A Kerecsen zenekar (középen Varga Zsolt). A Felvidékről üzennek a szétdarabolódott nemzetnek
Fotó: Kerecsen zenekar
A Kerecsen zenekar egyedülálló a maga nemében. Karcos, feszes rockzene, amely a heavy metalhoz áll legközelebb. A tabudöngető szövegek Révkomáromból sugárzanak szét a Kárpát-medencében. A balra húzó fősodratú európai politikum és média azon van, hogy senkinek ne legyen saját hazája. Ezt a globalista nyomást fokozza a szlovák nacionalizmus a Felvidéken. Jó érzés hallani, hogy még vannak e kettős elnyomásnak ellenszegülő szellemi műhelyek. A Kerecsen zenekar vezetőjével, zeneszerzőjével és szövegírójával, gitáros-énekesével, Varga Zsolttal beszélgettem.
2020. augusztus 28., 10:112020. augusztus 28., 10:11
2020. augusztus 28., 15:252020. augusztus 28., 15:25
– A Kerecsen zenekar 2004 óta létezik, de szélesebb körben 2017 óta ismert. Az áttörést a Mit szól ehhez Brüsszel? című dal hozta el. Ezért sokan besorolták az együttest a nemzeti rockbandák közé. Elfogadjátok e címkét?
– Nem szeretem a címkézéseket. Ráadásul ez esetben nem is tükrözi azt, amit egy kívülállónak érteni kellene ez alatt. Ha már címke, akkor sokkal elfogadhatóbb szerintem a „magyar rock”. Mi a régi, veretes magyar rock vonalán építkezünk zeneileg, hozzátéve a saját zeneiségünket. Viszont ezzel a címkézéssel igazából nem tudunk mit kezdeni, nem rajtunk múlik, hogy egyesek hova sorolnak bennünket egyes dalaink alapján. Nyilván a Mit szól ehhez Brüsszel? alapján próbálják az együttest beskatulyázni, de a Kerecsen ennél több. Vannak egész más mondanivalójú számaink is, a Brüsszel egy a sok közül.
Kétségtelen, hogy ez megkerülhetetlen nóta számunkra, ki nem hagynánk egy bulin sem, mivel ma a téma napirenden van, a mindennapi életünket is befolyásolja.
– A balliberális sajtó szerint a dal a Fidesz idevágó programját mondta fel. Lehet-e bármit tenni az ellen, ha a rosszindulatú kritikusok politikai besorolással próbálják az együttes hitelét csorbítani?
– Nincsen ezzel semmi gond. Nyilván kaptunk hideget-meleget ezért a dalért, de ez így van rendjén. Ha nem ez lett volna a reakció részükről, akkor most vakarhatnánk a fejünket, hogy mit tettünk rosszul. Talált az üzenet, és ez a lényeg.
Nem is értem, Magyarországon miért probléma ez valakinek. Akinek nem tetszik, gondolkodjon el magán, hogy nem soviniszta, illetve rasszista-e egy csöppet? Egyébként egyenként megköszöntem a sajtónak az ingyen médiahátteret: néhány millióba került volna nekünk ez a reklám. Nem egyszerű dolog hetekig az Index és a többi „mértékadó, független” média főoldalán díszelegni.
– Kiket tartotok zenei példaképeiteknek? Kiknek a muzsikája hatott leginkább rátok?
– Legnagyobb hatással a klasszikus magyar és külföldi rock, metál bandák voltak ránk. Először a klasszikus Black Sabbath, Deep Purple, Led Zeppelin, Uriah Heep négyes, később az Iron Maiden, és a többi brit banda. De szeretjük a progresszív vonalat is, mint például a Pink Floydot, a maiak közül az Ayreont vagy a The Vintage Caravant. Ezen kívül szívesen használunk bluesos, illetve népzenei elemeket is. Ne hagyjuk ki a nagy magyar példaképeket sem, mint a P. Mobil, HBB, Piramis.
– A felvidéki magyarság asszimilációjáról aggasztó hírek érkeznek. Hogyan látod, van-e ebben a politikumnak is felelőssége?
– Ez érdekes kérdés.
Három évtized alatt – amiből 8 évet kormányzati pozícióban töltöttek – ennyire futotta. Mára nem is parlamenti tényezők. Hitegetik a maradékot, megmaradásról szónokolnak, viszont gyarapodási alternatívát nem kínálnak. Sarkalatos kérdésekben nem foglalnak állást, nem állnak ki az alapvető nemzeti ügyek mellett. Én elhiszem, hogy ez számukra kényelmes: 3–3,5 százalék körüli támogatás mellett ellébecolnak, felveszik a párttámogatásokat mind az anyaországtól, mind Szlovákiától. De ennek az eredménye az, amit ma látunk.
A nagyobb magyar kulturális rendezvényekre szintén az anyaországi, illetve a felvidéki liberális megmondóembereket hívják előadni, gyakorlatilag nulla nemzeti tartalommal. Nekem ez furcsa.
– Sokfelé jártatok a Kárpát-medencében. Érezhető-e számotokra a nemzeti gondolatot elavultnak tartó társadalomtudósok által emlegetett „szétfejlődés”, vagy tartható még az „egy a nemzet” gondolata?
