Ami a Piliskéről sem látszik

Az 1870-es évek tájától Székelyföldet és az azt magába foglaló Háromszéket folyamatosan fejlesztik, legalábbis papíron. A Székelyfölddel foglalkozó korabeli szakemberek listáján olyan jó nevű szerzőket találunk, mint a vállalkozó és politikus kézdivásárhelyi Molnár Józsiás, a Sepsikőröspatakon született Bedő Albert, az MTA tagja – az 1879-es erdőtörvény egyik megalkotója – vagy gróf Mikó Imre, akinek vasútfejlesztő programjában külön fejezet foglalkozott Erdéllyel, azon belül is Székelyfölddel. Az 1873-as válság miatt a Mikó-program megvalósítása késett ugyan, de később megépült a székely körvasút, amely megváltoztatta az itt élők életkörülményeit. Hasonló horderejű befektetés azóta sem született. A Székely Művelődési és Közgazdasági Egylet által finanszírozott és 1879-ben Kozma Ferenc tollából megjelent mintegy 500 oldalas munka megpróbálta Székelyföld közgazdasági és közművelődési állapotát feltérképezni. A legújabb, Pótsa Ferenc Székelyföld-tervet 2012-ben lebegtették meg a nagyközönség előtt, de ma sem hozzáférhető.

Tervekben tehát nem volt hiány az elmúlt 150 esztendőben: monumentális munkák, leírások, összefoglalók születtek Székelyföld földrajzáról, geológiai viszonyairól, vízrajzáról, ásványvizeiről, éghajlati adottságairól. Minden nagyobb lélegzetű munka a pillanatnyi gazdasági állapotokra is kitért – az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedés és a pénzügy helyzetére. A székely kongresszus idején több Székelyföld-dolgozat szólt a kivándorlásról, ugyanakkor 1936-ban is visszatérő motívum az „üdülők” (a turizmus) kérdése. Kisebb könyvtárnyi irodalma van tehát annak, hogy mihez lehetne kezdeni Székelyfölddel és ezen belül Háromszékkel. Ezek közül nem egy megvalósíthatósági tervként is értékes tanulmány. A legtöbb részletesen kitér arra is, hogy mekkora állami támogatás szükséges ahhoz, hogy a Székelyföld végre elindulhasson a fejlődés útján.

A házi megoldás

A gazdasági elképzelések megvalósításának mindig is egy nagyon kézenfekvő kerékkötője volt: az állami érdeklődés és pénzügyi támogatás hiánya. Elkezdődött ez már magyar időben, amit impériumváltás után a román kormányok vittek tökélyre. A folyamatosan kért, de soha ki nem utalt nagyarányú fejlesztési pénzek híján a Székelyföldön kialakult egy helyi megoldás. Lényege, hogy kijelentjük, büszkék vagyunk a szegénységünkre. Tudjuk, hogy fejlődni kellene, de pénzszűkében két szorgos kezünkkel, „a kert végében talált anyagból, házilag” pótoljuk az állami beruházásokat. Ez még inkább érvényes a rendszerváltás óta eltelt 25 esztendőre. Befektetői tőke hiányában araszolgatva próbál fejlődni Székelyföld, miközben egyre nagyobb a régió és Románia néhány fejlett vidéke között a gazdasági és életszínvonalbeli különbség.

A román adóvisszaosztási rendszerbe mindez bele van kódolva: látványosan nő a különbség Bukarest-Ilfov, a Bánság, Kolozsvár, illetve Konstanca környéke és az ország legszegényebb vidékei között. A székely megyék lemaradása, leszakadása egyértelmű, még akkor is, ha a helyi politikusok ennek az ellenkezőjét állítják. A székelység mindennapi életébe bele van kódolva a szegénység, ami vészesen növeli az elvándorlást. Az európai léptékben mért távolságok ma már könnyen áthidalhatók bárki számára: a mesterember úgy megy el a tavaszi mezőgazdasági munkák előtt Nagy-Britanniába egy ház belső szerelését elvégezni, mintha Csíkszentdomokosig utazna.

Mezőgazdaság, turizmus...

A józan ész azt diktálná, hogy a fogyatkozó székelységet magas szintű oktatásban részesítsük, így a megszerzett ismeretekkel nem kellene ezer kilométerekre elutaznia, hogy jobb életszínvonalat teremtsen magának. Legalább egy gazdasági ágazatot kellene kinézni, ami kellő mértékű befektetéssel – és hatékony, agresszív marketinggel megtámogatva – közép- és hosszútávon a vidék húzómotorjának bizonyulhatna.

Kovászna megye vezetői tavaly augusztusban jelentették be: „a mezőgazdaság, a kultúra, a turizmus és az informatikai ágazatok jelentik Kovászna megye gazdasági kitörési lehetőségeit”. A háromszéki önkormányzat által rendelt Pótsa József Megyefejlesztési Stratégia alapján körvonalazódó terv a 2015–2020 közötti időszakra határozza meg a megye fejlesztésének főbb irányvonalait. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának prodékánja, a Viorel Stănică által koordinált véglegesített stratégiát azonban nem sikerült megszereznünk. Mivel a mezőgazdaság és a turizmus Háromszék gazdaságának elenyésző részét adja az összes elérhető statisztikai adat szerint, megpróbáltunk az informatikai ágazat megyei fejlesztési terveiről szerezni információt. Kiderült: ennek hangsúlyos fejlesztése jelentheti az egyetlen jövőbe mutató megoldást.

