumba, Belső-Erdély magyar közösségeibe, beszéljenek erről a tervről, próbáljunk közösen válaszokat találni a román politikum felől érkező aggályokra is. Arra kellene törekednünk, hogy a helyi többségi közösségek, illetve a kisebbségben élők kölcsönösen megértsék egymás helyzetét. Konkrét javaslatom, hogy próbáljunk partnerségi viszonyt kialakítani egy székelyföldi várossal, évente szervezzünk közös tanácsülést, ahol megpróbálunk olyan szabályozásokat elfogadni, amelyek a helyben élő kisebbségekre vonatkoznak. Kolozsváron például jól működik az a gyakorlat, hogy a kulturális, ifjúsági, szociális alapokra magyar civil szervezetek által benyújtott pályázatok elbírálásakor igyekszünk szem előtt tartani a magyar lakosság arányát. Ugyanez működik Sepsiszentgyörgyön a román közösség irányába. De mindez informális „szokásjog”, milyen szép lenne első lépésként akár tanácshatározatokkal rögzíteni mindezt!

– Két éve nőszervezetek alakultak az RMDSZ-ben. A nőszervezet alelnökeként mit tapasztal: mutatkozik valós igény ilyen jellegű szervezet munkájára?

– Egyik legpozitívabb tapasztalatom a gombamód elszaporodó helyi nőszervezetek és apozitív fogadtatás. A nőszervezet emberközelibb arcát mutatja annak az RMDSZ-nek, amelyet minden törekvése ellenére óhatatlanul politikai pártként azonosítanak. Ezt bizonyítja, hogy számtalan nő, civil- és egyházi szervezet látott fantáziát abban, hogy felvállalja az együttműködést. Ezen túlmenően törvénykezdeményezések szintjén is viszonyulnunk kell olyan témákhoz, mint például a megemelt nyugdíjkorhatár kérdése.

– Jövőre ringbe száll tanácsosi vagy akár közvetlenül a polgármesteri tisztségért?

– Az én nagytatám azt mondta: minden napnak elég a maga gondja, baja. És tényleg nem vagyok képes még erről gondolkodni, hiszen még mindig ugyanannyi energiámat kötik le a mindennapi feladatok. Még rengeteg dolgunk van, amíg mérleget készíthetünk, eldönthetjük, ki hogyan teljesített, ki tud hozzáadni ahhoz, amit célul tűzünk ki 2016-ra. Vagyis azt, hogy visszatekintve mélypontot jelenthessen a 2012-es szereplésünk. Ennél kisebb számban ugyanis már nem tudja képviseltetni magát a kolozsvári magyar közösség. Még egyszer nem adódik az a nagyon szerencsés konjunktúra, ami három éve volt, négy tanácsossal biztosan nem lesz magyar alpolgármestere Kolozsvárnak. Ha 2016 után is közéleti szerepre vállalkozom, csakis a helyi önkormányzatban gondolkozom. Dolgoztam már a román közigazgatás több szintjén, de valós elégtételt csak az önkormányzati, illetve az alpolgármesteri munkában éreztem.

– Hogyan tudja összeegyeztetni a családanyai szerepet a városvezetéssel?

– Folyamatos egyensúlykeresésben telnek a napok, megpróbálok a két gyerekem édesanyja, a férjem felesége lenni – és hatékonyan dolgozni. Úgy próbálom meg párosítani a dolgokat, hogy legyen benne egy kis együttlét is, és a ház körüli feladatokból is minél többet vállaljak. Mindezt nagy-nagy támogatásával mindazoknak, akik számomra a családot jelentik, mert ők szembesülnek azzal, hogy például egy születésnapi összejövetelt három héttel halasztani kell.

 

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. február 15., vasárnap

Erdélyiség és egyetemesség egészséges összhangja: Balázs Ferenc életművét állítja a ma embere elé az unitárius egyház

Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.

Erdélyiség és egyetemesség egészséges összhangja: Balázs Ferenc életművét állítja a ma embere elé az unitárius egyház
Hirdetés
2026. február 14., szombat

A szegények hangszeréből hungarikum: újra hódít a citera Erdélyben

Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.

A szegények hangszeréből hungarikum: újra hódít a citera Erdélyben
2026. február 09., hétfő

Szolgálat a rácsok mögött: reményt visz a szamosújvári börtönbe Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor

A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.

Szolgálat a rácsok mögött: reményt visz a szamosújvári börtönbe Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor
2026. február 08., vasárnap

Egyház és közélet határán: Kolumbán Vilmos József erdélyi püspök a reformátusság kihívásairól itthon és a nagyvilágban

„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.

Egyház és közélet határán: Kolumbán Vilmos József erdélyi püspök a reformátusság kihívásairól itthon és a nagyvilágban
Hirdetés
2026. február 05., csütörtök

Nemzete és szülőföldje szeretete köszön vissza a munkáiban – Brittich Erzsébet, Simonyifalva sokoldalú művésze

Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.

Nemzete és szülőföldje szeretete köszön vissza a munkáiban – Brittich Erzsébet, Simonyifalva sokoldalú művésze
2026. február 03., kedd

Melegfronti hatásokkal érkezik az enyhébb, csapadékos időjárás

A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.

Melegfronti hatásokkal érkezik az enyhébb, csapadékos időjárás
2026. február 03., kedd

Miért az RMDSZ-t szorongatja leginkább az adóprés a kormánypártok közül?

Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.

Miért az RMDSZ-t szorongatja leginkább az adóprés a kormánypártok közül?
Hirdetés
2026. február 02., hétfő

Gyermekkorunk ízvilága elevenedett meg a házi készítésű hústermékek és pálinkák tordaszentlászlói ünnepén

Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.

Gyermekkorunk ízvilága elevenedett meg a házi készítésű hústermékek és pálinkák tordaszentlászlói ünnepén
2026. január 31., szombat

Lelki gazdagodás a reformáció bölcsőjében: erdélyi lelkipásztor Genfben

A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac

Lelki gazdagodás a reformáció bölcsőjében: erdélyi lelkipásztor Genfben
2026. január 30., péntek

A hiány képei: Apáczai Csere János a kortárs művészet tükrében

Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am

A hiány képei: Apáczai Csere János a kortárs művészet tükrében
Hirdetés
Hirdetés