Alvinc magyar egyházi ékei

1638-ban három, egymástól független joghatóság működött a településen: a fejedelmi uradalom bírája, az alvinci és borbereki nemesek közösségéé és az alvinci polgárok magyar és román bírája.

Az átépített református templom

A Maros alacsony fekvésű kiöntési medrében a folyótól néhány száz méterre ovális körítőfalak közepén áll a református templom. A falaknak nemigen volt védelmi jelentőségük. A település a Maros túlsó oldalán magasabb helyen fekszik. Amint arról korábbi írásunkban beszámoltunk, a templomhoz közeli Martinuzzi-kastély romos állapotban van, állaga napról napra romlik, az épület gyakorlatilag megsemmisült. A körítőfalakon belül ma már síroknak nincs nyoma, a templom nyugati előterében a látogató betemetődött kútra bukkan.

A jelenlegi alaprajzi állapot egyetlen hosszanti tér a nyolcszög felével záródó gótikus szentéllyel. A szentély gótikus boltozata valószínűleg már a 16. századi események során beszakadt. Szakemberek szerint a protestáns birtokbavétel után kerülhetett sor az oldalhajók lebontására, a főhajó és a mellékhajók közötti árkádív befalazására és a tetőszerkezettel összeépülő egyszerű síkmennyezet elkészítésére. A teljes átalakítás során előcsarnokot építettek, a padlószintet jelentősen megemelték és a templom nyugati részét befalazták. Istvánfi Gyula Veszendő templomaink–I. Erdélyi református templomok című munkájából tudjuk, hogy a templom négyzetes alaprajzú zömök nyugati tornya áll, hegyes vízvetős sisakja valószínűleg a későbbi korból származik.
A templom kőfalazattal épült, egykor vakolat borította, a szentélyben még látható támpillérek szabályos kváderfalazattal készültek. A torony valószínűleg későbbi téglaszerkezet.

A templom állapota folyamatosan romlott és minden elképzelhető megtörtént, ami csak megtörténhet egy magára hagyott épülettel. Amikor 2011-ben a lelkészi lakás és az imaterem is leégett, megfogalmazódott a gyülekezetben, hogy a régi templomot újítsa fel. A Rómer Flóris Terv keretében helyezték vissza a mennyezetet, restaurálták a szószéket és megjavították a tetőszerkezetet. A felújítási folyamatból a hívek és a református teológiai hallgatók rengeteg közmunkával vették ki részüket.

Jelenleg a külső épületjavítás és a torony javítása folyik, és tervezik a belső meszelést is.

A plébániatemplom

Csiprovci környékéről 1690-ben katolikus bolgárok érkeztek Alvincre, a reformációt követően azonban a katolikus élet csak 1725-ben indul újra. 1729-ig a románokkal közösen a görögkatolikus templomot használták. A hozzájuk kötődő ferencesek ekkor külön templomot, rá két évre pedig rendházat építettek. A habánok – „morvák” vagy „fekete németek” – fejlett munkamegosztású kézművességgel, zöldség- és virágkertészettel, a bolgárok pedig kereskedelemmel foglalkoztak. Mind a habánok, mind a bolgárok külön városrészben éltek.

A második világháború után 1948-tól egyházmegyés papok gondozták. 1990-től a kommunizmus idején kisajátított kolostort felújították, és Pongrácz Szent István néven tanulmányi házként működött. A templom és a kolostor általános belső javítására 2009-ben került sor.
Szabó Előd lelkész lapunknak azt is elmondta, hogy az egykori ferences rendi templom és kolostor egyházmegyei tulajdonban áll. A kolostor épületét legutóbb a 1990-es években javították. Ma is szükség volna felújításra, hogy komolyabb rendezvényekre, illetve vendéglátásra tegyék alkalmassá. A kolostor a magyar szent, a kassai vértanú, az alvinci születésű Pongrácz István nevét viseli.
A templomban minden vasárnap szentmisét tartanak, az alvinci római katolikus gyülekezet mintegy negyven lelket számlál, és többsége részt vesz a miséken.

több gyerek született. Az egyházi szolgálatot a kudzsiri plébános végzi, nagyobb részben magyar, kisebb részben román nyelven.