A jezsuita atya asztali áldást mond Japánban
Fotó: Nemeshegyi Péter magánarchívuma
Budapesten, a Semmelweis utcai Háló Közösségi és Kulturális Központban december 3-án szentelték fel a Nemeshegyi Péter jezsuita atyáról elnevezett termet. A szerzetes másfél éve, Páduai Szent Antal napján 97 éves korában hunyt el. Életének jelentős részét Japánban töltötte pasztorális munkával. A távoli országról, a keleti kultúráról, a hitről beszélt legutóbbi találkozásunk alkalmából.
2021. december 16., 09:102021. december 16., 09:10
2021. december 16., 13:342021. december 16., 13:34
Jézus nevét – viszonylag későn – 1549-ben ejtették ki először Japánban. A „szó kimondója” nem volt más, mint Xavéri Szent Ferenc jezsuita szerzetes. Odaérkezése után sikeresen térített, több százan kérték a keresztség felvételét, s ezzel megnyitotta az utat a misszionáriusok előtt. Két évig volt Japánban, s szeretett volna a császártól külön engedélyt szerezni, hogy az egész országban hirdethesse az evangéliumot, a Kirishitant. Sajnos a belharcok miatt az uralkodónak nem volt igazi hatalma. Szent Ferencnek más szempontból sem volt könnyű helyzete, mivel Japánban – egy közhely szerint – minden bölcsesség Kínából származik, s a szigetlakók szerint Kínában a keresztény tanítások ismeretlenek. Ezzel az érvvel a buddhista szerzetesek a keresztények ellen hangolták a népet.
A Kanton városával szemben fekvő szigetig, San-Csaoig jutott el, s várta a jó szerencsét, hogy bejusson az országba. Egy zsák borsért egy csempész vállalta is átszállítását. Utolsó levelében egy kereskedő barátjának újságolta tervezett kínai útját, amit halála akadályozott meg. Testét a malajziai Melakkában temették el ideiglenesen, s utána az indiai Goában helyezték örök nyugalomra.
Válogatott kínzások
A népszerűséggel a keresztényüldözések is elkezdődtek. Tojotomi Hidejosi sógun, aki paraszti sorból küzdötte fel magát, betiltotta a missziót s a hit gyakorlását. A keresztények „takaréklángon” próbálták túlélni a nehéz időket.
Az 1600-as év belharcában, pontosabban a szekigaharai ütközetben Tokugava sógun győzött, s az új éra a 19. századig tartott. A császárnak nem volt tényleges hatalma, a sógunok uralkodtak valójában. A fővárost Kiotóból a keleti Tokióba helyezték át, igazi „rendőrállamot” tartottak fenn, hatalmukat a katonai erő biztosította. Az új vezérek világképébe nem illett igazán a kereszténység: minden zsarnok fél azoktól, akik egy más urat is tisztelnek. Így Takayama Ukon nagyurat, a híres szamurájt hite miatt Manilába száműzték, a mártírt nemrégiben avatták boldoggá.
Az üldözés egyre keményebb lett, a külföldieket vagy megölték, vagy kiutasították. A keleti ember rendkívüli kegyetlenkedésre képes, így a keresztényeket válogatott kínzásokkal kényszerítették hittagadásra. A vallást így csak titokban lehetett gyakorolni, s testvéreink Istenbe vetett hitükkel várták a jobb időket.
Xavéri Szent Ferenc szobra a japán Oita városában
A jobb idők a 19. század közepén jöttek el. Matthew Calbraith Perry ellentengernagy hatalmas hajói megjelentek Tokió előtt, s a japánok hiába forgatták mesterien kardjukat, az ágyúk ellen semmit sem tehettek, s egyenlőtlen szerződés megkötésére kényszerültek. A kikötők megnyitása és a vallásszabadság engedélyezése is része volt a paktumnak. Kereskedők jelentek meg a láthatáron, konzulátusok nyíltak. A korszak lenyomata Puccini örökbecsű operája, a Pillangókisasszony.
Egy csoda is kötődik a nyitáshoz. Bernard Petitjeant, a Párizsi Külföldi Missziós Társaság papját 1863-ban Japánba küldték. A misszionárius Nagaszaki városában fából épített egy gótikus stílusú templomot, a szentély ma már műemlék. Az épületet csak külföldiek látogathatták, japánoknak tiltott volt a belépés. Az atya viszont felfigyelt arra, hogy a templom előtt öregasszonyok álldogálnak gyerekekkel. Egyikük – a nevét is tudjuk, Sugimoto Yuri – megszólalt japánul: „hol van Mária úrnő?” A pap bevezette őket a mellékoltárhoz, ahol a kis csapat letérdelt és imádkozott. Kifelé menet még egyszer szólt Yuri néni: „a mi szívünk ugyanolyan, mint az ön szíve.”
