Gazdasági szakadék a régiók között

Felkapta a fejét a szerkesztő egy korábbi írásomba beleágyazott, a Nicuşor Dantól idézett kijelentésre, miszerint a szeptemberben letartóztatott bukaresti főpolgármester, Sorin Oprescu hétmilliárd eurót költött el. Jogos a hírlapírói bizalmatlanság, hiszen ez irgalmatlanul nagy összeg egy olyan országban, ahol az egy főre eső GDP valahol az uniós átlag 55 százalékánál tart és 28 százalék tájékán „teljesít” a feketegazdaság. Vajon miből költhetett ekkora összeget a rács mögé került főpolgármester? A médiában, a televíziós kerekasztal-beszélgetéseken a politikusok szájából felröppenő számadatok azért is hangzanak hihetetlenül, mert a közpénzek gyakran nem átlátható és ellenőrizhető utakon jutnak el a polgármesterekhez, és onnan a kivitelezőkhöz.

Megszokhattuk már, hogy az adatokat a hatóság nem tárja a nyilvánosság elé, aki meg beszél azokról – többnyire a hatalmon lévő vagy ellenzéki politikusok –, azt pillanatnyi érdekei mentén teszi. Innen hát a számos zavaró és megtévesztő adat a települések és Bukarest gazdasági boldogulásáról.

Az idei fővárosi költségvetést április elején hagyta jóvá Bukarest önkormányzata. A román főváros 2015-ben 4,2 milliárd lejt – közel egymilliárd eurót – költhet el. Legfontosabb pénzforrása a jövedelmi adókból származó 3,2 milliárd lej, 42 millió lej a jármű- és az ingatlanadókat kitevő vagyonadó, 92 millió lej bírságokból származik, további 5 milliót pedig vagyontárgyak, telkek, épületek értékesítéséből várnak. Sorin Oprescunak tehát 2008 júniusa óta csak a visszaosztott költségvetési pénzekből simán kijött a 7 milliárdja, és akkor még nem beszéltünk a világbanki kölcsönökről, a pályázati pénzekről és egyéb költségvetés-kiegészítésekről.

A két és félszer gazdagabb Bukarest

Érdemes arra is vetni néhány pillantást, milyen alapon kap egy önkormányzat pénzt, milyen az ezt szabályozó törvénykezés és az elmúlt 25 év alatt ez milyen torzulásokhoz vezetett? A helyi közpénzügyekről szóló, utólag módosított és kiegészített 273. számú jogszabály szerint a helyi önkormányzatok a közösségi feladatok szervezését, finanszírozását helyi forrásból, illetve állami támogatásokból fedezik. Saját bevételi forrásaik: a jövedelem-, a profit-, a befektetett tőke utáni, a tulajdon után járó adók és illetékek, a különböző javakra és szolgáltatásokra kirótt, valamint más pénzügyi jellegű adók és illetékek. Külön pénzforrás az állami szubvenció és az EU-s forrásokból lehívható pénzösszegek.

Amint azt Nagy István A székelyföldi megyék önkormányzati forrásai című tanulmányában megjegyzi, az állami transzferrendszer fő szerepe az lenne, hogy csökkentse a különböző régiók közötti fejlettségi különbségeket. Ebben is ellentmondás van, hiszen minél nagyobb az állami transzfer mérete, annál kisebb a kormányzati decentralizáció. A hazai önkormányzatok lehetetlen állapotát elemezve a Román Statisztikai Hivatal adatai alapján a szerző rámutat: a rendszerváltást követő 15 esztendőben Romániában a helyhatóságok jövedelmei 20 százalékban származtak saját forrásból, míg a teljes költségvetés 80 százalékát az állami transzferek biztosították.

Dr. Iulian Stănescu szociológus, az Életminőséget Kutató Intézet kutatója így fogalmazott az Economistul márciusi hasábjain: „A régiósítás-decentralizációs viták egyik fontos érve az, hogy csökkenteni kellene az ország különböző vidékei közötti fejlődési különbségeket. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a decentralizáció Romániában nem új fogalom: ez a folyamat –amelynek részeként a kormány kompetenciákat és ezekhez forrásokat ruházott át a helyi közigazgatásra, a helyi és megyei tanácsokra – már 20 éve elkezdődött.” Stănescu szerint az elmúlt két évtizedben a különböző régiók közötti fejlődési különbségek ennek ellenére fokozatosan nőttek. Száznak véve az egy főre eső Bruttó Nemzeti Össztermék (GDP) értékét, a 41 megyében óriási szintkülönbségek mutatkoznak. Bukarestben az országos átlag több mint két és félszerese mutatható ki. A 2011-es statisztikai adatok szerint Bukarestben az egy főre eső GDP 16 450 euró volt, míg Vasluiban 2625, az országos átlag pedig 6159 euró. Ehhez aligha kell magyarázatot fűzni.

