„Tisztelettel gondolunk vissza nagyszerű tanárainkra, de hálát azok iránt érzünk, akik megérintették a lelkünket. A tanterv nagyon fontos, új ismeretanyag, de a melegség életfeltétel a sarjadó növény és a gyermeki lélek számára.” (Carl Gustav Jung)
2014. október 25., 18:242014. október 25., 18:24
Egy vallomással indítok: nem hiszek a tekintélyelvű tanításban, ahogy a tanárok félisten-státuszában sem. Megterhelő egy ilyen szerepet betölteni… Gyakorlatilag felérhet egy elnyújtott kivégzéssel annak, aki ezt játssza. A szereppel azonosuló pedagógus elfelejti esendő emberi önmagát, ami folyamatos belső és külső konfliktusok áradatában tartja őt. Hiszek azonban a nagyszerű emberekben, akik kellő szakmai tudással rendelkezve lényükkel kísérnek, szikrákat izzítva a diákokban. Szerények mind oktatóként, mind magánemberként, és derűjüket nem teszik függővé az anyagi vagy politikai környezet időjárásától.
Mitől válik valaki „jó” tanárrá? Félretéve a minősítést, gondoljunk csak bele, kit tudnánk igazából követni: azt, aki szorongva ragaszkodik csupán az adminisztrációhoz, aki félemlítéssel követeli, hogy megfeleljünk elvárásainak, vagy azt, aki kapukat tár elénk, megmozgatva kíváncsiságunkat?
A neurológiai tanulmányok igazolják, hogy az, ami érdekes, fejleszti a hajlandóságot, hogy figyelmet fordítsunk az adott témára, valamint hogy több ismeretet fogadjunk be és alaposabban elsajátítsuk azt. Az egyik kulcs tehát érdekeltté tenni a tanulót. Az eszközök között a képi módszerek mellett a hang és mozgás is meghatározó. Minél több érzékszerv hangolódik a folyamatra, annál jobban képessé teszi a friss információ beágyazódását. A könnyedség mindig a tanár kreativitásából ered, mely által megcsillantja az összefüggések lehetőségeit tanulói számára, beindítva saját leleményességüket is.
A másik kulcs a mindent integráló emberi tényező. Alapja annak a kapcsolódásnak mely mind érzelmileg, mind mentálisan teszi társsá a mentort a tanítvánnyal. Emberként mindnyájunknak vannak szükségleteink, erőforrásaink által pedig pótolni tudjuk hiányosságainkat, és új lehetőségeket, megoldásokat keresünk. Amennyiben önbecsülésünk nem gátol bennünket, nyíltak és rugalmasak vagyunk, és ezt viselkedésünk is tükrözi.
A gyermekek azt tanulják, amit látnak. Utánoznak. Ha magatartásunk félelmet kelt vagy kellemetlen számukra, nem a mögötte való szándékot keresik, hanem azt, hogy mihamarabb viszszanyerjék biztonságérzetüket. Ez a leggyakoribb oka annak, hogy nem akarnak figyelni. A rongáló kritika meggátolja őket a tanulási cselekvésben. Helyette inkább ábrándoznak, csacsognak, vagy a játékban keresnek örömet. A kudarc félelme arra ösztönzi őket, hogy kevesebbel is beérjék, mint amire adottságaiknál fogva képesek lennének. Nevelőként felelősek vagyunk azért, hogy ez megváltozzon bennük, és ahogyan a negatív megoldást is megtanulták, úgy új szokásként elsajátíthatják a táplálóbb változást is. A gyengébb eredményeknél bátorítsunk, amit pedig szeretnénk, hogy ismételjenek, dicsérjük. Tegyük félre a bírálatot, ami csupán a maximalizmus illúziójából ered, és gátlásosságra, önhibáztatásra nevel, nem támogatva a kiválóságra való törekvést. A legapróbb pozitív cselekvést is erősítsük visszajelzésünkkel, mert azzal formáljuk és erősítjük önbecsülésüket!