Világossá vált, hogy – a keresztényüldözések ellenére, meghúzva magukat falvaikban, a környező szigeteken – mintegy 50 ezren őrizték hitüket püspök, pap és mise nélkül. Elhagyatottabb helyeken imádkoztak, sokszor reggeltől estig. Egyik szigeten víz csepegett a sziklából, egy bögre telt meg egy teljes nap alatt, összegyűjtötték, s otthon ezzel kereszteltek. Egy kicsit elferdült a tan, a latin szöveg nehezen ismerhető fel, de a Jóisten bizonyára megértette ezt. Mondogatták unokáiknak: „egyszer még eljön a római pápa Japánba, s nagyhangon énekelhetjük a Szűz Máriát dicsőítő énekeket.” Akkor ez valószínűtlennek tűnt, mert még túl kellett élni egy újabb keresztényüldözést, de II. János Pál pápa 1981-es útjával mégis megvalósult álmuk.
Mártírok múzeuma Nagaszakiban
Fotó: Kováts Antal
Ami a japánokat a kereszténységben megérintette: a halál utáni örök élet, a mennyország. Mély evangéliumot jelent számukra: van Isten, szeret minket, velünk van, hazavár. A kicsinyek, a szegények felé hajló Jézus alakja az üldöztetések alatt különös vigaszt adott. A misszionáriusok viselkedése szintén példaértékű volt: kivették a részüket az elesettek, a betegek ápolásában, az első lepratelepet is ők hozták létre. Luis de Almeida portugál jezsuita atya korszerű ispotályt alapított. A dél-japáni Oita városában Almeida emlékművén az atya két japán fiatalembert tanít sebészetre. A főtéren áll Ōtomo Sōrin keresztény hűbérúr és Xavéri Szent Ferenc szobra is. Szintén a városban állítottak szobrot Itō Mancio atyának. Ő volt az egyik pap a négy közül, akit a jezsuiták Európába küldtek, hogy megmutassák az európaiaknak a japán kereszténység világát. Nemzeti viseletben járták az országokat, Madridban II. Fülöppel, Rómában XIII. Gergely pápával, majd a szentatya halála után utódjával, V. Szixtusszal találkoztak. Bevonulásukat Rómába a Vatikáni Múzeum egyik falfestménye is megörökítette: egy úrnapi körmenetben fedezhetjük fel alakjukat. Itō Mancio arcmását Tintoretto is megörökítette.
A keresztény szimbólumok is kialakultak.
A buddhizmusban létezik az irgalmasság Buddhája, a Kannon. Ábrázolása a VI. századig nyúlik vissza, néha férfi, néha női alakban tűnik fel, az utóbbi karján többször kisgyermek ül. A keresztényüldözés idején a hívők ilyen Kannon-szobrokat készíttettek, s Szűz Máriának tekintették. A japán művészettörténetben is helyet kaptak e Kannon-Mária alakok. Egy Uddhava nevű város múzeumában láttam egy meditációs pózban ülő Buddha-szobrot, amelynek le lehetett csavarni a fejét, belseje egy feszületet rejtett.
Huszonhat keresztény mártír emlékműve Nagaszakiban
Fotó: Kováts Antal
A szeretetparancs is megérintette őket: szeresd ellenségedet! Megdöbbentő ez a törvény, mi sem tartjuk be sajnos. A japánok vérzivataros évszázadaiban mindenki mindenkivel harcolt, a vérbosszút kötelességszerűen hajtották végre. Az ellenség szeretete annyira új gondolatnak számított, hogy erősítette hitüket. A mártírokat – akik szép számmal voltak – szentként tisztelték, s imádkoztak hozzájuk. Ezek közé tartozott az 1597-ben kivégzett huszonhat vértanú. A csoport tagjait Kiotóban, a fővárosban fogdosták össze, voltak köztük ferencesek, jezsuiták, világiak és gyerekek is, mindannyiukra Nagaszaki Nisizaka dombján keresztre feszítés várt. Különösen Miki Paul jezsuita emlékét tisztelik, aki haláltusájában is tanúságot tett hite mellett, s az ellenség szeretetére szólított fel, s megbocsátott elveszejtőinek. Az ő és társai emlékét a helyen egy relief-szoborcsoport és múzeum őrzi.
