Új szív, új élet, új remények

Az 1922-ben Dél-Afrikában született Barnardnak az öccse szívrohamban halt meg. Christiaan ekkor határozta el, hogy szívsebész lesz. 1945-ben szerzett diplomát és 1953-ban tett professzori vizsgát. A fokvárosi Groote Schuur Kórházban dolgozott, 1956 és 1958 között az Egyesült Államokban kétéves ösztöndíjjal a Minnesotai Egyetemen fejezte be orvosi tanulmányait, és vezető szívsebészként tért haza Afrikába. Amerikában ismerkedett meg Norman Shumway szívsebésszel, aki úttörő kutatásokat végzett a szívátültetések terén. A professzor előzőleg bevezette hazájában a nyitott szívműtéteket, több új típusú műszívbillentyűt dolgozott ki és szívátültetési kísérletsorozatot végzett kutyákon.

Christiaan Barnard 1967. december 3-án a fokvárosi Groote Schuur kórházban hajtotta végre a világ első sikeres szívátültetését. Az 54 éves Louis Washkansky az ötórás műtét során egy balesetben elhunyt 25 éves fiatal lány szervét kapta meg. A műtét sikeres volt, de a páciens 18 nappal később tüdőgyulladásban meghalt. Az orvos későbbi műtétei egyre sikeresebbek voltak, sok betege hosszú évekig élt új szívvel.

1968. január 2-án egy fehér beteg testébe egy fekete bőrű donor szívét ültette be. A beavatkozás szakmailag sikeres volt, politikailag azonban hatalmas vihart kavart: az apartheid Dél-Afrika fehér közössége felháborodottan tiltakozott az efféle faji meg nem különböztetés ellen.

Barnard professzor (aki 1974-ben az első kettős szívátültetést is végrehajtotta) 1983-ban a kezeit megtámadó ízületi gyulladás miatt kényszerült sebészi munkájának feladására. Életkedve megmaradt, tudományos munkáját az öregedés problémáinak tanulmányozásával folytatta. Mindeközben homárt tenyésztett és farmerkedett, vendéglőket nyitott, sőt sci-fi íróként is bemutatkozott. A sajtó kedvelte, mert mindig hallatott magáról, a hölgyek – fiatalok és idősek egyaránt – bálványozták, mivel igen jóképű, gazdag és extravagáns volt. Háromszor nősült és háromszor vált el, öt gyermeke közül a legkisebb 67 éves korában született. Hírbe hozták filmszínésznőkkel, többek között Gina Lollobrigidával is. A ciprusi Páfosz szigetén halt meg 2001. szeptember 2-án 79 éves korában. A sors iróniája, hogy éppen az Ötven út az egészséges szívhez című könyvét olvasgatta.

Az első magyar újszíves ma is él

1992. január 3-át írtunk, amikor Szabó Zoltán professzor az akkor 29 éves Schwartz Sándoron végezte el az életmentő műtétet. Az első magyar újszíves ma is él, a történelmi napra pedig így emlékezik: „A 128 perces beavatkozás során kivették belőlem a 3700 grammos, tehát közel négykilós, szinte már működésképtelen szívet, s beültették a helyére annak a kómában, az agyhalál állapotában lévő, 24 éves fiatalembernek a szívét, s azóta is dolgozik bennem.”

Két héttel Schwartz műtéte után újabb szívátültetést végeztek a klinikán, akkor Koncz Antal kapott új szervet. Ő három évvel ezelőtt újabb szívműtéten esett át, így a második szívvel él. Egyébként Magyarországon az elmúlt öt évben több szívátültetést végeztek a klinikán, mint az előző húsz évben, 2016-ban például 51 ilyen beavatkozást hajtottak végre, ezzel a SOTE Szív- és Érgyógyászati Klinikája az európai centrumok rangsorában a második helyet foglalja el, világviszonylatban pedig az első tíz között van.

Ma már világviszonylatban a betegek 90 százaléka éli túl a transzplantációt, 85 százalékos az egyévi és 70–75 százalékos az ötévi túlélési esély. 2009. augusztus 10-én bekövetkezett halálakor Tony Huesman volt az átültetett szívvel legtöbb ideig élő ember: 30 évet, 11 hónapot és 10 napot élt új szívvel.