Tíz megye fejlődik

Az utóbbi négy évben ezek a szakadékok tovább nőttek. De érdemes egy pillantást vetni régebbi adatokra is: 1995-től – amióta megyei szinten is mérik a GDP-t – a 42 romániai közigazgatási egység közül ez csak 10 megyében nőtt: Bukarest, Ilfov, Temes, Kolozs, Szeben, Giurgiu, Gorj, Tulcea, Arad és Fehér megye. Az átlaghoz képest Bukarestben volt a legmagasabb növekedés: 150-ről 267 százalékra! A legnagyobb csökkenést Vasluiban mérték: húsz év alatt az 1995-ös országos átlagszint 64 százalékáról visszaesett 43 százalékra.

Iulian Stănescu rámutat: erős összefüggés létezik a helyi költségvetések növekedése és a gazdasági különbségek elmélyülése között. A helyi költségvetésből a polgárokra elkölthető összegek szoros összefüggésben vannak a helyi GDP alakulásával. Ennek viszonylag egyszerű a magyarázata: a helyi bevételek zöme nem a helyi adókból és illetékekből származik, hanem az áfából és a személyi jövedelemadóból visszaosztott összegekből. Ahol szegénység van, jóval kisebb az áruforgalom, így ezek a visszaosztható bevételek is lényegesen kisebbek.

Abban egyre több szakember egyetért, hogy a jelenlegi visszaosztó mechanizmus nem jó. Stănescu szerint az Európai Unió strukturális és kohéziós alapjaival lehetne leginkább az országon belüli nagy gazdasági különbözőségeket csökkenteni. Ugyanakkor az is tény, Romániában a lakosság többsége nem vevő az igazi decentralizációra. Miután 2013-ban egy teljes évig a csapból is a decentralizáció folyt, egy közvélemény-kutatás adatai szerint a megkérdezettek 54 százaléka hallott a törvénytervezetről. Valamivel később a decentralizáció iránt érdeklődők száma 10 százalékkal csökkent. Iulian Stănescu szerint a közvélemény többségét nem foglalkoztatja a decentralizáció, elsősorban azért, mert nincs tisztában ennek előnyeivel.

Aki termel, kevesebbet kap

A Pro Democraþia Egyesület tájékoztató könyvet adott ki a romániai adók és illetékek útjáról, a helyi és a központi költségvetés működéséről. Ebből kiderül, hogy mindenféle adó, amit begyűjtenek, első fázisban az állami költségvetés bevétele. Visszaosztáskor ennek az összegnek a 47 százaléka azokat a községeket, városokat és megyei jogú városokat illeti meg, ahonnan ezek a pénzek származnak. 13 százalék jut a megyei költségvetésbe, míg további 22 százalék visszakerül kiegyensúlyozás gyanánt az olyan településekre, ahol a bevételek nem elegendőek a működéshez sem. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy jó gazdasági helyzetben levő település a helyben megtermelt adóknak és illetékeknek mindössze a felét kapja vissza.

Idén a helyzet annyiban változott, hogy a Ponta kabinet egy kormányhatározattal kiiktatta a megyei önkormányzatokat a települési költségvetések kiegyensúlyozásának folyamatából, ugyanakkor a határozat megszabta a községek, városok, megyei jogú városok és megyeszékhelyek, valamint a megyék költségvetésének az alsó határát.

A megyei pénzek összesítése és újraelosztása nyomán elviekben a román állami költségvetésben a beszedett pénzek 18 százaléka marad.

A számok mögött azonban sok a kérdőjel. Ezekről az elmúlt 25 év kormányai mélyen hallgattak. Az országszerte megtermelt adóbevételek bukaresti lecsapolásáról sok részletet azért sem tudhatunk, mert az országos GDP mintegy 30 százalékát megtermelő óriáscégek adóbevételei eleve Bukarestben landolnak. A pénzügyminisztériumba befolyt összegek pontos újraelosztásáról csak találgathatunk.