Sass Boglárka, aki hulladékból teremt értéket

Amikor egy közeli barátnőm megkeresett az ötlettel, hogy próbáljunk európai uniós pályázatot benyújtani a témában, igent mondtam. Ő más profilú céget alapított, de pályázatainkat szinte egyidőben nyújtottuk be, s mindketten kedvező elbírálásban részesültünk. Ennek köszönhetően ma a Tündérkincs két alkalmazottal és komoly technikai felszereltséggel dolgozhat.

– Mit állítanak elő a nagy varrodáktól kapott hulladékanyagból?
– Saját tervezésű táskákat gyártunk, amelyek díszítése magyar népi motívumokat is tartalmaz. De vannak kínálatunkban gyerekszobához kellékek, tárolók, párnák, gyermekjátékok és egyedi rendelésre készítünk kreatív reklámtárgyakat is.

Majd kisebbik lányom, Kincső megszületése után kezdtem horgolni. A lányaimmal való foglalkozás arra sarkalt, hogy más gyermekeknek is igyekezzem átadni a kézműves foglalkozások szeretetét. Mai napig hívnak különböző hagyományőrző rendezvényekre, ahová mindig örömmel megyek.

– Tünde és Kincső: a két lányának a neve ihlette a cég megnevezését?
– Az ihlet egy pillanat műve volt, a sokaknak fejfájást okozó névadás nekem tökéletesre sikeredett. Mondhatnám, adta magát a név.

– Hogyan képezheti magát e területen a vállalkozó?
– A szenvedélyből kialakult érdeklődést igyekeztem szilárd alapra helyezni, és tudásomat elmélyíteni. Baráti körben érdeklődtem, illetve a világhálón keresgéltem olyan oktatási intézményeket, ahol ezzel a témával foglalkoznak. Így találtam rá a Nádudvari Népi Kézműves Szakiskolára. Szerencsés fordulat volt, amikor meghívtak egy rövid, egyhetes tojásfestő és gyapjúfeldolgozó kurzusra Dobronokra. A csoportvezetőnknek volt valami elintéznivalója Nádudvaron, így a helyszínen csodálkozhattam rá arra az értékőrző és értékteremtő tevékenységre, amit a Kárpát-medencében egyedülálló iskola képvisel.

Közben elvégeztem egy népi játszóházvezetői kurzust is.

– Milyen a gyakorlati képzés? Mennyire lehet elsajátítani eredeti szépségükben a régi népi mesterségeket?
– Virágoskúton, Rózsa Péter vendégségében töltöttük gyakorlatunkat. Ez egy 850 hektáros biobirtok, ahol a maguk által megtermelt alapanyagokat felhasználó hagyományos magyar csárda is működik. Őshonos állatokat tenyésztenek, és mindenféle zöldséget, gyümölcsöt termesztenek. Biotermékeik – a savanyúságtól a felvágottakig – messze földön híresek. A csárda épületét Makovecz Imre egyik tanítványa, Dósa Papp Tamás tervezte. A tulajdonos felkérésére népi motívumokkal ellátott nemez-ülőpárnákat készítettünk a csárda részére.

és már foglalkozásvezetőket is képeznek. A téma ismert és elismert szakértőit hívják meg oktatónak szerte a Kárpát-medencéből.

– Milyen tervei vannak?
– Olyan kurzusokat szeretnék indítani, ahol textilhulladék-feldolgozási módszereket oktatunk. A „te megálmodod, mi elkészítjük” programunk olyan kreatív gondolkodású embereknek szólnak, akik terveik megvalósításához igényelnek segítséget. A gyermekek kinőtt ruháit például olyan tárgyakká alakítjuk, amelyben megmarad a ruhadarab, de új funkciót kap. Együtt gondolkodva a megrendelővel, a szakmai tudást hozzáadva teremtünk új értékeket.

– Életszemlélete a környezetvédelem. Mennyire fontos ennek tudatosítása napjainkban?
– Erkölcsi alapállásom, hogy minden cselekedetünkért felelősek vagyunk, és nem takarózhatunk azzal, hogy mások mit tesznek. Minden pillanatban tudatában kell lennünk annak, hogy mi lenne, ha mindenki úgy cselekedne, mint mi. Vonatkozik ez a szemetelésre, a felesleges műanyagok vásárlására és sorolhatnám a példákat vég nélkül. Nem az a fő kérdés, hogy a sokat emlegetett klímaváltozás emberi behatás eredménye-e vagy sem. Sokkal inkább az, hogy a természetbe másodpercenként kijutó és lassan lebomló műanyagok tönkreteszik környezetünket. Úgy vélem, mindenkinek meg kell tennie azt, ami rajta múlik. Ez alapkövetelmény ahhoz, hogy unokáinkra is élhető világot hagyjunk. Teljes mértékben azonosulni tudok azzal a felfogással, miszerint „a Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.”