Azt mondják, nem ezt a célpontot jelölték ki, de az időjárási viszonyok miatt változott a tervük, s a gyárak és a kikötő miatt döntöttek lerombolásáról. Egyéb szempontot nem mérlegeltek. A felháborodás mellett azért az átlag japánnak van némi bűntudata is, mert tudja, ők kezdték a háborút.
Jómagam 37 évig dolgoztam Japánban tanárként, lelkipásztorként, így munkám során sok hitét kereső fiatallal találkoztam. „Mi a jó és mi a rossz, miért érdemes élni, mi az igazi érték, amiért az ember akár életét is feláldozná?” – volt a visszatérő kérdésük. Azok a fiatalok tették fel, akik nem a pénzt, a hatalmat, a szexet tekintették életük irányítójának, s különösen foglalkoztatta őket a halál utáni sorsuk. Immanuel Kant is két dolgon csodálkozott: az égbolton látható csillagok rendjén és az emberi szívben élő erkölcsi törvényen, a lelkiismeret szaván. Amikor a kereszténységről tanítottam, mindig olyan fogalmakkal kezdtem, amiket a japánok is megéltek, elfogadtak: „szeress, és ne gyűlölj, tégy jót másokkal!”
Nemeshegyi Péter 2002-ben részesült Fraknói Vilmos-díjban
Fotó: MTI
A társadalom külső rendje, az idősek iránti tisztelet, a hagyományok megőrzése erősebb, mint nálunk. A választásokon is általában ugyanaz a párt győz, a Liberális Demokrata Párt. Elnevezése csak részben irányadó, a hagyományok tisztelete is meghatározza munkájukat. Minden eszmei divatáramlat öt-hat év késéssel megérkezett ugyan Japánba, viszont az Amerikából érkező, Európában is gyökeret verő ifjúsági lázadó mozgalmak nem találtak táptalajt.
Ottlétem utolsó évtizedében a Szófia Egyetemen – Mi a kereszténység? címmel – hirdettem meg kurzust, és szórólapokkal népszerűsítettem a kezdeményezést. Tokióban a város közepén épült az intézmény, s mellette áll a Szent Ignác-templom. Az épület egyik termében szombat délutánonként tartottuk a foglalkozásainkat, részvételi díj nem volt, egyetlen feltételt támasztottunk: a résztvevő ne legyen megkeresztelve. Eleinte egy-két tucat érdeklődő érkezett, majd félszázra, százra emelkedett a létszám, így az említett évtizedben 100-150 hallgató vett részt rendszeresen az előadássorozaton.
Mondandómat Isten létével kezdtem, amit abból lehet megsejteni, hogy a szép, a jó és az igaz tapasztalásának mélyén felcsillan az „örök szép, az örök jó és az örök igaz”. Ezt Jézus Krisztus mondta nekünk. Az Ószövetséggel nem foglalkoztam, legfeljebb később szőttem be gondolatokat az Újszövetség megismeréséhez. Jézus személyére tértem rá, tanítványai életében a három alapvető erény: a hit, a remény és a szeretet.
A keresztény családi élet is gyakran szóba került.
Egy parasztlázadásban sok keresztény is részt vett, zászlójukat a kehely és a szentostya díszítette. Nem hagytam ki a kísértés s a bűn fogalmát, az eredeti bűnről is úgy szóltam, hogy könnyen megértsék. Úgy tartom, hogy a „világ bűne” a rossz légkör, amibe minden ember beleszületik. A Szentlélek ereje kell hozzá, hogy merjünk hinni a jóban, s áldozatot is hozhassunk a jóért.
És a gyónás? – tették fel a kérdést tanítványaim. Az ókeresztény egyházban sem volt napi szentgyónás, aki megkeresztelkedett, arról feltételezték, hogy éli is a tanítást. Gyermekkori bűntudatomat idézhetem, a mennyország és a pokol közé képzeltem magam: a vasárnapi áldozás után, ha hétfőn buta gondolatom támadt, megint a világvégét éreztem. Nos, nem ilyen a kereszténység…
Nemeshegyi Péter-terem az atya fényképeivel a budapesti Háló Közösségi és Kulturális Központban
Fotó: Csermák Zoltán
Alma materemnek jó híre volt, a japán egyetemi rangsorban a harmadik helyen állt. A nyelvoktatás különösen kitűnt, a magas színvonalat a sok külföldi tanár biztosította, botrányok is elkerülték a tanintézményt. Súlyos probléma viszont, hogy a ritkuló számú „belépő” miatt egyre kevesebb szerzetes vezetheti a tanítást. Pedig nagy az érdeklődés: évente mintegy 30 ezren jelentkeztek, s harmadrészüket vették fel. Talán félszázalékuk lehetett keresztény, alapelvünk volt, hogy senkit sem kényszerítünk a keresztény tanítás megismerésére, viszont alkalmat adunk rá. Japánban napjainkban egymillió megkeresztelt keresztény, felerészben katolikus, felerészben protestáns él, és az ökumené is virágzik.
