Kongresszus GPS-koordináták között

– Hányadik kongresszusért izgulhat főállásban?

– Míg a legelsőn, 1999-ben még egészen friss alkalmazottként vettem részt, a 2009-es kolozsvári volt az első, amelyért főszervezőként vállaltam felelősséget. Korrektül megszervezett standard rendezvény volt, de azóta is folyamatosan próbálunk előrelépni, elsősorban látványelemekben. Megmutatni, hogy nem egy kockafejűekből álló szervezet vagyunk, hanem dinamikus, lendületes csapat.

– A 2009-es mezőnyből hányan lesznek itt újra Kolozsváron?

– Talán a küldöttek felét ismerem személyesen. És ezt a szervezet erényeként kezelem.

– Várhatóan mi tematizálja leginkább a kongresszust?

– Elsősorban a Kelemen Hunor által a tavaly decemberi SZKT-n meghirdetett újratervezés, amelyre az államelnöki választás második fordulója után került sor. Nem is az akkori eredmény, hanem a körülötte kialakult helyzet. Azzal ugyanis előzetesen is tisztában lehettünk, hogy a magyarok 90 százaléka Johannisszal menetel. Ám hogy az RMDSZ azon véleménye ellenére, miszerint nincs igazán jó választás, 600 ezer magyar szavazott Johannisra, az megrázta, mondhatni ráijesztett az RMDSZ-re. Főleg abban az összefüggésben, hogy előtte két héttel a két magyar jelöltre összesen nem szavaztak 400 ezren. Egyértelművé vált, hogy változtatni kell.

– December óta milyen új útvonalakat dobott ki a képzeletbeli GPS?

– Akkor még senki sem tudta volna megmondani közülünk, melyik is a jó út. Konzultációt indítottunk útnak, nagyjából ezer RMDSZ-körüli ember véleményét gyűjtöttük be, amelyek legalább elgondolkodtatták a döntéshozókat. Rengeteg témára voltunk kíváncsiak, a kép pedig igen árnyalt. Ennek alapján például nem aktuálpolitikai kérdések vagy a környezetünkhöz való viszonyulásunk lesz fókuszban, hanem az oktatás kérdése lépett elő a kongresszus egyik központi témájává.

– Miért éppen az oktatás?

– Abból a felismerésből fakadóan, hogy beszélhetünk mi napestig a hazai vagy anyaországi szervezetekkel való viszonyról, de ha nincs önálló magyar oktatási rendszer, már a magyarság középtávú megmaradására is csekély az esély. Ha azt kell látnunk, hogy tíz éven belül 230 településen szűnhet meg a magyar nyelvű oktatás, akkor a téma abszolút prioritássá lép elő. Már messze meghaladtuk az elméleti fázist, ott tartunk, hogy szimulálni tudjuk, mit is kezdhetnénk e tekintetben a kulturális autonómia biztosította hatáskörökkel. Közel két éve indítottuk el a folyamatot, amelynek keretében igyekeztünk tudatosítani a helyi és kisrégiós oktatási stratégiák kialakításának fontosságát. Az elmúlt huszonöt év első időszakában az intézményrendszert építettük ki iskolák létrehozásával, a folytatásban megnyugtató törvényi környezetet igyekeztünk kialakítani – más kérdés, hogy nem alkalmazzák annak valamennyi elemét. Most a stratégiák kidolgozásának ideje jött el közösen a pedagógusszervezetekkel, szülőkkel, egyházakkal, valamennyi érdekelttel.

– Konkrétan?

– Például ha egymástól 5-10 kilométer távolságra lévő két iskolából az egyiket meg kell szüntetni, nekünk kell eldöntenünk, melyik legyen az. Vagy hogy hová kell iskolabuszt vásárolni. Csupa olyan döntések, amelyek a közeljövőtől megkerülhetetlenek.

– Mennyire élvezik ezek az elképzelések a többség támogatását? Egzisztenciákat érintő, húsba vágó kérdésekről beszélünk...

– Ezek a meccsek most következnek. Mert a döntéseket az oktatás szereplői hozták ugyan meg, de a végrehajtás helyenként valóban fájdalmas következményekkel járhat. És ezek nemcsak szórványproblémák, hiszen a Nyárád-mentén vagy Udvarhelyszéken is bőven akad olyan kis település, ahol megszűnnek iskolák. Ott nem az a veszély, hogy román iskolába íratják a gyerekeket, az elöregedés miatt válik fenntarthatatlanná a rendszer.

– Nem tartanak tőle, hogy az RMDSZ újabb szavazatvesztéssel jön ki ebből a folyamatból?

– Egy magára valamit adó politikai szervezetnek az esetleges népszerűségvesztéssel járó döntéseket is fel kell vállalnia. Eljátszhatjuk, hogy heti rendszerességgel adunk ki közleményeket, miszerint megküzdünk minden iskoláért, katedráért, de amikor azt látjuk, hogy nem működik a rendszer, ezeket a változtatásokat egyszerűen már nem spórolhatjuk meg.

– A román oktatási környezet milyen mértékben „támogatja” ezeket a terveket?

