Albis, ahonnan a gyufaláng ered

A Zólyomiakon kívül még két történelmi személyiséget adott a falu a világnak: Irinyi József hírlapírót, műfordítót, országgyűlési képviselőt, aki 1848-ban megszövegezte a tizenkét pontos kiáltványt, és Irinyi Jánost, akinek nevéhez a közhasznú gyufa feltalálása fűződik. Ilyenformán Albison minden utcasarok történelem.

Borbély Gábor (1948–2009), az Érmellék egyik legközismertebb tudora, a vidék két legértékesebb műemlék templomát Albison, illetve Székelyhídon említi. Műemlékek, irodalmi emlékek, jeles emberek az Érmelléken című munkájában az albisi templomról szóló leírásában az áll, hogy a falu temploma – legalábbis annak tornya – a 13–14. század fordulóján már állt. Aligha kétséges, a torony a középkorban erődítményként is szolgált. Kincseket rejt az albisi templom – mondják az albisi emberek. A legnagyobb kincs azonban maga a torony, amit a bihari várispánság várjobbágyai, illetve az Albisi család (a Zólyomiak ősei) építettek.

Fura vadászörökség

Érdekes módon a település mindig megmenekült a törökdúlástól. Fekvésének köszönhetően soha nem rombolta le idegen horda. A törökidők után a kilencszázas évekig több gazdája is volt, többek között a Makó család, Zichy Ferenc és Stubenberg József gróf is. Az utóbbinak ma is áll egy vadászkastélya a falu erdő borította határában. Érdekesség gyanánt ide kívánkozik, hogy az államosítást követően ezt az épületet a székelyhídi erdészeti hivatalnak adták át, de nem irodahelységeknek: itt pihenték ki a megyei elvtársak vadász- és egyéb fáradalmaikat.

Az Irinyiek és Albis

Irinyi János születésének helyét sokáig homály fedte. A lexikonok és egyéb feljegyzések szerint a magyarországi Létavértesen látta meg a napvilágot. Eddig ez a település volt feltüntetve a magyar kémikus életrajzában. A székelyhídi Sóki Béla tanár Az Érmellék 100 híressége című kötetében arra is kitér, hogy Eötvös József róla mintázta  A falu jegyzője című regényének főhősét.

Debrecenben vé­gezte tanulmányait, de széleskörű kémiai ismereteit a bécsi egyetemen szerezte. Egyik professzorának sikertelen kísérlete kapcsán jött rá a nem robbanó, zajtalan gyufa titkára. Hosszú kísérletsorozat után 1836-ban szabadalmaztatta, majd később eladta találmányát egy Rómer István nevű gyufagyárosnak. Ebből a pénzből fedezte később a berlini egyetemi, majd a hoffenheimi gazdasági akadémiai tanulmányait.

Az Irinyi család honlapján szerepel, hogy első ismert ősük Szolnokon, az akkori várszervezet előkelői (tizedesek, századosok) közé tartozott. Szent István idejében Szolnok már olyan jelentős település volt, hogy védelmére földvárat létesítettek. Sőt, Szent István a szolnoki váruradalom központjává tette. III. Béla király 1195-ben földingatlannal rendelkező teljes szabadságot élvező közszabaddá emelte. Az 1195-ös oklevél a tatárdúlás alatt megsemmisült, ezért minden benne foglalt privilégiumot 1264-ben megerősítettek. Ebből az 1264-es és a következő 1270-es királyi oklevélből ismerhetjük meg a család következő tagjait, mégpedig Videt és annak fiait, Vencelt és Lászlót, az utóbbiak ekkor kapták adományba a szatmári birtokaikat.

(Szatmár megyében, Nagykárolytól délre, Érdengeleg mellett található, közigazgatásilag Érendrédhez tartozik). Az 1279. évi oklevél azonban más miatt is érdekes. Ebben egész Iriny újraadományozásáról esik szó, cserében Venczel és László vitézségéért, melyet a cseh királlyal, Ottokárral vívott csatában vittek véghez. Az ütközetben a két fivér megölte Ottokárt és fiát foglyul ejtették. Ez a tett szolgált alapul a később megszerkesztett családi címerhez is.

Visszatérve a későbbi dicső Irinyiekhez, János és József szerepet vállalt az 1848-as forradalomban: Irinyi József nevéhez fűződik az 1848-as Kiáltvány tizenkét pontjának megszövegezése is. A családban hat gyermek született: Viktória, Heléna, János, Antónia, József és Rozália. Közülük János, Antónia és József anyakönyvi bejegyzéseiből egyértelműen kiderült, hogy Albison születtek. Mindhármukat Bihardiószegen keresztelték meg, illetve apjuk halálesetét is itt jegyezték be. Ez egy korabeli görög kereskedőtársaság által épített ortodox felekezetű templom volt, amely azonban nem azonos a ma is álló diószegi román ortodox vagy a létavértesi román görögkatolikus és rutén görögkatolikus anyaegyházakkal – derül ki Szabó József diószegi helytörténész kutatásaiból.

A gyufa atyja, munkássága és emlékezete

A szikes területek gipsszel történő feljavítását először Irinyi javasolta. Részt vett a Természettudományi Társulat megalakításában. Ugyancsak ő alapította az első magyar gyufagyárat is Pesten 1839-ben.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban is jelentős politikai szerepet játszott. Kossuth őt bízta meg az ágyúöntés és puskaporgyártás irányításával, és az állami gyárak felügyeletével is. Őrnagyként a nagyváradi lőporgyár vezetője volt. A szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték. Szabadulását követően visszavonult a politikai élettől, tudományos munkásságának élt, egy ideig Debrecenben, majd Vértesen az ott bekövetkezett haláláig.

Síremléke és mellszobra a Létavértesi Irinyi János Általános Iskola udvarán található. Az Irinyi testvérek emlékezetét alig tíz esztendeje ápolják az érmelléki Albison, illetve Bihardiószegen is.

Az 1848–49-es események idei emlékezetére Bihardiószegen szoborcsoport formájában avatták fel a két híresség egész alakos öntvénymását, közel az egykori templom helyéhez, amelyben keresztvíz alá tartották őket.