
2015. szeptember 19., 14:332015. szeptember 19., 14:33
Társadalmunk nagyon szereti a gyerekeket. Azokat a gyerekeket szereti a leginkább, akik olyanok, amilyennek egy gyereknek lennie kell. Az ilyen gyerekekre társadalmunk néha elfogadóan rámosolyog. Kedvesen szól az anyukájukhoz, nem kekeckedik látható és láthatatlan dolgokat firtatva.
Társadalmunk kedvenc gyerekei három kiló húsz dekával (najó, esetleg ötven) jönnek a világra pontosan a negyvenedik héten. Kisebb súllyal korábban vagy nagyobb súllyal később születni meglehetősen deviáns viselkedésnek minősül, az ilyen gyerek ki akar szúrni a kórházzal és dolgozóival, a rendszerrel, a ruhagyártókkal és a közeli rokonokkal, akik pont arra az időre tervezték a szabadságukat. És társadalmunk számára visszatetsző, ha egy gyerek nem éri el már a szülészeten a maximális osztályzatot. Tízes Apgar-szám alatti gyerekre nem néz jó szemmel már a neonatológus sem.
Társadalmunk nem szereti azokat a gyerekeket, akik túl lassan vagy túl gyorsan gyarapodnak. A normál testalkatú gyerekeket szereti, és azokat, akik készségszinten is előírásszerűen fejlődnek, mindezt táblázatban, százalékosan rögzíti. A többi gyerek sovány vagy kövér, alul- vagy túlfejlett, és valamit tenni kell. Korához képest csak hetvenöt százalékos a gyereke, anyuka (anyukának csak addig van neve, amíg bevonul a szülészetre, utána gyűjtőnevet kap). Ha így folytatja, akkor...itt társadalmunk fenyegető jövőkép-víziója következik. Anyuka ijedten pirul, a gyerek rugdalja a szék lábát, és érzi, hogy valami nem stimmel vele.
Társadalmunk azokat a gyerekeket sem szereti, akik borzosak, és akiken rosszul áll a ruha. Akiken pecsétes, gyűrött vagy szakadt az aznapi viselet. Akiknek kilóg a majójuk, hű, az aztán tényleg borzasztó. Társadalmunk színe elé jólfésült gyermekek álljanak illatozva. És vegyenek fel szvettert. Sapkát is, ha már csak tizenöt fok van. Igen, társadalmunk azokat a gyerekeket szereti igazán, akik jól adaptálhatók az időjárási körülményekhez. Mérsékelt égövön élni elég nagy kihívás, no, de mit szóljanak az eszkimók.
Társadalmunk nagyon szereti a cserfes gyerekeket, akik mindig hangosan köszönnek, és válaszolnak a kérdéseire. Azokra a kérdésekre, amelyeket egyébként társadalmunk közvetve a gyerek mellett álló felnőttnek céloz, mert társadalmunkat a felnőttek érdeklik igazán, pontosabban az, hogy mit szól majd a többi felnőtt. Társadalmunk csak azokat a gyerekeket szereti, akiknek a szüleit szereti. Fontos, hogy a cserfes gyerek csak addig legyen kis poénos, beszédes, amíg kell, egy mondattal se tovább, mert az már társadalmunk számára fárasztó, zavaró. Társadalmunk szerint a nem köszönő, hallgatag gyerek szemtelen, mi több, fogyatékos: nincsen neki nyelve. Ha ugyanez a gyerek nyitott kabátot visel szeles időben, az már túlmutat minden határon.
Társadalmunk leginkább a kisgyerekeket szereti. Számukra játszótereket létesít, kedveskedik, viccelődik velük két percig, ha néha látja őket. Olykor megengedi nekik, hogy leüljenek a buszon. Előreengedi őket az orvosnál, a számlasorban, ha jó a kedve. Mindezek alapján társadalmunk úgy látja, mindent megtett annak érdekében, hogy a tíz éven felüli gyerekek megfeleljenek az elvárásainak. Ha társadalmunk a nagyobb gyerekekhez szól, számon kér vagy nevel. Őket már nem kényezteti, nem épít számukra a közelben mondjuk pingpongasztalokkal, foci- és biciklipályákkal tarkított játszóhelyeket, e tevékenységek megoldását a gyerekek találékonyságára bízza. A lényeg, hogy ne használják a kicsik játszótereit, ne focizzanak az ablak alatt, ne kiabáljanak sehol, és ne tapossák le a füvet. De ne legyenek szobalakó penészvirágok sem, mert ott a számítógép, társadalmunk ősi ellensége.
Társadalmunk ellenzi a gyerekmunkát, kiszolgálja a gyerekeket, tanulni tessék. Tessék tanulni! Csakis tanulni. Társadalmunk nem szereti a rossz tanulókat.
Társadalmunkban, írják a lapok, manapság akár huszonöt évig is szabad gyereknek lenni.
Pár napig még kitart a csapadékos, hűvös időjárás, húsvétra azonban kellemesen meleg, napos idő várható, 20 fok körüli csúcshőmérséklettel.
A bárányhúsból készült étkek sok erdélyi család húsvéti ünnepi menüsorozatának elmaradhatatlan alkotóelemei: ilyen a bárányfejleves, töltött bárány, vagy a belsőségekből készülő bárányfasírt.
Táj, zene és belső képek találkoznak Rácz Magda munkáiban. A Székelyföldről indult alkotó évtizedeken át rajztanárként dolgozott, miközben festett, grafikákat készített és szőtt.
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Tóth László kézdivásárhelyi újságíró halk szavú ember: székely lévén akkor szólal meg, ha van mondanivalója. Úgy tűnik, ez kissé zavarja is, s ha nem kívánja verbálisan közkinccsé tenni gondolatait, azokat papírra veti.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Feleségként biztosították a hátteret, ápolóként segítettek, fegyvert ragadva csatlakoztak a harcokhoz. Az 1848–49-es szabadságharc asszonyait a korabeli lapokból, a visszaemlékezésekből ismerhetjük. A Teleki Tékában kiállítással tisztelegnek előttük.
Az elmúlt napok kellemesen meleg tavaszias időjárását az előttünk álló egy hétben néhány fokos lehűlés váltja fel, a nappali csúcsértékek nem haladják meg a 11–13 fokot. Erőteljes felhőképződésre, elszórtan esőre, záporokra kell számítani.
Miközben Traian Băsescu volt államfő reálisnak tartja, hogy Irán beváltja fenyegetését, és megtámadja Romániát az amerikai katonai eszközök befogadása miatt, szakértők óvatosságra intenek a kérdésben.
szóljon hozzá!