– Az osztályok indítása, a katedrák fenntartása tekintetében minden évben meg kell vívni a harcot előbb a megyékben, szükség esetén pedig a minisztériumban is. Miközben mi vagyunk a decentralizálás legnagyobb szorgalmazói, mi vittük bele a törvénybe, hogy szükség esetén minisztériumi szinten is lehessen belenyúlni a folyamatokba. Nincs ez feltétlenül jól így, de jelen körülmények között megnyugtató, hogy létezik a kézifék rendszere. Mintegy alátámasztva Markó Béla egyik sokat idézett mondását, miszerint addig fontos Bukarestben lenni, míg már nem fontos Bukarestben lenni.

– Az oktatáson túl miről szól még a kolozsvári kongresszus?

– A közpolitikák-szakpolitikák szintjén nagy hangsúlyt kap a család, a gazdaság, a külügy és a nemzetpolitika. Ezekre vonatkozó dokumentumokat terjesztünk majd elő elfogadásra. Ugyanakkor a szervezet strukturális jellegű módosítások elé is néz, a főtitkárság újra felveszi az ügyvezető elnökség elnevezést. A belső konzultáció ugyanis azt is kivetítette, hogy igény van egy erős központra, politikai-ügyviteli koordinációra. E tekintetben nem a kongresszuson születik meg valamennyi döntés, de az átnevezés megtörténik. Megszűnik a politikai alelnöki tisztség is, miután Borbély László jelezte, 2016-tól visszalép a politizálástól.

– A nagy bűnüldözési hajrában mindennapi témaként felmerülő parlamenti mentességi kérdések is terítékre kerülnek?

– A téma egészen biztosan szerepel már az elnök politikai beszámolójában is. Tudjuk, hogy nem volt népszerű Kelemen Hunornak az a megszólalása, amelyben bilincscsörgésről beszélt, hiszen a romániai társadalom – benne a magyarság nagy része is – ünnepel, ha bilincscsörgést hall. Ám amikor a bukaresti kerületi polgármester Vangheliét 2005-2006-os lehallgatási jegyzőkönyvek alapján tartóztatják le, felmerül a kérdés: mi történt itt az elmúlt tíz évben? Mi történt a Băsescu-érában? Fokozatosan kellett volna kiengedni a gőzt. Az ugyanis nem megoldás, hogy a közigazgatás lebénul, mert senki nem meri vállalni az aláírás felelősségét. A kormányüléseken ma címereket, leltárakat fogadnak el, ennél súlyosabb dologba szinte bele sem vágnak. De a megyei tanácsokban is ez zajlik, épp csak annyi, amennyi még megelőzheti a tanács feloszlatását.

– Ha összességében egyet is érthetünk, de Dan ªova parlamenti immunitásának mindenáron való megvédése elég nehezen magyarázható…

– Nekem sincs erre konkrét jó válaszom. Ugyanakkor nem kitérésnek szánom, de azt tartom, hogy összességében nem jó, ha az igazságszolgáltatás vagy az államelnök megpróbálja diktálni a parlamentnek, milyen döntést is hozzon. Mert a parlament is legalább annyira szuverén, mint az előbbi intézmények.

– Az RMDSZ meglehetős szkepszissel vágott neki a Johannis-érának. Változott-e időközben ez a megítélés?

– Az államelnök időközben csak ráerősített az óvatosságunkra. Például amikor Berlinből megüzente, hogy nincs magyar kérdés. Az RMDSZ-küldöttség három alkalommal is találkozott az államfővel, igyekszünk partnerséget kialakítani vele, támogatásával egyfajta meg nem támadási paktumot kötni, amely megakadályozza a kisebbségi kártya előrántását a választások közeledtével. Kíváncsian várjuk, mit üzen a kongresszusnak az őt képviselő tanácsosa révén.

– Victor Ponta viszont személyesen lesz jelen. Ez miért jó most az RMDSZ-nek?

– Valamennyi parlamenti párt elnökét meghívtuk, leszámítva a PPDD-t, Magyarországról pedig a Jobbikot.

– Meddig engedheti meg magának a szövetség, hogy ne vegyen tudomást a Jobbikról?

– A végsőkig. A szélsőségeket mindig is páriaként fogjuk kezelni. Ha a Jobbik kormányzati tényező lesz Magyarországon, mi akkor is hasonlóan viszonyulunk hozzájuk. Ez elvi kérdés. Vállalhatatlannak tartjuk őket, akár a Nagy-Románia Pártot.

– De mit kezdjünk akkor a PSD részéről érkező, esetenként egészen vérfagyasztó kijelentésekkel?

– Ugyan, kinek a részéről nem érkeztek ilyen megnyilvánulások Romániában? A politika olyan műfaj, amely csak akkor működik, ha időről időre felejtünk, nem hordozzuk tüskéinket a végtelenségig.

– Készül-e kormányzati szerepre az RMDSZ? Készül-e előrehozott választásokra?

– Nem látjuk az előrehozott választások esélyét, de annak valószínűségét igen, hogy még idén megbukik a Ponta-kormány. Az RMDSZ – akárcsak a többi politikai párt – alapállásban kormányzatbarát, fontosnak tartja jelen lenni a döntések meghozatalánál. Egy megbénult adminisztrációban jelen lenni, persze nem biztos, hogy vonzó perspektíva.