Nem számoltam ugyan össze, de mintegy háromszáz „gyermekem” van az országban, akik az én révemen ismerték meg Jézust, s akiket én kereszteltem meg. Nekik minden évben küldök karácsonyi üdvözletet, s válaszolnak is: beszámolnak sorsukról, családjukról, életükről.
A Háló
A Háló a katolikus egyházhoz kötődő civil kezdeményezés; a kapcsolatok, a találkozás fontosságát hirdeti a Kárpát-medencében. Története a rendszerváltás időszakára tekint vissza, az elmúlt több mint három évtized alatt több ezer hívőt és Istent keresőt tudott megszólítani. Nemeshegyi Péter atya a kezdetektől támogatta a mozgalmat, számos belföldi és Kárpát-medencei Háló-rendezvényen vett részt, tanácsaival, írásaival, előadásaival mutatta ki szeretetét. Magam is a Hálóban ismertem meg Péter atyát a 90-es évek elején, amikor végleg hazatért Japánból. A zene szeretete kötött össze minket, egy korábbi, az Erdélyi Naplóban megjelent interjúban a távol-keleti ország zenei életéről kérdeztem. Amikor másodszor találkoztam Péter atyával egy hosszabb beszélgetésre, nagy örömet szereztem neki, mert a világhálón megtaláltam édesanyja, Cséry Ida első operai fellépéséről szóló lexikonadatot. Interjúalanyom akkor már nehezen mozgott, de nem fogadott el segítséget, a lifttől a szobájáig vezető 20 métert mintegy öt perc alatt tettük meg. Szelleme viszont friss, névmemóriája irigylésre méltó volt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Radikális lépésre szánta el magát Erdély egyik legvonzóbb pontja: Brassó a tömegturizmus helyett inkább a minőségre fókuszál, 2034-től a „Kárpátok fővárosaként” reklámozza magát. Íme a nagyszabású, multikulturalizmusra is építő stratégia.
A szerdai kellemes, napos időt csütörtöktől kiadós esőzés és jelentős lehűlés váltja fel Erdélyben. Pénteken mindössze 13 Celsius-fokig emelkedik a hőmérséklet, a hétvégére azonban javul az idő, és ismét előbújik a nap.
Akár húszmillió ukrán menekült is Európába indulhat, ha Ukrajna vereséget szenved – figyelmeztetett Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a múlt heti brüsszeli uniós csúcstalálkozón. A lehetséges menekülhullámról kérdeztük az Európai Bizottság szóvívőjét.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
A tiltás mindenkire vonatkozott, a terheket az érintettek mégsem egyformán viselték: akinek pénze vagy kapcsolata volt, biztonságosabb utat talált, a falusi és munkásasszonyok viszont sokszor az életükkel fizettek.
Az Egyesült Államok élőben közvetítheti Nidal Hasan kivégzését, akit 2009-ben 13 ember meggyilkolásáért ítéltek halálra a texasi Fort Hood katonai bázison. A volt katonai pszichiátert december 3-án kivégzőosztaggal tervezik kivégezni.
Változékony felhőzet, időnként napsütés, helyenként záporok jellemzik Erdély időjárását a következő egy hétben. Jelentős lehűlés egyelőre nem várható: a változékony időjárásban a nappali csúcshőmérsékletek többnyire 14–16 Celsius-fok körül alakulnak.
A gyenge PISA-eredmények hátterében több tényező áll, de a tanárképzés átalakítása, a több iskolai gyakorlat és a személyiségfejlesztés megkerülhetetlen. Birta-Székely Noémivel, a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karának oktatójával beszélgettünk.
Immár két évtizede tevékenykedik a szatmárnémeti Aranykapu Kulturális Egyesület, amely a magyar népi hagyományok, kézműves mesterségek és az előző nemzedékek tudásának továbbadását tűzte ki célul.
A hét közepén még 23–24 Celsius-fokig emelkedhet a hőmérséklet Erdélyben, a hétvégére azonban véget ér az októberi meleg: eső, záporok és jelentős lehűlés érkezik.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!