
A XX. nyári olimpia megnyitója Münchenben 1972. augusztus 26-án. Ekkor még senki nem sejtette a véres kimenetelű túszdrámát
Fotó: MTVA Archívum
Ötven év telt el a müncheni olimpia túszdrámájától, amelynek egyik áldozata a temesvári születésű vívóedző, Andre Spitzer volt.
2022. szeptember 16., 10:082022. szeptember 16., 10:08
Az ötven évvel ezelőtti müncheni olimpia nem az volt, aminek lennie kellett volna. Nem a sportolók sikereitől, nem is a kiváló eredményektől vagy a sportszerűségtől volt akkor visszhangos a világ, hanem ellenkezőleg: a tragédiától, amely beárnyékolta a 20. nyári olimpiai játékokat.
És elsősorban a sportolókra, magára az ötkarikás játékokra, illetve a döbbent emberiségre, amely azóta sem feledte a drámai történéseket. És főleg nem feledte azt a tizenegy izraeli sportolót, akik a terrortámadás során ártatlanul életükkel fizettek.
A tragikus müncheni ötkarikás játékok nem csak a város szülötte, Andre Spitzer (portrénkon) által kötődnek Temesvárhoz. Először és utoljára 1972-ben történt meg ugyanis, hogy az olimpiai fáklya útvonala érintette a Bánság fővárosát is. Köztudomású, hogy a lángot Görögországból viszik a játékok helyszínére, abban az évben Olümpia–Athén–Szaloniki–Isztambul–Várna–Bukarest–Temesvár–Belgrád–Budapest–Bécs–Linz–Salzburg–Innsbruck–Garmisch-Partenkirchen–München voltak a fontosabb városok, ahol az emberek láthatták az olimpiai lángot.
Valamikor júliusban aztán eljött a várva várt nap, hatalmas tömeg volt a város utcáin, az emberek sorfalat álltak a járda szélén. Az utcán hófehérbe öltözött atléták adták egymásnak a fáklyát, és egyetlen ünneplő temesvári vagy bárki más a földkerekségen nem sejthette, hogy az 1972-es müncheni olimpia mekkora drámákat tartogat a világ számára, és az akkori eset az olimpiák történetének legvéresebb epizódja lesz.
Azokban az időkben az információk még nem terjedtek a fény sebességével, az emberek általában szűkebb környezetük híreivel találkoztak leghamarabb. Ma már pillanatokon belül rákereshetünk egy sportoló nevére, percek alatt megismerkedhetünk eredményeivel, szempillantás alatt kideríthetjük élete fontosabb állomásait. Talán a temesváriak sem tudták, hogy például az izraeli férfi vívóválogatott edzője a müncheni olimpián földijük, egy bizonyos Andre Spitzer. Azt pedig végképp senki sem gondolta, hogy ő lesz a véres müncheni olimpia egyik ártatlan áldozata. Hiszen a sport eredményekről, összetartásról, csúcsokról és olykor csalódásokról szól, nem pedig halált okozó túszdrámákról.
Az egykori müncheni olimpiai faluban elhelyezett emléktábla örök mementója a tragikusan elhunyt sportolóknak
Fotó: Wikipédia
Két sportoló rögtön a túszejtés során halálosan megsebesült, de a német hatóságok kudarcba fulladt kiszabadítási akciója során a többi túsz is életét vesztette, valamint meghalt öt terrorista és egy német rendőr is. Később két palesztin túszejtőt, valamint az akció feltételezett kitervelőjét, az izraeliek titkos akciója során kivégezték, a 8 terrorista közül egyedül Jamal Al-Gashey élte túl bujkálva az esetet.