IT-szektor, a jövő ígérete

Bihari Béla a 2008-ban alapított sepsiszentgyörgyi Gnome Design cég vezetője a régió egyik legerősebb IT-központját építette ki. A Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara IT szakosztályának elnöke tavaly harmadik alkalommal volt társszervezője a Székelyföldi IT&C és Innovációs Konferenciának. Klaszterük, az IT PLUS a szakma népszerűsítésén, tehetségek hazacsábításán túl abban is gondolkodik, hogy az általános és középiskolákban is lobbizzon a számítástechnikai oktatás javításáért, népszerűsítéséért.

„Úgy gondolom, hogy hamar el fog jönni az idő, amikor a számítógép nemcsak felhasználói, hanem programozás alapszintű ismerete is szükséges lesz mindenki számára. Ez valójában elkezdődött már, hiszen a nyugati államokban óvodás és iskolás kortól tanítják a programozást. Mi úgy gondoljuk, hogy meg kell szüntetni a szakadékot az oktatási intézmények, a tantervek és az ITC vállalkozói igények közt” – mondta lapunknak Bihari Béla. A piaci igények dinamikus változásának és a fiatalok kreativitásának, kíváncsiságának köszönhetően úgy gondolja, hogy a tradicionális oktatás eredményét szinte képtelenség kivárni. Ma már az alsóbb oktatási intézmények is nyitottak, így a vállalkozók örömmel tesznek eleget ennek a közeledésnek. A klaszter „nem szokványos” programozói versenyeket és szakmai beszélgetéseket szervez, illetve a vállalkozások nyílt napjain való részvételre ösztönzi a fiatalokat. Ennek köszönhetően a fiatalok meglátják a „valós piaci világban” létező kihívásokat és tisztábban tudnak majd dönteni pályaválasztáskor. A vállalkozók nyomon követhetik az egyetemre készülőket, tanácsokkal tudják ellátni, esetleg a más városban élő egyetemisták pályáját tudják mentorálni.

„A Kamara ITC-alosztálya és az IT PLUS Klaszter célja, hogy minden lehetséges kommunikációs csatornát megragadjon és tevékenységeinket, illetve a térségünkben levő ITC lehetőségeket népszerűsítse. Kötelességünknek tekintjük a székelyföldi vállalkozókban tudatosítani az ITC fontosságát, hisz nincs olyan munka, amit manapság valamilyen formában ez ne hálózna be. Szándékunk, hogy a vállalkozók versenyképességét növeljük” – fogalmaz a háromszéki számítógépes szakember. Bihari Béla fontos előrelépésnek tartja, hogy az elmúlt másfél évben több olyan szakmai értekezleten vettek részt és hallatták hangjukat, aminek köszönhetően sikerült Kovászna és Hargita megyében beiktatni az ITC-ét a gazdasági fejlesztési tervekbe. Ez azt jelenti, hogy nem csak a vállalkozókban, hanem a székely megyék elöljáróiban is tudatosult, hogy a régió fejlődése szempontjából fontos kimondani és rögzíteni: ez a szakterület nem csak megkerülhetetlen, hanem erre kell jövőt építeni Székelyföldön is.

A harmadszorra megrendezett Székelyföldi ITC és Innovációs Konferencián kimagasló hangsúlyt fektettek a digitális önkormányzati – e-administration, e-health, e-agriculture – tematikájú kerekasztal-beszélgetésekre. Ezzel párhuzamosan folyamatosan lobbiznak az oktatás és az utánpótlás neveléséért, hisz pontosan tudják, hogy ebben a szakmában az erőforrások aranyat érnek. „Nem titkolt szándékunk felhívni az elszármazott tehetségek figyelmét arra, hogy szükségünk van rájuk, és a nagyvilágban szerzett tudásukra, hisz itthon is lehet világklasszis méretű projektekben dolgozni” – fogalmazott Bihari Béla.

A Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara IT-szakosztálya szerint Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen az ágazatban 20–25 vállalkozás működik, és további 50–60 egyszemélyes programozó cég létezik. Jelenleg több háromszéki cég is dolgozik a nemzetközi porondon. A Gnome Design például már a kezdetektől a világ minden sarkában szerteszórt társaival épít számítástechnikai rendszereket, a sepsiszentgyörgyi Cosys is rég átlépett szolgáltatásaival az országhatárokon.

Magas hegyek igézete

Amíg a fiatalokat itthon lehetett tartani a föld és a helyi ipar mellett, a háromszéki dobozlét, a zártság évszázadokig a túlélési stratégia része volt. Ennek ma már vége. Ha a székelyföldi politikum, a közigazgatás nem talál gyors megoldásokat, Székelyföld hamarosan csak skanzen marad, állítja több szakember is.

Háromszéket büszke bércek övezik: a Görgő és a Nagy-Murgó ezer, a bodzai Piliske 1223, a Nagy-Piliske 1373 vagy a nagyágyú Lakóca 1800 métere a háromszéki világ teteje. De vannak vadabb, vonzóbb hegyek is: tucatnyi háromszéki hegymászónk a világ legmagasabb csúcsaival is megpróbálkozott, bakancsa a Himalájától az antarktiszi Mount Vinsonig számtalan vad és gyilkos hegyen megfordult már. Ez a kitörési hajlandóság jellemző a székelyre. Számukra már rég nem elég szép terveket felmutatni.