Ellenfelei letaszították a trónról Báthory Gábort

Kendi István helyét Imrefi, míg Kornis Boldizsárét Bethlen Gábor foglalta el.

Szeben elfoglalása

Erdély fejedelme úgy értékelte, hogy Gyulafehérvár nem lehet biztonságos környezet számára, ezért Szebent akarta megtenni fővárosnak. Erre az alkalmat a szebeni országgyűlés szolgáltatta. Báthory Gábort a szebeniek ünnepélyesen fogadták, másnap viszont kénytelenek voltak végignézni, ahogy a fejedelem hadserege bevonul a falak közé. A csel egyszerű volt: maga Báthory állt a felvonóhídra, így nem merték felhúzni az őrök, amikor a vár alatti bokrokból előbújó katonaság közeledtét látták. Báthory mintha csak seregszemlét tartott volna, elvonultatta maga előtt a hadsereget. A szászok büszkesége ágyúlövés nélkül jutott a kezére.

Mivel a rendek ellene szegültek, Báthory a Kendi-féle összeesküvésben való részvétellel vádolta meg őket. Miután a szászok központját fejedelmi várossá nyilvánította, 1610 karácsonyának másnapján elindult az új székvárosból Havasalföldre. A „szász egyetem” székhelyének elfoglalása nagy sérelmet jelentett a szászok szemében. Autonómiájuk önkényes megsértése felháborodást keltett a korabeli erdélyi közéletben is.

Havasalföldi hadjárat

Báthory Gábor dicsőséges hadjáratra számított a Kárpátokon túl, katonai ütközetre azonban nem került sor, mivel Radu Şerban havasalföldi vajda Moldvába, onnan pedig Bécsbe menekült. Báthory fegyveres összecsapás nélkül jutott el a román vajdaság fővárosáig, Târgovistéig, ahol kikiáltatta magát Havasalföld fejedelmének. 18 fős küldöttséget küldött Konstantinápolyba: küldöttsége nagyszabású tervet terjesztett elő, amely szerint e hadjárat lett volna az első lépés a Lengyel Királyság elfoglalásához. A küldöttség tagjai azt állították: ha a Porta jóváhagyja a fejedelem tervét, Báthory Gábor személyében az oszmán birodalomhoz hű királyt juttathatna Lengyelország trónjára.

A törökök nem mentek bele a fejedelem elképzelésébe, hanem hazatérésre szólították fel. Báthory két hónapi távollét után tért vissza Erdélybe, de győzelmének látszatát igyekezett fenntartani: Bethlen Gábor kis csapattal Târgoviştében maradt, hogy az új vajdát fogadja, és szerződést kössön vele. A beiktatás után Bethlen is hazatért. Radu Şerban, Havasalföld volt vajdája hiába kért segítséget II. Mátyás magyar királytól, a lengyelektől és az oszmán Portától: az új vajdát, Radu Mihneát egy nyárra tudta eltávolítani, a Porta embere szilárdan tartotta magát. Moldvában a trónt Ştefan Tomşa vajda foglalta el. A két román fejedelemség fölött a Porta hatalma teljesen megerősödött.

Őket ugyan a Porta visszarendelte, megjelenésüknek mégis komoly következménye lett. A török támadás a hajdútelepüléseket érintette, ezért a hajdúk hazavonultak, útközben nagy pusztítást végeztek. A fejedelem nem tudott újabb hadjárattal járó zsákmányt ígérni nekik, és a zsoldjukat sem volt miből kifizetnie. A Barcaságba rendelte őket, hogy Brassót rohanják le, miközben az Erdélyen végigvonuló hajdúsereg mindenhol fosztogatott.

Színre lépő oszmán seregek

Báthory Gábor 1611 júniusában érkezett a Barcaságba, Imrefi kancellár a fejedelem bebocsátását kérte a szász városba, amit Brassó elöljárói megtagadtak. A brassóiak Radu Şerban volt havasalföldi vajdától reméltek katonai támogatást, aki Weiss főbírónak régi személyes ismerőse volt. A szász város lakói követeket küldenek hozzá. Radu Şerban készséggel megindult zsoldosaival, hogy Báthoryn bosszút álljon. Jól ismerte a Havasalföldről Erdélybe vezető átkelőket. Báthory katonái a megszokott úton, Törcsvárnál lesték, ő azonban a pásztorok ösvényein, a havasokon át lepte meg ellenségeit. Egynapos brassói pihenő után szembe találta magát a fejedelem hadaival, Radu Şerban győzelme azonban nem volt teljes. Megfutamította ugyan a fejedelmet, megsemmisítette Imrefi seregét, de Báthory Gábornak lehetősége volt Szeben várába visszavonulni.

Radu Şerban Báthory után vonult seregével. A királyi Magyarországról segítségére érkezett Forgách Zsigmond kassai főkapitány, aki a nádor engedélye nélkül hozta hadait Erdélybe. Radu Şerban és Forgách Zsigmond együtt ostromolták Szebent. Báthory Gábor pénzszűkében megsarcolta a várost, a fizetni képtelen elöljárókat pedig börtönbe vetette. Zsarolásának meg lett az eredménye, mert Nagy András hajdúvezért vissza tudta csalogatni magához, és elküldte a királyság területére hajdúkat toborozni. Közben Bethlen Gábor is segítséget kér a szomszédos török parancsnokoktól.