A zsidó származású sportember 1945. júliusában született, 11 éves korában, édesapja korai halálát követően költözött Izraelbe édesanyjával. Az izraeli légierőnél szolgált, majd az Izraeli Nemzeti Sportakadémiára járt, ahol vívást tanult. 27 éves korában már őt tartották az ország legjobb vívóoktatójának, hamarosan kinevezték a válogatott élére. A sportolók imádták, hiszen velük egykorú volt, társai szerint egy idealista, aki senkiről semmi rosszat nem feltételezett. Tudása mellett sportszerűsége is legendás volt a páston, a bánsági származású fiatalemberről mindenki szuperlatívuszokban beszélt. Az olimpia idején már családos ember volt, kislánya, Anouk akkoriban mindössze néhány hónapos volt. És éppen lánya, illetve annak betegsége menthette volna meg Andre életét, ám a kegyetlen sors másképp rendelkezett…
A repülőtéri tűzharcban mind a kilenc izraeli túsz, köztük a temesvári születésű Andre Spitzer is meghalt
A müncheni olimpiai játékokon már a vívóversenyek is elkezdődtek, amikor Andre Spitzer hírt kapott otthonról: sürgősen utazzon haza, kislánya megbetegedett. Igazából az orvosok sem tudták, mi a gond, a kislány anyja arra panaszkodott, hogy kicsike állandóan sír, semmivel sem lehet megnyugtatni. Az alapos orvosi kivizsgálást követően kiderült, nincs komolyabb baj, Andre nyugodtan visszautazhat Münchenben, hogy vezesse a csapatot. Hogyha szeptember 5. nem éri a bajor fővárosban, hanem tovább marad a gyereke mellett, talán ma is élne. Ám a kötelességtudó sportember igyekezett vissza csapatához, második családjához. Sőt, miután kiderült, hogy lányuk jól van, és a nagyszülőkre bízhatják, felesége, Ankie is követte őt Münchenbe. Ezzel gyakorlatilag szemtanúja lett az izraeli sportolók drámájának.
Később Ankie egy érdekes részletet is elmesélt férjével kapcsolatba: Andre az olimpiai faluban összetalálkozott a libanoni sportolókkal, akiket szívélyesen üdvözölt. Felesége kissé meglepve meg is kérdezte tőle, zsidó létére nem tart az araboktól? Andre Spitzer azt válaszolta, ő mindig is arra vágyott, hogy béke és megértés legyen az izraeli és az arab sportolók között. Valakik azonban ezt nagyon is másként gondolták…
megölték Moshe Weinberg edzőt és Josef Romano súlyemelőt, valamint túszul ejtették Spitzert és nyolc csapattársát. Követelték 234 társuk, továbbá a hírhedt német Baader-Meinhof csoport vezetőinek szabadon bocsátását. A terroristák folyamatosan a túszok meggyilkolásával fenyegettek, a határidőt több lépésben meghosszabbították, és hogy foglyaik sértetlenségét bizonyítsák, a németül folyékonyan beszélő Andre Spitzer az ablakon át pár szót szólhatott a válságstábhoz. Fénykép is készült arról, amint Spitzer a második emeleti ablaknál fehér alsóingben, megkötött kézzel beszélt a német tárgyalókkal. A német hatóságok azt tervezték, hogy a repülőtéren lecsapnak a terroristákra, és kiszabadítják a túszokat, ám a tervet rosszul építették fel, és még rosszabbul hajtották végre.
„Csak egy éve és három hónapja voltam házas Andréval, fiatal pár voltunk, és nagyon szerelmesek, egy kisbabával. Tudja, a világ tetején voltunk. Vele voltam az olimpián, és ott voltam a szobában, miután meggyilkolták őket, csak néhány órával utána, és körülnéztem, minden csupa vér volt”– nyilatkozta a napokban Ankie Spitzer, aki évek óta azért harcol, hogy egy perc néma csenddel adózzanak az olimpiai játékok megnyitó ünnepségén a Münchenben meggyilkolt olimpikonok tiszteletére.
Az olimpiai túszdráma, a palesztin terroristák akciója megdöbbentette a világot. A német rendőrség nem volt a helyzet magaslatán, a félresikerült szabadító akciót az egész világ az élő tévé- és rádióközvetítésnek köszönhetően láthatta. Kevésbé a kommunista lágerben, ahol jó szokás szerint minderről hallgattak, így csupán a történtek után jóval később értesültünk a tragédiáról.
