„Tisztelettel gondolunk vissza nagyszerű tanárainkra, de hálát azok iránt érzünk, akik megérintették a lelkünket. A tanterv nagyon fontos, új ismeretanyag, de a melegség életfeltétel a sarjadó növény és a gyermeki lélek számára.” (Carl Gustav Jung)
2014. október 25., 18:242014. október 25., 18:24
Egy vallomással indítok: nem hiszek a tekintélyelvű tanításban, ahogy a tanárok félisten-státuszában sem. Megterhelő egy ilyen szerepet betölteni… Gyakorlatilag felérhet egy elnyújtott kivégzéssel annak, aki ezt játssza. A szereppel azonosuló pedagógus elfelejti esendő emberi önmagát, ami folyamatos belső és külső konfliktusok áradatában tartja őt. Hiszek azonban a nagyszerű emberekben, akik kellő szakmai tudással rendelkezve lényükkel kísérnek, szikrákat izzítva a diákokban. Szerények mind oktatóként, mind magánemberként, és derűjüket nem teszik függővé az anyagi vagy politikai környezet időjárásától.
Mitől válik valaki „jó” tanárrá? Félretéve a minősítést, gondoljunk csak bele, kit tudnánk igazából követni: azt, aki szorongva ragaszkodik csupán az adminisztrációhoz, aki félemlítéssel követeli, hogy megfeleljünk elvárásainak, vagy azt, aki kapukat tár elénk, megmozgatva kíváncsiságunkat?
A neurológiai tanulmányok igazolják, hogy az, ami érdekes, fejleszti a hajlandóságot, hogy figyelmet fordítsunk az adott témára, valamint hogy több ismeretet fogadjunk be és alaposabban elsajátítsuk azt. Az egyik kulcs tehát érdekeltté tenni a tanulót. Az eszközök között a képi módszerek mellett a hang és mozgás is meghatározó. Minél több érzékszerv hangolódik a folyamatra, annál jobban képessé teszi a friss információ beágyazódását. A könnyedség mindig a tanár kreativitásából ered, mely által megcsillantja az összefüggések lehetőségeit tanulói számára, beindítva saját leleményességüket is.
A másik kulcs a mindent integráló emberi tényező. Alapja annak a kapcsolódásnak mely mind érzelmileg, mind mentálisan teszi társsá a mentort a tanítvánnyal. Emberként mindnyájunknak vannak szükségleteink, erőforrásaink által pedig pótolni tudjuk hiányosságainkat, és új lehetőségeket, megoldásokat keresünk. Amennyiben önbecsülésünk nem gátol bennünket, nyíltak és rugalmasak vagyunk, és ezt viselkedésünk is tükrözi.
A gyermekek azt tanulják, amit látnak. Utánoznak. Ha magatartásunk félelmet kelt vagy kellemetlen számukra, nem a mögötte való szándékot keresik, hanem azt, hogy mihamarabb viszszanyerjék biztonságérzetüket. Ez a leggyakoribb oka annak, hogy nem akarnak figyelni. A rongáló kritika meggátolja őket a tanulási cselekvésben. Helyette inkább ábrándoznak, csacsognak, vagy a játékban keresnek örömet. A kudarc félelme arra ösztönzi őket, hogy kevesebbel is beérjék, mint amire adottságaiknál fogva képesek lennének. Nevelőként felelősek vagyunk azért, hogy ez megváltozzon bennük, és ahogyan a negatív megoldást is megtanulták, úgy új szokásként elsajátíthatják a táplálóbb változást is. A gyengébb eredményeknél bátorítsunk, amit pedig szeretnénk, hogy ismételjenek, dicsérjük. Tegyük félre a bírálatot, ami csupán a maximalizmus illúziójából ered, és gátlásosságra, önhibáztatásra nevel, nem támogatva a kiválóságra való törekvést. A legapróbb pozitív cselekvést is erősítsük visszajelzésünkkel, mert azzal formáljuk és erősítjük önbecsülésüket!
Amikor mélyen önmagunkba nézünk, a gyermeki sebezhetőséget is megtaláljuk. Ott lapul, mint egy árnyék, elrejtve a világ szemétől. Ha úgy nőttünk fel, hogy a környezetünk büntetéssel és kritikával igyekezett növelni eredményességünket (és ki ne tapasztalt volna hasonlót?), akkor jól ismerjük a szégyent, mely lefagyasztott, hogy merjünk. Bátorság kell, hogy kiragadjunk a kishitűség szorításából. Karoljuk át a gyermekeket, merjük átérezni önsajnálatukat, ami olykor visszahúzódóvá, máskor agresszívvá teszi őket. Ne várjunk addig, míg érdektelenné lesznek! Valahol minden felnőtt tanít, és egyben gyógyít jelenlétével. A gyógyítás mindig öngyógyítás is. Régről hozott kisebb-nagyobb sérüléseket hordozunk, és nem mindig merünk szembenézni velük. Azok a múltunk egyik szeletét jelentik, amelyet ha elfogadunk, már nem kísérthet többé. Felülírhatjuk azzal, hogy hiszünk magunkban, és abban, hogy elég bátorsággal bírunk, hogy megbocsássuk magunknak egykori tehetetlenségeinket. Mert a bennünk élő kisgyerek is szerető elfogadásra, figyelemre és buzdításra vágyik, ahogy a mai diákok is. Ez az egyetlen olyan csoda, amivel az emberi lény fejlődőképessé tud lenni!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!