Omer boszniai pasa hadai elől Forgách Zsigmond és Radu Şerban is csata nélkül elmenekült. Az Erdély felé tartó török hadak egy részével Mihnea visszament Târgoviştébe. Forgách Zsigmond hadait az éhség és a hideg tizedelte meg. Kassára fegyvertelen, lerongyolódott csapatokkal tért haza.

Báthory időleges győzelme

A Brassóba menekült nemesi ellenzék a Portához fordult segítségért. Az egykori hajdúkapitánnyal, Ghiczy Andrással egyezkedtek, akit Báthory András fejedelem 1611 őszén Konstantinápolyba küldött a Forgáchék elleni segítséget megköszönni. A fejedelmi követ Brassóba csatlakozott az ellenállókhoz, és már az ők megbízottjukként érkezett Konstantinápolyba. Panaszleveleket és bizonyító iratokat vitt magával, amelyekben az ország három nemzete nevében kérték a zsarnok fejedelem eltávolítását.

A brassói ellenállók tovább szervezkedtek. Weiss Mihály brassói bíró nyíltan felmondta, Báthory Gáborral szembeni alattvalói kötelezettségét. A segítség azonban lassan érkezett. Az aggastyán Murád pasa nagyvezír augusztusban meghalt, utódja, Naszuh pasa még nem tért vissza a perzsiai hadszíntérről Konstantinápolyba. Ghiczy azonban így is megszerezte a dívány döntését: Báthory helyett őt nevezték ki erdélyi fejedelemnek. Mint évek óta mindenki, a fejedelemségért cserébe Ghiczy is megígérte Jenő és Lippa várának török kézre adását és 15 ezer arany adó befizetését.

A Portán kapott ígéretekről Ghiczy értesítette az erdélyi ellenzéket. Báthory Gábor az 1612. júniusi országgyűlésen a török elleni harc, azaz a Magyar Királysághoz való csatlakozás gondolatát erőltette, a rendek azonban ellenálltak. Nem voltak hajlandók a háború mellett szavazni. Báthory 1612. október 15-én leverte a szászokkal szövetséges trónkövetelő Ghiczy támadását. A csatában Weiss főbíró is elesett, emberei szörnyű veszteségek után vonultak vissza Brassó falai mögé.

A fejedelem keresztülvitte a bécsi szövetségi tárgyalásokra küldendő biztosok megválasztását, a rendek kívánságának megfelelően kijelölték a Portára bocsátandó követeket.

A II. Mátyással folytatott tárgyalások során a józanabb erdélyi követek tiltakoztak a titkos pontban megfogalmazottak ellen. A szövegben rögzítették: sem Báthory Gábor, sem utódai nem fognak a töröknek segítséget nyújtani a királyság elleni esetleges támadásnál. Ezzel a titkos ponttal megtörtént Erdélynek a Habsburg oldalra való átállása.

Bethlen Gábor kerül hatalomra

Bethlen Gábort konstantinápolyi tájékozottsága nélkülözhetetlenné tette Báthory számára. A Porta jóváhagyásának megszerzése fejedelemé választásához igen nagyra emelte őt az uralkodó szemében. Imrefi halála után őt tekintették a fejedelemség első emberének. Amikor azonban a Habsburg-orientáció gondolata uralkodott el a fejedelem terveiben, Bethlen fokozatosan feleslegessé vált. Egy idő után Báthoryban Bethlen Gábor meggyilkoltatásának terve is felmerült. Amikor ez Bethlen tudomására jutott, 50 emberével elmenekült, és sorra látogatta a hódoltságbeli méltóságokat. Temesváron Zülfikár pasával tárgyalt, utána Kanizsára ment, ahol Szkender pasa terveinek aktív pártfogója lett. Végül a hódoltságbeli főtisztek közül rangban az elsőt, a budai helytartót látogatta meg. Ilyen előkészítés után ment Bethlen Gábor Drinápolyba, ahol éppen a szultán és a nagyvezír is tartózkodott. 1613 márciusában a díványban eldöntötték, hogy Bethlen Gábor lesz az új erdélyi fejedelem, és április végén meg is kapta az uralkodói jelvényeket. Több török főtiszt, valamint a két román vajda is parancsot kapott, hogy bevigyék Erdélybe. Nem sokkal később érkeztek a Portára Báthory Gábor emberei, de már nem tehettek semmit.

A török csapatok szeptember elején már Erdélyben voltak, október 3-án ért Gyulafehérvárra Ali budai pasa. Körülbelül nyolcezren jöttek, hogy Bethlen Gábornak megszerezzék Erdély fejedelmi székét. Bethlen azonban nem akart fejedelem lenni a rendek választása nélkül, erre a török szerdár összehívta az országgyűlést, és ötnapos határidőt szabott a választásra. 1613. október 23-án Bethlen Gábort a rendek Erdély fejedelmévé választották.