A dráma ellenére az olimpiai láng nem hunyt ki, a versenyek folytatódtak, az elhivatott sportemberek győztek. Hiszen éppen ebben rejlik a játékok nagyszerűsége: sem háborúk, sem járvány, sem földindulás és égzengés nem tudja megölni az eszmét. Mindennemű csapás ellenére az olimpiai mozgalom jelszava örökre ott ragyog abban a bizonyos lángban: „gyorsabban, magasabbra, erősebben!”
A müncheni tragédiában elhunytak hozzátartozói nem felejtenek: „Számomra az 1972-es trauma megmarad. Remélem, hogy a világ jobban megérti, és kész többet tenni azért, hogy ne támogassuk a terrort. Meg kell érteni, hogy a terrorizmus minden jót elpusztít” – mondta fél évszázaddal a történtek után egy müncheni megemlékezésen Ilana Romano, akinek férje, Josef súlyemelő, szintén a támadásban meghalt sportolók között volt.
Idén először nem kelt el annyi példány, hogy a januárban hetvenéves Napsugár és a 45 éves Szivárvány gyermeklap fenntartsa önmagát: a szükséges 17 ezer helyett mindössze 14 200 fogyott. László Noémi főszerkesztővel beszélgettünk.
Két magyarlakta régió, két ország választási eredményét nehéz összevetni, hiszen sajátos és némileg eltérő helyzetekről van szó. Mégis fontos üzenettel bírnak az erdélyi magyarság, az RMDSZ számára a Szerbiában lezajlott megmérettetések.
Megkezdődtek csütörtökön a Nemzetek Ligája csoportköreinek utolsó mérkőzései. A magyar labdarúgó-válogatott az első két hely egyikéért száll harcba a grúzok és északírek ellen, a románok a becsületpontokért lépnek pályára a lengyelek és bosnyákok ellen.
Sok erdélyi magyar község elveszítheti önállóságát a kormány drasztikus közigazgatási reformterve miatt. Tételesen megvizsgáltuk, milyen RMDSZ-es irányítású községek érintettek az átszervezési lázban.
Nincs mit szépíteni: az amerikai választópolgárok alaposan beintettek Donald Trump elnöknek a második mandátuma első majd' két évében mutatott, acélosnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető teljesítményért.
Az előttünk álló napokban többnyire száraz, napos, hűvös időre számíthatunk Erdélyben. A HungaroMet Magyar Meteorológiai Szolgáltató Nonprofit Zrt. egyhetes előrejelzése szerint a hét második felében és a hétvégén többfelé mínusz fokok érkeznek.
Miközben Románia jelentős energiatermelő kapacitásokkal rendelkezik, a lakosság magas villanyszámlákkal szembesül. A magyarországi árakkal való összehasonlítás különösen fájó, hiszen nálunk az olcsó energiatermelés előnyeiből alig érzékelünk valamit.
Radikális lépésre szánta el magát Erdély egyik legvonzóbb pontja: Brassó a tömegturizmus helyett inkább a minőségre fókuszál, 2034-től a „Kárpátok fővárosaként” reklámozza magát. Íme a nagyszabású, multikulturalizmusra is építő stratégia.
A szerdai kellemes, napos időt csütörtöktől kiadós esőzés és jelentős lehűlés váltja fel Erdélyben. Pénteken mindössze 13 Celsius-fokig emelkedik a hőmérséklet, a hétvégére azonban javul az idő, és ismét előbújik a nap.
Akár húszmillió ukrán menekült is Európába indulhat, ha Ukrajna vereséget szenved – figyelmeztetett Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a múlt heti brüsszeli uniós csúcstalálkozón. A lehetséges menekülhullámról kérdeztük az Európai Bizottság szóvívőjét.
szóljon hozzá!