
2014. január 25., 20:542014. január 25., 20:54
Gyakori, hogy barátnőimmel ételekről beszélgetünk és recepteket cserélünk. Az is megtörténik, hogy barátnők családi receptjei átkerülnek hozzánk, és nálunk is klasszikussá válnak. Bár csak ritkán van rá lehetőség, akár órákig tudunk egymásnak mesélni régi családi szokásokról, amelyek között természetesen rengeteg kötődik az evési, főzési szokásainkhoz. Nagyon boldogok vagyunk, ha kiderül, hogy nagyanyáink – bár nagyon másképp, más környezetben élték le életüket – ugyanúgy készítettek valamit, és érdeklődve hallgatjuk egymás történeteit, ha mást meg egészen másképp főztek.
Ahogy telnek az évek, azt vesszük észre, hogy egyre fontosabbá válnak az életünk apró kis rituáléi, szokásai. Ezek a történetek is ide tartoznak már, miközben ezek sem szólnak másról, mint a családi hagyományokról. Ezek keverednek, már vannak közös szokásaink is, és egyre több közös, régi-új receptünk, mert bár nagyanyáink idejében nem voltak szép szakácskönyvek, valahogy mégis tele voltak olyan receptekkel, amelyeket a mai napig érdemes elkészíteni, megőrizni, és tovább adni.
Mindig mondom, szerencsénk volt, hogy ennyire nyitott nagyanyáink voltak. A barátnőm ezt a levelet írta nekem a múltkor. Nem is tudom, hogy jobban össze lehet-e foglalni nagyanyáink háztartásának és az erdélyi konyhának a lényegét:
„Ma zellerkrém leves van, s nagyanyám jutott ismét eszembe, hogy mennyire egyszerűen készül ez is. A lényeg: citromhéj és friss citromlé, az adja meg a varázsát... Az volt nagyanyámban a szenzációs, hogy annyiféle főzési kultúrával ismerkedett meg, és még annak idején voltak igazi háztartástan órái is a suliban, amiket mindig emlegetett.
Hétfalusi csángónak született, szülőfalujában a szászok, magyarok, románok főztje keveredett. Következett Kolozsvár a polgári szokásokkal, a francia és olasz konyhával, iskolai ismeretekkel, majd Bukaresti egyetemi évek, a »regáti« receptek, ahogy ő hívta. Majd az együtt főzős évek a német diakonissza szanatórium apácáival, s a sok zsidó, örmény barát, ismerős, páciens és persze ő maga: kreatív, bátor, kísérletező kedvű, szárnyaló fantáziájú, nagyvonalú, szabad ember.”
Tavaly év végén újabb receptet emlegetett a barátnőm, azonnal tudtam, hogy ki kell próbálni. Most került sor rá, nagyon finom lett. Csak ajánlani tudom, ez az a fogás, amit bármikor be lehet vetni: vasárnapi ebédkor, ha már unjuk a rántott csirkét, nagyobb ünnepekkor, ha valami újra vágyunk, vagy ha vendégeket várunk, és szeretnénk meglepni őket. Azt már ugye mondanom sem kell, hogy a vajat nem érdemes lecserélni olajra.
(egigeropaszuly.blogspot.com)
Citromos hússzelet
Hozzávalók: 80 dkg borjú vagy marhabélszín (esetleg disznó), 25 dkg vaj, 2 nagy hagyma, 2 citrom, 2 dl tejszín, liszt, só, bors, szerecsendió
Elkészítés: a húst fél centis szeletekre vágjuk, majd egy széles kést a húsra
nyomva elvékonyítjuk. Potyolni nem szabad, túlságosan roncsolná a szeleteket. Sózzuk, borsozzuk, beleforgatjuk lisztbe, de nem rázzuk le róluk, hagyjuk, jó lisztesen. Forró vajban natúrszeleteket sütünk, a kész szeleteket egy tálra szedjük, a sült vajat is félretesszük. Egy másik serpenyőben kevés vajon megdinszteljük a hagymát. Vigyázunk, hogy ne piruljon meg, hanem süljön puhára. Ekkor beletesszük a húsokat, a lisztes vajat pici forró vízzel felengedjük, azt is ráöntjük a húsokra, beletesszük a héjastól felkarikázott citromokat, pici szerecsendióval ízesítjük, ha kell, sózzuk. Hagyjuk, hogy felfőjön, a szósz pillanatokon belül besűrűsödik. Ekkor belekeverjük a szoba-hőmérsékletű tejszínt. Krumplipürével tálaljuk. Ha véletlenül maradna, a citromokat maximum egy órán át hagyjuk a szószban, utána megkeseredhet. Vegyük ki a karikákat, nyomjuk a citromlevet a húsra – másnap melegíthető.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!