Fertőző kevésvérűség, a ló-AIDS

Három okból választottam a lovak fertőző kevésvérűségét témául. A legaktuálisabb ezek közül az, hogy a hivatalos hírek szerint nem kizárt: Romániából vándorolt át ez a közel kétszáz éve ismert betegség a szomszédos Magyarországra, oda ahol eddig soha sem öltött járványos jelleget. Másodszor azért tartom fontosnak, hogy erről a betegségről beszéljünk, mert nálunk igencsak gyakran diagnosztizálható, és ezért az Európai Unió szigorú feltételekhez köti a lovak kiszállítását Romániából. Harmadszor pedig azért, mert gyerekkorom óta hallottam állatorvos apámat erről beszélni, mint egy olyan betegségről, amit a hatóságok több-kevesebb komolysággal kezelnek, mintha csak egy stratégiai játékról lenne szó… Apám elmondása szerint a mezőgazdasági forradalomkor igencsak szorgalmason gyilkolták az anémiás lovakat, mert eljött a mezőgazdasági gépiesítés ideje, amikor le kellett cserélni a lovat a traktorral.

Ám mielőtt a betegségről is szólnék, elmesélném, hogy nemrégiben az aranyosfői (scărişoarai) jégbarlang felett épp ménlovakat heréltem, mikor a fenyők közül egy keskeny ösvényen közeledni láttam egy sovány férfit tarisznyával az oldalán, de nem soványsága miatt tűnt erősnek, teltnek a csillogó-fekete heréltje, amit kötőféken vezetett. A móc azzal a panasszal érkezett hozzám, hogy ez az egészséges ló pozitív lett az anémiát, vagy kevésvérűséget kimutató szerológiai teszten és most arra kényszerítik, hogy odaadja az „olasznak” bagóért, pedig ennek a lónak semmi baja sincs. Megkért, hogy vegyek én is vért a lótól és végezzem el még egyszer a tesztet, hogy meggyőződjön az igazságról, mert ő azt hiszi, hogy az egész csak álca, igazából az orvosok összejátszanak a lóhússal üzletelő olasszal, hogy az ő hollófekete, izmoktól dagadó ménjén meggazdagodjanak. A szerencsétlen emberből csak úgy tódultak a hajmeresztő összeesküvés-elméletek.

Látszólag egészséges állat

A lovak fertőző kevésvérűségét Franciaországban írták le először a tizenkilencedik század közepe táján. A betegség világszerte előfordul, de gyakorisága igen eltérő. Főként nedves, mocsaras vidékeken, folyóvölgyekben és mélyen fekvő erdős vidékeken gyakori, magas hegyvidékeken viszont igen ritka. Európában és Észak-Amerikában szórványos, Indiában, Kínában, Délkelet-Ázsia trópusi országaiban és Dél-Amerikában viszont gyakori, endémiás jelleggel fordul elő. Az ember AIDS vírusával rokon retrovírus okozza a betegséget és csak az egypatásoknál jelenik meg. A lovaknál ellenállóbb szamár ritkábban betegszik meg. A korokozót a 4százalékos klór vagy a formalin hamar elpusztítja. Azért nevezik mocsári láznak is a betegséget, mert a terjesztésében fontos szerepet játszanak ez ízeltlábúak (pöcsöklegyek, szúrólegyek és szúnyogok), melyek nedves területeken nagyobb számban élnek. Figyelem: a betegség terjesztésében szerepet játszhat az állatorvos is nem steril tűkkel végzett vérvételekkel vagy sebészi beavatkozásokkal.

Gyakorlati tapasztalatok arra utalnak, hogy a fertőzött ló váladékaival is terjeszti a betegséget sőt, fedeztetéskor is előfordulhat fertőzésátvitel. A betegség fenntartásában a fertőzött lovak játszanak szerepet, amelyek életük végéig vírushordozók maradnak. Az ízeltlábúakban a vírus csak 1-2 óráig marad fertőzőképes és mivel élettere viszonylag korlátozott, nem hurcolják el a vírust nagyobb távolságokra. A betegség tehát nem azért jelentkezett Magyarországon, mert átrepültek a fertőzött legyek, hanem mert egy ellenőrizetlen fertőzött ló átkerült egy magyarországi klinikára. Nálunk évente tesztelik alóállományt, Magyarországon háromévente, kivéve a sportlovakat, amelyeket évente kell szerologizálni.

Alattomos vírus több alakban

A vírus a nyirokcsomókat támadja meg, elszaporodik a lépben és a csontvelőben. A vörösvértestekre károsító hatással vannak, és ezek szétesését okozzák. A lappangási idő 1–3 hónap, az állapotos kancáknál vetélés jelenik meg, vagy fertőzött csikót ellenek. Heveny esetekben a testhőmérséklet hirtelen 41–42° C-ra emelkedik és néhány napig ezen a szinten marad. Egyes esetekben néhány nap múlva a hőmérséklet szubnormális szintre esik és a beteg állatok elhullnak. Heveny formájában jellegzetes az erőtlenség, támolygás. A test mélyebben fekvő területein ödémás duzzanatok jelennek meg, legtöbbször a láz 3–5 nap múlva elmúlik, és az állat tünetmentessé válik.

A betegség félheveny vagy idült alakja kevésbé kifejezett klinikai tünetekkel nyilvánul meg. Többnyire 1–3 vagy 6–12 hónapos időközökkel lázas időszakok jelentkeznek, amelyek egy hétre is elhúzódnak. A lovak soványodnak, fizikailag fokozatosan romlanak, szőrzetük fénytelenné válik és főként hátulsó végtagjaik gyengesége figyelhető meg. Gyakran előfordul, hogy az első heveny lázroham után, amely észrevétlen is maradhat, a fertőzöttség mindvégig tünetmentesen zajlik le. Ide sorolható valószínű az aranyosfői móc ló is, hiszen láttuk, hogy hegyvidéken ritka a betegség és valójában nem is tűnt betegnek a ló, ezért értetlenkedett a tulajdonos. Nehéz volt mindezt megértetnem vele, meg azt, hogy ebben a látszólag egészséges állapotában is fertőző lehet az állat.

A betegség nálunk és az EU-ban általában bejelentési kötelezettség alá tartozik. A szeropozitív állatokat le kell ölni és az ilyen állattal együtt tartott vagy érintkezésbe került lovakat forgalmikorlátozás alá kell vonni. A leölt lovak után állami kártalanítás jár.

A megelőzés érdekében csak bizonyítottan egészséges állatokat vásároljunk, és vegyük komolyan a lóútlevél fontosságát. A lovak importja során a behozandó állatokat előzetesen és a behozatalt követően a karanténozás ideje alatt is szerológiai vizsgálatoknak kell alávetni. Végezetül a tanulság az,hogy a fertőző kevésvérűség létezik, nem mindig vehető észre, de nagy gazdasági károkat okozhat. Bár az is lehet, hogy a paci csak annyira beteg, mint egy öregesen töfögő, de külsőre pompásan csillogó traktor, ami hegyvidéken nehezen tudja elvégezni azt a feladatot, amit hűséges egypatásaink könnyűszerrel.