Amikor mélyen önmagunkba nézünk, a gyermeki sebezhetőséget is megtaláljuk. Ott lapul, mint egy árnyék, elrejtve a világ szemétől. Ha úgy nőttünk fel, hogy a környezetünk büntetéssel és kritikával igyekezett növelni eredményességünket (és ki ne tapasztalt volna hasonlót?), akkor jól ismerjük a szégyent, mely lefagyasztott, hogy merjünk. Bátorság kell, hogy kiragadjunk a kishitűség szorításából. Karoljuk át a gyermekeket, merjük átérezni önsajnálatukat, ami olykor visszahúzódóvá, máskor agresszívvá teszi őket. Ne várjunk addig, míg érdektelenné lesznek! Valahol minden felnőtt tanít, és egyben gyógyít jelenlétével. A gyógyítás mindig öngyógyítás is. Régről hozott kisebb-nagyobb sérüléseket hordozunk, és nem mindig merünk szembenézni velük. Azok a múltunk egyik szeletét jelentik, amelyet ha elfogadunk, már nem kísérthet többé. Felülírhatjuk azzal, hogy hiszünk magunkban, és abban, hogy elég bátorsággal bírunk, hogy megbocsássuk magunknak egykori tehetetlenségeinket. Mert a bennünk élő kisgyerek is szerető elfogadásra, figyelemre és buzdításra vágyik, ahogy a mai diákok is. Ez az egyetlen olyan csoda, amivel az emberi lény fejlődőképessé tud lenni!
Mintegy ötvenmillió uniós polgár tartozik valamely őshonos etnikai vagy nemzeti kisebbséghez, az Európai Unióban még sincs egységes jogi keret e közösségek helyzetének rendezésére. A világ őslakos népeinek nemzetközi napja alkalmából az Európai Bizott
Mesterséges intelligenciával készített álhír nyomán támadtak mentőautóra Kolozs megyében – legalábbis az interneten terjedő beszámolók szerint. Az eset arra figyelmeztet: az MI már nemcsak megkönnyítheti az életünket, hanem veszélyes fegyverré is válhat.
Napos, száraz idővel indul a következő egy hét Erdélyben, a hétvégétől azonban egyre erőteljesebb felmelegedésre kell számítani. A HungaroMet előrejelzése szerint a szerdai 30 fokról jövő keddre 35 fokig emelkedhet a nappali csúcshőmérséklet.
Lehet-e egy évtizedekkel ezelőtt épült családi házból vagy tömbházból energiahatékony, passzívház-közeli otthon? Török Áron sepsiszentgyörgyi építésszel jártuk körül, milyen műszaki megoldásokkal és kompromisszumokkal valósítható meg a korszerűsítés.
Az Európai Unió minden eddiginél nagyobb erőforrásokat mozgósít a mediterrán térséget évről évre sújtó erdőtüzek megfékezésére. Több száz tűzoltó, több tucat repülőgép és helikopter áll készenlétben.
A színpadon, a próbateremben és a közösségi médiában is ugyanaz vezérli Kovács Szabolcs Zoltánt: megmutatni, hogy a néptánc élő, korszerű és képes közelebb hozni egymáshoz az embereket. A Maros Művészegyüttes tánckarvezetőjével beszélgettünk.
Kevesen vállalkoznának arra, hogy kerékpárral átszeljék Európát. Zsigmond István kolozsvári nőgyógyász szakorvos azonban éppen ezt tette: Lisszabonból indult útnak, és huszonöt nap alatt, közel négyezer kilométer megtétele után érkezett haza Kolozsvárra.
A két ország államelnöke által márciusban szentesített román–ukrán stratégiai partnerségi megállapodás „megágyazott” annak, hogy számos romániai helyszínen – köztük Kolozsváron – beindulhat a közös dróngyártás.
Egyes európai országokban külön üzletággá nőtte ki magát, sőt, a hivatalos turisztikai stratégia része lett az úgynevezett digitális böjt fémjelezte turizmus. Erdély is alkalmas lenne rá.
Van abban valami sajátságos, hogy bármit tesz vagy mond Sorin Grindeanu, a hónapok óta tartó politikai válságot előidéző PSD elnöke saját maga vagy pártja támogatottságának növelése érdekében, abból rendszerint a szélsőjobboldali AUR jön ki jól.
szóljon hozzá!