Az örök vándor – 130 éve született Zilahy Lajos író

Publicisztikái viszont telitalálatok voltak, annyira az olvasó „hangján” tudott fogalmazni, hogy az ember úgy érezte, az ő véleményét írta meg az író. Kritikusai szerint „kezében volt a stílus minden eszköze, okos volt és szellemes, feltétlen emberségét szívesen rejtette a játékos cinizmus álarca mögé, kitűnő jobboldali kapcsolatait baloldali írók érvényesülésének megkönnyítésére használta.”
Írói útja az első világháború utáni jelentkezéstől a második világháborúig: sikerek és növekvő népszerűség töretlen diadalmenete. „Finoman erotikus, líraian érzelmes szerelmi regényei (Halálos tavasz, Valamit visz a víz), a biedermeier hangulatokat idéző, régi nemesi világról mesélgető történetei (Szépapám szerelme, Az ezüstszárnyú szélmalom), tucatnyi kitűnően szerkesztett, derűt és bánatot arányosan vegyítő, emberi részvéttel teljes színjátéka úgyszólván osztatlan tetszéssel találkozik, és amennyiben valami kevés politikumot ki lehet olvasni belőlük – hát csaknem mindenki a maga véleményét hallja ki. De következtek ezeknél súlyosabb mondanivalójú regények. A Két fogoly akármennyire is erotikus, családiélet-regény, elején a háború előtti élet kedvesen idillikus nemesi-kispolgári körképével, mégis a háborúellenesség hitvallása. S később A fegyverek visszanéznek már a háborús felelősségről, a hadiipar tömeggyilkos bűnösségéről szól. A szökevény pedig az egész Horthy-kor egyetlen olyan regénye volt, amely nemcsak megértéssel szól a forradalmakról, de vádirat az ellenforradalom gyilkos „különítményei” ellen. Kiváló jobboldali kapcsolatok kellettek annak, aki egy ilyen baloldali könyvet merészelt írni. A lélek kialszik – talán legjobb regénye – kivándorlók honvágyának, talajvesztésének lelki krónikája.

Módszerében pedig mesterien vegyíti a romantikát, realizmust, impresszionizmust, olykor a mértéktartó naturalizmust is. Leírásai, alakjai igen szemléletesek, cselekménymozgatása lebilincselő” – írja Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka című művében.

Filmes élet

Az 1930-as évek hozták el a magyar filmgyártás fénykorát. Zilahy ebben az időben forgatókönyvíróként, később rendezőként is tevékenykedett. Több művét is megfilmesítették.

A film forgatókönyvét saját regénye alapján Zilahy írta, és a produceri feladatok mellett vállalta a film rendezését is. A regény 1922-ben jelent meg, egyszerű történetét szinte minden korban feldolgozták: egy fiú szeret egy lányt, aki azonban mást szeret… Mindazonáltal a könyvnek is, a filmnek is páratlan sikere lett.
A Halálos tavasz mellett Zilahy több filmnél is közreműködött. Ezekben olyan nagyszerű színészek játszottak, mint Somlay Artúr, Csortos Gyula, Kiss Manyi, Páger Antal, Gózon Gyula, hogy csak a legnagyobb neveket említsük. Említésre méltó még az 1943-as Fatornyok című darabja, amely teljes szembefordulás a náci rendszerrel. 1943-ban Szépanyám című színművével érdemelte ki a Magyar Tudományos Akadémia Vojnits-díját.

Sorsát talán ő maga foglalta össze a legpontosabban 1967-ben a jugoszláviai Bledben tartott nemzetközi PEN Club Találkozón. A hetvenhat évesen is fiatalos, szellemes és igézően kedves Zilahy Lajos magyar írókkal elüldögélve egy tóparti kávéházteraszon a következőket mondta: „Amerikában engem kommunistának mondanak, ti otthon reakciósnak neveztek – hát nem tudom, melyik a nagyobb marhaság.”
1972-ben súlyos csapásként élte meg a Halálos tavasz jugoszláv–spanyol–amerikai filmválto­zatának hatalmas bukását. Gondolkodott a végleges hazatelepülésen, ezt azonban halála megakadályozta. Az Újvidék melletti kamanci tüdőszanatóriumban hunyt el 1971. december 1-jén 83 éves korában. Végakarata szerint Budapesten temették el.