A Sárga csikó története és Márton Áron élete

(…) Az erdélyi filmelgondolások magyar szempontból is, nemzetköziség szempontjából is jelentős és helyes útkeresések voltak. Kitűnt, hogy a külföldet nem érdeklik azok a fogyatékos eszközökkel készített filmizzadmányok, amelyek utánzatai voltak a mind pazarabb felkészültséggel jelentkező nyugati termésnek, ellenben kapva kapott a kolozsvári filmeken, amelyek még akkor is jellegzetesen magyarok voltak, amikor internacionális témát dolgoztak fel” – vélekedett Janovics.

Ajánlat a románoknak

Janovics 1934-ben és 1935-ben a román oktatási minisztériumnak ajánlja fel szolgálatait: oktatófilmek, kultúrfilmek terveit nyújtja be első körben. Majd újabb tervet vet fel egy román nemzeti filmgyár létrehozásáról. A részletesen kidolgozott tervében a filmgyártás pénzügyi oldalát is érinti (reklámfilmek, bérbeadás, külföldi filmek utáni vám), de tartalmi dolgokra is kitér (nemzeti témák, szinkronizálás, kultúrfilmek készítése). Az oktatófilmekre vonatkozó tervét elfogadták, és számos kultúrfilmet rendeltek tőle. Ezzel egyidőben Janovicsnak a magyar kultuszminisztériummal is sikerült együttműködnie, akik azzal bízták meg, vegye filmre „a magyar tanuló ifjúság számára a Erdély régi, igaz magyar képét, geográfiáját, természeti szépségeit, városait, templomait, műemlékeit, történelmi és irodalmi vonatkozásait”.
Janovics 1912-ben mozivá alakítja az 1200 férőhelyes sétatéri nyári színházat. 1915-ben stúdiója egyesül a Projectograph-fal, létrejön a Prója Filmgyár. A boldog békeévekben a kolozsvári Fotofilm nevű cég, amely fényképeket és képeslapokat is készített, a bukaresti híradóknak is gyártott rövidke filmeket, ezek nagyon ritkán a magyarországi híradókba is bekerültek. A Fotofilm a háború után is készített még egy rövid ideig dokumentumfilmeket Bukarestnek – mesélte lapunknak Tóth Orsolya, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem filmművészet, fotóművészet, média szakának gyártásvezetője (portrénkon).

Fővárosközpontú filmgyártás

A román fővárost a kommunizmus idején különösebben nem érdekelte a vidéki élet, a filmesek munkája gyakorlatilag abban merült ki, hogy gyárlátogatásokat, mezőgazdasági munkákat örökítettek meg kamerájukkal. A művészfilmek készítői néha eljöttek a központból Erdélybe forgatni – az Akasztottak erdeje című híres román film egyes jeleneteit például a bonchidai kastélyban vették fel –, de ez sem volt jellemző abban a korban.
1990-ig kellett várni, míg Erdélyben is beindult a filmes képzés – mondja Tóth Orsolya. Először a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem indított két osztályt erdélyieknek a 90-es évek közepe táján, ahol rendezőket, operatőröket képeztek. Dokumentumfilmeket továbbra is inkább külföldiek készítettek Erdélyben, olyan szakemberek, akiket érdekeltek a helyi témák, hagyományok, tájak. A technika fejlődése is segített a filmeseknek, hozzáférhetőbb lett a felszerelés beszerzése, könnyebb lett a kezelése is, már amatőrök is filmezni kezdtek. Tulajdonképpen ez jelentette a filmezés újabb felvirágzását e vidéken.

– hangsúlyozza Tóth Orsolya gyártásvezető.
Xantus Gábor és Pethő Ágnes filmes szakemberek indításával 2003-ban a Sapientia egyetemen létrejött a média szak. „Úgy gondolom, az egyetem jó inkubátor a tehetségek, az érdeklődők előtt, akikben valami kíváncsiság van a filmes szakma iránt, sok ajtót kinyit” – vélekedik a gyártásvezető. Mesteri képzésre általában Budapestre vagy Bukarestbe mennek a diákok, és ez Tóth Orsolya szerint azért jó, mert közelebb kerülnek a fontos filmes központokhoz. Európa-szerte fővárosközpontú a filmgyártás, ott vannak a nagy és jól felszerelt stúdiók, oda tömörülnek a szakemberek, emiatt a produkciók is onnan indulnak el. Kolozsváron is építettek helyi filmesek egy kisebb stúdiót, de ebből egyelőre hiányzik a technika, az anyagi támogatás pedig a városi vezetés részéről még csak tervezet szintjén létezik – fogalmaz a kolozsvári szakember.  

Anyaországi támogatás  

Köztudomású, hogy a filmkészítés nem olcsó mulatság. Európában nem hollywoodi mértékkel mérik a kiadásokat, de a felszerelés, a munka, a kiszállások, a helyszínek itt is pénzbe kerülnek. Tóth Orsolya szerint jó kapcsolatokat kell ápolni Bukaresttel is, de az anyagi segítség inkább az anyaországból érkezik. A Magyar Nemzeti Filmalapnál például folyamatos pályáztatás zajlik, az alkotók felvázolják ötleteiket, egy bizottság pedig eldönti, érdemes vagy sem támogatni a produkciót. E folyamat eléggé bonyolult és soklépcsős, a lényeg, hogy a Filmalap animációs-, dokumentum- és művészfilmeket a lehetőségekhez mérten egyaránt támogat. Ugyanakkor az MTVA-nak is van egy mecenatúraprogramja, e pénzalap bizonyos százaléka kimondottan erdélyi alkotásokra vonatkozik.
Gyakorlatilag ketté lehet választani a magyarországi támogatást – mondja Tóth Orsolya.

A Filmalap inkább az egész estés produkciókat és a kisjátékfilmek készítését, míg a 70 perc alatti alkotásokat az MTVA mecenatúraprogramja támogatja. Még így is rengeteg akadályba ütközik egy erdélyi film elkészítése.

Tóth Orsolya egy érdekességre is felhívja a figyelmünket: sok magyarországi filmes választja témának Erdélyt még akkor is, ha nincs hozzá különösebb kötődése. Tehát érkeznek magyarországi, bukaresti produkciók, de sehonnan sem annyira rendszeresen, hogy ebből nagy hasznot húznának az itteni filmesek. Hiszen ők hozzák magukkal gyakorlatilag az egész stábot, legfeljebb különféle asszisztenseket keresnek. Viszont éppen ezen a területen állunk mi gyengébben – értékeli Tóth. Az egyetem kicsiben megtanítja a szükséges dolgokat, de Erdélyben nem forgatnak annyi filmet, hogy a szakemberek gyakorlatra is szert tegyenek.
Romániában még mindig nehezen lehet megélni a filmes szakmából, még akkor is, ha az ember folyamatosan pályázik. Tóth Orsolya szerint ismét fellendült az eseményfotózás, az esküvők és egyéb családi összejövetelek megörökítése, ebből egész szép summákat lehet keresni. Bár a felszerelés sokba kerül, ez a fajta tevékenység hamar megtéríti a befektetést – nem úgy, mint mondjuk egy művészfilm elkészítése.  A szűkös anyagi keret ellenére jó néhány filmes műhely működik Erdélyben. Fazakas Szabolcs például komoly animációs stúdiót vezet Székelyföldön, ugyanakkor egyre többen foglalkoznak szervezett formában dokumentumfilm-készítéssel Kolozsvár mellett Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön vagy Székely-
udvarhelyen.