
Minden esztendő december 6-án névnapjukat ünneplik a Miklós névre kereszteltek. És természetesen elhangzik a kérdés: mit hozott a Mikulás? A fehér szakállú, puttonnyal és rénszarvasokkal járó, manapság Coca-Cola üvegeken lovagló pirospozsgás apókát a vásárlási láz fokozása miatt találták és fejlesztették ki a multik. Ráadásul nem is Lappföldön él, hanem a mai Törökország területéről származik.
2014. december 06., 09:492014. december 06., 09:49
2014. december 06., 09:512014. december 06., 09:51
Nagy meglepetést tartogat az arra járónak az Antalyától 100 kilométerre fekvő Demre, amely mintegy 1800 évvel ezelőtt a Myra nevet viselte. Itt született az a Miklós püspök, aki a tengerészek, kereskedők, illatszerészek, zálogházak, gyermekek és diákok védőszentje Oroszországban, Görögországban és Szerbiában, a pálinkafőzők és Kecskemét város védőszentje Magyarországon. Életéről több legenda is kering, ezekből kerekedett ki a Mikulás személye is. „Nem Lappföldön született és él a Mikulás, hanem itt, Kis-Ázsia déli részén látta meg a napvilágot – mesélte idegenvezetőnk, amikor idei nyaralásunk alkalmával az ókori városba látogattunk. – Amit ma a Mikulásról látunk, a nagy cégek imázsépítésének része, az érdekesebb történetek pedig azt szolgálják, hogy az emberek egyre több terméket vásároljanak gyermekeiknek.”
A történet a 3. század vége fele kezdődik: ekkor született Miklós Patarában, Törökország déli részén. Alig volt 19 éves, amikor nagybátyja, Miklós myrai püspök pappá szentelte őt. Gyorsan lépdelt a ranglétrán, nemsokára követte a nagybácsit: Myra püspöke lett. Szüleitől nagy vagyont örökölt, amit a szegények megsegítésére fordított. Sokat járt a városban, meg-megállt az ablakok alatt, s meghallgatta, mire van szükségük az embereknek. Azokat megjegyezte, s az éj leple alatt bedobta a nyitott ablakon a megvásárolt tárgyakat, néha pénzt is. Állítólag egyik alkalommal az ajándéktárgyat épp egy kéményre kitett harisnyába ejtette be – innen eredhet az ismert kéményes történet.
Kétségtelenül nagy szeretet lobogott a szent életű püspökben, aki életében annyi jót tudott tenni embertársaival, hogy a rá való emlékezés öröm és boldogság forrása lett. Ily módon minden évben megjelenik láthatatlan alakja, a gyermekvilág képzeletében ma is hozza a cukorkát, a virgácsot aszerint, ki mint érdemelte. Mikor elköltözött e földi világból, úgy emlékeztek rá, mint Isten egyik jószívű emberére, aki Jézus Krisztus példája szerint mindenkivel jót tett. Ki tudta volna számon tartani, hogy mennyi jót cselekedett? De nem is kellett. Akik vele éltek, megtapasztalták szeretetét, és nem felejtették el. Személyéhez sok legenda kapcsolódik: az elrabolt gyermek hazahozatala, három halálraítélt megmentése, a gabona megsokasítása, a tengeri vihar lecsendesítése, a három lány kiházasítása. Nem csoda, hogy halála után nem sokkal már szentként tisztelték, a tengerészek pedig védőszentjüknek tekintették.
A 11. század óta újabb érdekes történet kötődik a nevéhez, ezúttal az emlékére emelt templomban nyugvó holttestével kapcsolatban. A birodalom gyengülését kihasználva a törökök többször támadták a rómaiakat, és Kis-Ázsia egy részét el is foglalták. Alexiosz Komnénosz visszahódította ugyan a területeket, de uralkodásának első időszakában a helyzet elég zavaros maradt. Ezt kihasználva, 1087. május 9-én itáliai kereskedők – akik az előző években kereskedelmi flottájuk nagy részét elvesztették a viharokban – azt gondolták, Szent Miklós elpártolt tőlük. Ezért kalózokkal feltörették sírját, csontjait pedig elraboltatták, és Bariba vitték. Az ereklyéket ma is az olasz városban őrzik, a demrei templomban csak a kalózok által feltört koporsó látható. A törökök és olaszok között azóta is dúl a vita a csontok visszaszállításáról. Olaszországban Miklóst május 9-én ünneplik, a hajó Bariba való érkezése napján.
A szent életű Miklós 343. december 6-án hunyt el Myra városában. Névnapját először a hozzá közelebb állók, a keleti egyház hívei ünnepelték, aztán lassan az egész egyetemes keresztyén egyházban elterjedt a híre, nagy jóságának tisztelete. Személye emlékeztető: elsősorban ne ajándékokat vegyünk, hanem jót cselekedjünk a szükségben szenvedőkkel.
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.
A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.
„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.
Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.
A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.
A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac
Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am
szóljon hozzá!