– Felvidéket leszámítva a többi elcsatolt területen sajnos nem tudom pontosan, mi a helyzet. Tavaly jártam először Erdélyben, Déván, ahol Böjte Csaba gyermekei számára tartottunk segélykoncertet. Nyilván ott nem ezeket a kérdéseket boncolgattuk, igyekeztünk szórakoztatni a közönséget. Kárpátaljára sajnos még nem jutottunk el, Délvidéken is csupán átutazóban voltunk. Az viszont elmondható, hogy nálunk létezik egy nagyon kemény mag, amelynek igenis fontos a nemzeti azonosságtudat, fontosak a gyökerek, a történelem. Lehetőségeikhez mérten ők teszik a dolgukat, ahogyan kell.
– A Hazám, hazám című dalotok csángó népdalfeldolgozás. Tudatosan nyúltatok a legarchaikusabb kultúrát hordozó magyar népcsoport hagyománykincséhez?
– Teljesen tudatos a dolog. Úgy gondolom, hogy ez a magyar népzenei vonal képviseli az igazi, későbbi külső, nyugati behatásoktól mentes magyar népzenét. Nagyon tiszta forrás. Néhány népzenész ismerősöm, barátom szerint szentségtörés ezekhez a dalokhoz így, ebben a formában hozzányúlni, ám én másként látom a dolgot. A cél az, hogy ez a fajta zene minél szélesebb réteghez jusson el, és megszeresse azt. Szerintem a rockzenei feldolgozás jó módszer erre. Imádjuk ezeket a dalokat, így aztán a magunk módján el is játsszuk őket. Az új albumban folytatjuk ezt a hagyományt.
– Kiket tartotok szellemi iránytűnek az irodalomból?
– Rám a klasszikus irodalom volt hatással. A történelmi regényeket imádom, legyen az magyar vagy külföldi vonatkozású.
Költészet terén Arany János, József Attila volt rám legnagyobb hatással, de szívesen olvasom például Edgar Allan Poe misztikus verseit is.
– Száz esztendeje írták alá a trianoni békediktátumot. Ti hogyan készültetek az évfordulóra? Melyek a zenekar távlati tervei?
– Sokan kérdezik tőlünk, miért nem írunk egy Trianon-dalt. Van ilyen dalunk, csak nem a megszokott siránkozós, „vesszentrianonozós” típusú. A címe: Az én házamban. Ez viszonylag régi nótánk, amelyet tavaly átdolgoztunk afféle „rádióbarát” dallá. Lassítottunk a tempón, áthangszereltük, felkértük a gyönki HRB ifjúsági kórust a refrén eléneklésére. Autentikus hangszereket is használtunk benne, többek között ír buzukit, kavalt, tekerőlantot. E dal sikerének köszönhetően sokakhoz eljutott a zenekar híre. Forgattunk hozzá egy videóklipet is motorosokkal, máglyával kint a szabadban. A forgatáson résztvevők egy életre szóló élménnyel gazdagodtak, és ígéretes barátságok köttettek. Sajnos a média nem figyelt fel a nótára, a Dal című műsorba is beküldtük, de válasz nem érkezett. Nem akarom említeni, milyenek kerültek be a műsorba. Akit érdekel, nézzen utána, és döntse el maga, befért volna-e a mi dalunk is a mezőnybe.
Bátrabban nyúlunk egyéb hangszerekhez, mint a cselló, hegedű, zongora. Nem akarom lelőni a poént, legyen elég annyi, hogy lesz rajta néhány meglepetés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Hűvös hajnalokkal, de sok napsütéssel és 20 fok körüli délutáni hőmérsékletekkel köszönt be október Erdélyben. A HungaroMet következő hét napra szóló előrejelzése alapján számottevő csapadékra egyelőre nem kell számítani.
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Nem múzeumi anyagként, hanem ma is élő, szerethető és megszólító kultúraként szeretné bemutatni az operett és a magyar zenés színpad örökségét a Hat élet, hat sors című új kolozsvári programsorozat, amely szeptember 27-én kezdődik Kolozsváron.
Világszerte már 1,17 milliárd embert érint valamilyen mentális zavar, és Erdélyben is egyre többen kérnek segítséget. Vajda Ildikó pszichiáter szerint különösen aggasztó, hogy mind több fiatal és serdülő kerül rendelőbe.
Hiába nőttek a romániai fizetések, ez nem hozta magával automatikusan a vásárlóerő növekedését is, az infláció ugyanis többet „vett ki” a zsebünkből – ez a munkaerőpiacot vizsgáló tanulmány egyik legfontosabb következtetése.
Egyre több partiumi, sőt erdélyi kertben érik be a füge (Ficus carica), sőt akadnak helyek, ahol a indián banán vagy datolyaszilva is megterem.
Megőrizni a tájegységekre jellemző hagyományos, népi mintákat és formákat vagy a vevők igényeihez igazítani a cserépedényeket – erre a kérdésre is keresték a választ a fazekasok Marosvásárhelyen az Erdélyi Mesterségek Ünnepén.
Egy rövid erdélyi körút mindig több az egyszerű kirándulásnál: történelem, épített örökség vagy éppen érdekes találkozások egyvelege. Mi mind a hármat megtapasztaltuk, amikor Erdély több épített örökségét felkerestük.
A hét második felében még késő nyárias, 24–25 Celsius-fokos idő várható Erdélyben, a hétvégén azonban jelentős változás kezdődik. Szombattól megnő a záporok, zivatarok esélye, majd vasárnaptól tartósabban csapadékosra fordulhat az idő.
Egy épület akkor válik igazán otthonná, amikor élettel telik meg. A Kolozsvár melletti Kajántón évtizedes álom valósult meg az új református gyülekezeti ház felépítésével, amelynek története az imádságról, adakozásról, sok munkáról szól.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!