Óda a nejlonharisnyához

Szakács Ágnes

Egyik reggel ciklámen színű műanyag macska – kék gomolyaggal a mancsában – fogadott a lépcsőházban. Mi tagadás, elmélkedésre késztet egy ilyen tárgy, akinek néhány ékszerén, harisnyáján, ruháján, esernyőin, fogkeféjén, szemüvegén kívül – hogy csak a legközelebbi tárgyaimat említsem – semmi köze nincs a műanyag világához. Meglehetősen tisztes távolságot tartok az efféle műtárgyaktól, a baráti kör gyerekeinek szülinapján való asszisztálások nyomán idejekorán megtanultam az ajándékokat is bioszinten tartani, előnyt élveznek a fa- és nemezjátékok, pamutbabák, hasonlók. Attól még természetesen mindig izgatott, hogy mi ez a csodaanyag, amely több mint másfél évszázados pályafutása alatt nemcsak meghódította, de lassan be is kebelezi a világot. A Wikipedia így ír róla: 1838-ban Victor Regnault laboratóriumban PVC-t (polivinilklorid) állított elő. Egy évvel később Charles Goodyear felfedezte, hogy a gumifa tejszerű nedvéből, a latexből kiválasztható nyers kaucsuk kénnel keverve és melegítve vulkanizált kaucsukká, vagyis gumivá változik. Fia 1851-ben jött rá arra, hogy nagyobb kénmennyiséggel keménygumi (ebonit) állítható elő. Az első műanyagokat hamarosan követték a többiek: 1844-ben lett ismeretes a linóleum, nem sokkal később a műbőr, majd a vulkánfíber. 1865 óta ismerjük a celluloidot, és a 19. század végén megjelentek az első műselymek.

Méltatlan lenne nem megemlíteni a nylont, amely főleg nekünk, nőknek nyújt mindmáig mérhetetlenül sokat. 1937-ben szabadalmaztatták a DuPont laboratóriumában, majd 1939-ben debütált selyemharisnya formájában a New York-i Világkiállításon feltalálója nevén, Carothers-selyemként. Wallace Humes Carothers jó minőségű, ellenálló horgászzsinórt szeretett volna előállítani, ezzel szemben olyan csodaszálat alkotott a nejlonnal, amely az ejtőernyőgyártást forradalmasítva kapóra jött a második világháború amerikai–japán „békétlenkedései” nyomán ejtőernyőtlenné vált országnak. A japán hernyóselymet sikerült ezáltal helyettesíteni.

Mindennél jobban érdekel viszont bennünket a selyemharisnya, amely február 28-án tölti be 76. évét. Megjelenésekor még méregdrága volt, 200 dollár egy pár ára. Nylonnak nevezik el, nevének eredete máig nem tisztázott. A feltételezésekben helyet kap New York–London kezdőbetűinek összevonása, de egy világháborús mondás – „Now You Lazy Old Nipponese” („Nesztek, ti lusta öreg japánok”) – is a feltételezett névadók között szerepel, írja Kutasi Csaba 75 éves a Nylon című ipartörténeti értekezésében.

Megjelenése óta változatossága egyre szélesedő, népszerűsége töretlen. Szeretjük a leheletfinom, érzékeny, minden női gardróbban jelen lévő darabot, amelynek törékenységét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a legutóbbi portyázásom során kinézett gyönyörű fekete combfix szemét egyetlen pillantás alatt sikerült felfuttatnom. Az elárusító hölgy szemet hunyt felette.

Vitatkozhatunk a műanyagról pro és kontra, azzal azonban egyetérthetünk, hogy immár életünk kiküszöbölhetetlenné vált tartozéka, amit felelősen kezelnünk kell. Hogy a rózsaszín, kék gomolyás macska hogy került a postaládára, azt sosem fogjuk megtudni.