A siker egyik titka a formálható művész – beszélgetés Egyed Apollóniával, a Kolozsvári Magyar Opera szopránjával

– Másodévesként már a Kolozsvári Magyar Opera tagja volt. Miként történt?

– Sorsszerűen. Munkahelyre volt szükségem, az akadémia falán megláttam az Operaház hirdetését, és a sikeres versenyvizsga után elkezdtem a zenei munkásságomat. Szólista karrieremnek hatéves előzménye a kórus, ami sokat segített megismerni a szakmát, a színpadot, a hozzáállást és a magatartást.

– Hogyan lehet kilépni az énekkari tagi státusból?

– Hagyományszerű, hogy az énekkarban kezdi mindenki, és innen lehetőség nyílik a továbblépésre.

– Ha egy énekest másik intézménytől keresnek meg, leszerződhet egy szerepre oda is?

– Igen, az intézménynek is büszkesége, ha az énekeseit vendégszerepelni hívják.

– Ma már nagy az átjárás az operák között. Ezt a művész hogyan éli meg?

– Bizonyos értelemben sokak álma a szabadúszás. Személy szerint kedvelem a változatosságot mind intézményi szinten, mind műfaji szempontból.

– Számos díjat kapott, melyiket tartja a legértékesebbnek?

– Az EMKE részéről kapott Poór Lili-díj hatalmas elismerés, annak eszmei értéke van. Az operától kapott Albert Annamária-díj is fontos, ezek visszaigazolások számomra, ugyanakkor megbecsülés értékűek. Az énekversenyek díjait másképp élem meg, értékelem. Azok inkább azt jelentik, hogy az ember valamivel kiválik a többiek közül. Nyilván mind különbözünk egymástól, két egyforma hang nincs, két tehetség nem összehasonlítható.

– Van példaképe a hivatásában?

– A régi énekesek közül több szempontból is tudnék neveket említeni. Ott van például Maria Callas, aki megmutatta, hogyan lehet meg minden egy énekesben: muzikalitás, színészi érzék, hangban és zenében való önkifejezés, megjelenés, az odaadás és elhivatottság, ahogyan a szakmának élt.

– Operában énekel, szimfonikus műveket, oratóriumokat ad elő, kamarakoncerteken lép fel. Nem okoz gondot a műfajok közti átjárás?

– Számomra kihívás, és szeretem, hogy ennyire színes a szakmám.

Régebben nehezebben váltottam, most már úgy vagyok vele, hogy amikor az egyikkel foglalkozom, próbálom kizárni a másikat. Ha ma például a Denevért próbálom, akkor megszűnik a többi…

– Egyik este Verdit énekel, aztán Wagnert, ami közismerten másabb, majd esetleg Kodályt. Hogyan lehet ezekkel megbirkózni, főleg hangilag?

– Több énektanárnál megfordultam, illetve mindenkitől megpróbálom a nekem megfelelő legjobbat eltanulni, még mindig járok énekórákra. Szerintem egy igényes énekes, amíg pályán van, segítséget igényel. Igyekszem mindig formálható állapotban tartani magam.

– Egyre gyakoribb nálunk is, hogy az operákat eredeti nyelven adják elő. Mennyire kell ismernie az énekesnek az adott nyelvet?

– A szövegkönyv ismerete elengedhetetlen a magát tisztelő előadóművész számára. Amióta jobban elsajátítottam az olasz nyelvet és tudom, hogy nyelvta­nilag mi a mondatszerkezet, azóta teljesen másképp építkezem.

– Ha a színházi előadó belesül a szerepbe, azt azonnal észreveszi a néző. De mi történik, ha az énekesnek van kihagyása? Hiszen egy opera szövegét kevesebben értik, mint egy színházi előadásét…

– Az operában is előfordul a szöveges tévedés. De mivel az operának a zene az elsődleges kifejezési eszköze, mi könnyebben megússzuk, ha a szerep zeneileg a helyén van. Akkor kínosabb, ha az énekes hangjegyet téveszt. De hát emberek vagyunk, ez is elő szokott velünk fordulni…

– Rengeteg elfoglaltsága mellett sok mesterkurzuson is részt vett. Ezek mennyire fejlesztik a művészetét?

– Mesterkurzusokra gyakrabban lenne szükségünk. Romániában kevés rá a lehetőség. Szeretnék még eljutni néhányra...

– Hogyan lehet felkészülni egy szerepre?

– Könnyebb eset az, ha van róla irodalom, színmű, regény és így tovább. Minden megnézett felvétel vagy leírt sor segít, szóljon az a zeneszerzőről vagy a mű keletkezéséről. Minden információ értékes, ami kötődik a témához, a szerephez.

 – Egy interjúban említette, hogy Selmeczi György Bizánc című operája nagy kihívás volt. Miért érezte így?

– Mert kortárs mű, és nem vagyunk annyira hozzászokva ahhoz a gondolkodásmódhoz, amit a kortárs zene megkíván. Bár Selmeczi „szép és emészthető” kortárs zeneszerző. A színészi feladat sem volt könnyű, viszont tetszett, hogy végre negatív szerepet alakíthattam a kis lírai, szinte festményszerű női alakok után.

– Fiatal még, karrierje most kezd felfelé ívelni. Mikor érzi majd úgy, hogy elérte a csúcsot?

Hálás vagyok azért, ami az elmúlt években történt velem, és remélem, mindig frissességgel tudok hozzáállni az új feladatokhoz. Számomra a csúcsot az jelentené, ha elénekelhetném az operairodalom nagy női szerepeit…