
Egyed Apollónia szerint bizonyos értelemben sokak álma a szabadúszás
Fotó: Facebook/Egyed Apollónia
Zsúfolt programja ellenére is szakított időt a beszélgetésre. Határozott véleménye van mindenről, ami hivatásába vágó, de a szakmai alázat nála nem elcsépelt szólam. Egyed Apollónia a kolozsvári magyar opera egyik legígéretesebb énekművésze.
2019. december 08., 16:052019. december 08., 16:05
– Az Apollónia szép, de ritka név. Hogyan kapta ezt a keresztnevet?
– Édesanyám Kovács Apollónia-kedvelő és innen ihletődött.
– Kislányként éneklős, dalolós volt?
– Már kiskoromban felfedezték, hogy van zenei érzékem és támogattak, hogy erre a pályára lépjek.
– Marosvásárhely nem az operajátszásról híres. Találkozott valahol e műfajjal?
– Nem.
– Másodévesként már a Kolozsvári Magyar Opera tagja volt. Miként történt?
– Sorsszerűen. Munkahelyre volt szükségem, az akadémia falán megláttam az Operaház hirdetését, és a sikeres versenyvizsga után elkezdtem a zenei munkásságomat. Szólista karrieremnek hatéves előzménye a kórus, ami sokat segített megismerni a szakmát, a színpadot, a hozzáállást és a magatartást.
– Hogyan lehet kilépni az énekkari tagi státusból?
– Hagyományszerű, hogy az énekkarban kezdi mindenki, és innen lehetőség nyílik a továbblépésre.
– Ha egy énekest másik intézménytől keresnek meg, leszerződhet egy szerepre oda is?
– Igen, az intézménynek is büszkesége, ha az énekeseit vendégszerepelni hívják.
– Ma már nagy az átjárás az operák között. Ezt a művész hogyan éli meg?
– Bizonyos értelemben sokak álma a szabadúszás. Személy szerint kedvelem a változatosságot mind intézményi szinten, mind műfaji szempontból.
A kolozsvári szprán mindig frissességgel tud hozzáállni az új feladatokhoz
Fotó: Biró István
– Noha elért már bizonyos státust az operában, sok versenyen is részt vett. Mi ösztönözte ebben?
– Számos díjat kapott, melyiket tartja a legértékesebbnek?
– Az EMKE részéről kapott Poór Lili-díj hatalmas elismerés, annak eszmei értéke van. Az operától kapott Albert Annamária-díj is fontos, ezek visszaigazolások számomra, ugyanakkor megbecsülés értékűek. Az énekversenyek díjait másképp élem meg, értékelem. Azok inkább azt jelentik, hogy az ember valamivel kiválik a többiek közül. Nyilván mind különbözünk egymástól, két egyforma hang nincs, két tehetség nem összehasonlítható.
– Van példaképe a hivatásában?
– A régi énekesek közül több szempontból is tudnék neveket említeni. Ott van például Maria Callas, aki megmutatta, hogyan lehet meg minden egy énekesben: muzikalitás, színészi érzék, hangban és zenében való önkifejezés, megjelenés, az odaadás és elhivatottság, ahogyan a szakmának élt.
– Operában énekel, szimfonikus műveket, oratóriumokat ad elő, kamarakoncerteken lép fel. Nem okoz gondot a műfajok közti átjárás?
– Számomra kihívás, és szeretem, hogy ennyire színes a szakmám.
Régebben nehezebben váltottam, most már úgy vagyok vele, hogy amikor az egyikkel foglalkozom, próbálom kizárni a másikat. Ha ma például a Denevért próbálom, akkor megszűnik a többi…
– Egyik este Verdit énekel, aztán Wagnert, ami közismerten másabb, majd esetleg Kodályt. Hogyan lehet ezekkel megbirkózni, főleg hangilag?
– Több énektanárnál megfordultam, illetve mindenkitől megpróbálom a nekem megfelelő legjobbat eltanulni, még mindig járok énekórákra. Szerintem egy igényes énekes, amíg pályán van, segítséget igényel. Igyekszem mindig formálható állapotban tartani magam.
– Egyre gyakoribb nálunk is, hogy az operákat eredeti nyelven adják elő. Mennyire kell ismernie az énekesnek az adott nyelvet?
– A szövegkönyv ismerete elengedhetetlen a magát tisztelő előadóművész számára. Amióta jobban elsajátítottam az olasz nyelvet és tudom, hogy nyelvtanilag mi a mondatszerkezet, azóta teljesen másképp építkezem.
– Ha a színházi előadó belesül a szerepbe, azt azonnal észreveszi a néző. De mi történik, ha az énekesnek van kihagyása? Hiszen egy opera szövegét kevesebben értik, mint egy színházi előadásét…
– Az operában is előfordul a szöveges tévedés. De mivel az operának a zene az elsődleges kifejezési eszköze, mi könnyebben megússzuk, ha a szerep zeneileg a helyén van. Akkor kínosabb, ha az énekes hangjegyet téveszt. De hát emberek vagyunk, ez is elő szokott velünk fordulni…
– Rengeteg elfoglaltsága mellett sok mesterkurzuson is részt vett. Ezek mennyire fejlesztik a művészetét?
– Mesterkurzusokra gyakrabban lenne szükségünk. Romániában kevés rá a lehetőség. Szeretnék még eljutni néhányra...
– Hogyan lehet felkészülni egy szerepre?
– Könnyebb eset az, ha van róla irodalom, színmű, regény és így tovább. Minden megnézett felvétel vagy leírt sor segít, szóljon az a zeneszerzőről vagy a mű keletkezéséről. Minden információ értékes, ami kötődik a témához, a szerephez.
– Egy interjúban említette, hogy Selmeczi György Bizánc című operája nagy kihívás volt. Miért érezte így?
– Mert kortárs mű, és nem vagyunk annyira hozzászokva ahhoz a gondolkodásmódhoz, amit a kortárs zene megkíván. Bár Selmeczi „szép és emészthető” kortárs zeneszerző. A színészi feladat sem volt könnyű, viszont tetszett, hogy végre negatív szerepet alakíthattam a kis lírai, szinte festményszerű női alakok után.
– Fiatal még, karrierje most kezd felfelé ívelni. Mikor érzi majd úgy, hogy elérte a csúcsot?
Hálás vagyok azért, ami az elmúlt években történt velem, és remélem, mindig frissességgel tudok hozzáállni az új feladatokhoz. Számomra a csúcsot az jelentené, ha elénekelhetném az operairodalom nagy női szerepeit…
Egyed Apollónia
Marosvásárhelyen született 1985. szeptember 16-án. A vásárhelyi Művészeti Líceum énekszakának elvégzése után Kolozsváron a Gheorghe Dima Zeneakadémián diplomázott 2009-ben, majd itt szerezte meg a mesteri fokozatot 2011-ben. A Kolozsvári Magyar Opera magánénekese, szoprán, több opera, filharmónia, fesztivál állandó vendége.
Díjak, elismerések:
2013: Communitas Alapítvány alkotói ösztöndíja fiatal tehetségek számára;
2015: Hariclea Darclée Nemzetközi Énekverseny – a zsűri különdíja, Bartók Plusz Operafesztivál különdíja; Magyar Állami Operaház különdíja;
2016: Simándy József Nemzetközi Énekverseny – II. díj, Kolozsvári Magyar Opera – Albert Annamária-emlékgyűrű;
2018: EMKE – Poór Lili-trófea
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!