Újjáéledő alföldi tanyavilág Magyarországon – a több lábon álló gazdálkodásnak sok birtokon szerves része az erdészet is

Az utóbbi három évtizedben újranépesült tanyavilág értelemszerűen nem ott kezdte, ahol az elődök évtizedekkel korábban abbahagyták.

A falu főutcájától néhány száz méterre, csendes erdőktől körülvett

A Lakitelken élő közgazdász látja el a birtok adminisztrációs teendőit, az édesapa főleg terepmunkával foglalkozik. Az erdőgazdálkodás az Alföldön is kemény dió: a zömében akácból, szürke és nemes nyárból, és kisebb részt fekete és erdei fenyőből álló faállomány tenyészideje 20–35 év, ami azt jelenti, hogy a telepítést követően bő két évtized után lehet csak fát értékesíteni. Igaz, akkor egyszerre nagy összeget kap érte az erdőtulajdonos, de a ritka bevételek nem igazán teszik vonzóvá az alföldi erdőgazdálkodást. Ehhez nagy elköteleződés és szakmai tudás kell, a Felföldi-birtokon azonban mindkettőből van elegendő.

Egy több száz hektáros tanyavilágban sok munkás kell. Ha valaki kimarad, az bosszúságot okoz, de a gazdák hozzá vannak szokva a jelenséghez. Amikor hiányzik a munkáskéz, a tulajdonos ül a traktor nyergébe vagy rendezi az állatokat.
A tanyán élő gazda ember­emlékezet óta mindenes volt, és nincs ez másként ma sem. A tanyai élet jellegzetes családi vállalkozás. A sokgyerekes Felföldi családban is, amint az apróságok felcseperednek, biztosan lesz olyan, aki tovább viszi a több évszázados hagyományt.

Gőzkabin és lóúsztatás

Vendéglátóm megmutatja a környék egyetlen lóúsztató tavát a tanya közepén: a nyári melegekben a 40 méteres távot az állatok szívesen átfürdik. De van itt disznótelep és csibekeltető is, a baromfiudvart időnként csak a róka szokta ritkítani.

Akik ezt komolyan veszik, ma már elkötelezett vendégkörrel rendelkeznek. A Felföldi család az elején jár a vendéglátásnak, de folyamatosan fejlesztenek. 16 ágyas lakiteleki vendégházukat újabb szobákkal, gőzkabinnal és pezsgőfürdővel bővítik, a nyárlőrinci tanyán pedig most fejezték be új vendégházukat, amelybe látogatásom idején érkezett a berendezés. Az európai uniós támogatásból megejtett beruházás jó turisztikai szezont ígér a koronavírus-járvány lecsengésével megpezsdülő magyarországi piacnak is. A meleg évszakokra már most folyamatos az érdeklődés. A közeli Tisza nem csak a vízi sportokat kedvelők számára vonzerő, hanem a horgászok és a szabadba vágyó kirándulók is szívesen töltenek itt pár napot.

Sok a sikeres pályázó

Pályázatíró szakemberként Felföldi Zoltánnak nem nehéz a több lábon álláshoz megkeresni a megfelelő hazai és európai uniós pályázati lehetőségeket. Magyarországon mindkettőből bőven akad. Ahogy vendéglátóm fogalmaz, ha egy gazdapályázatnak nincsenek formai hibái, akkor az nagy eséllyel nyerő. A gazdáknak szaktanácsadók segítenek. A pályázati rendszer olajozottabban működik, mint Erdélyben, ahol a pályázó gazdák töredéke jut európai uniós forrásokhoz.
A pályázati pénzek felhasználása azonban Magyarországon sem fenékig tejföl:

Megkötötték a futóhomokot

A mintegy kétszáz anyajuhot, apaállatot és bárányt tartó Felföldi-tanyán az állattenyésztésben és a falusi turizmusban látnak nagyobb jövőt. A házigazda kezében összemorzsolja a homokos földet, ami nem a legjobb termőtalaj szántóföldi növénytermesztésre. A homokos talajt megvédő összefüggő erdőségek a török időkben pusztultak ki, amit az utóbbi három évszázadban, de főleg a második világháború után igyekeztek pótolni a futóhomok megkötésére.

A homok a szőlő számára jó termőhely. A 19. században a szőlészek rémálmaként Amerikából betörő filoxéra a homokos talajon szerencsére nem tudott megtelepedni, így ezek a vidékek menekítették át a magyar szőlészetet. Van, aki szőlővel és a környék híres sárgabarack-termesztésével foglalkozik, sokan viszont gyepgazdálkodásra, azaz állattartásra rendezkedtek be, amihez megfelelő takarmánynövénynek kínálkozik a lucerna szántóföldi termesztése.
Mindezt kiegészíti a szakszerű erdőgazdálkodás, a vágásra, kitermelésre érett erdőrészeket azonnal újratelepítik. Nemcsak azért, mert az erdőgazdálkodási ütemterv erre kötelezi az erdőtulajdonosokat, hanem az erdészetben jövőt látó tanyák birtokosai mindig évtizedekkel előre terveznek. Sokan már nem érik meg a most ültetett erdők kitermelését és értékesítését, de gyerekeire és unokáira gondolnak. Ez volt a tanyasi ember életének fő mozgatórugója az előző évszázadokban is. Jó látni, hogy ez a törekvés napjainkban is tovább él.