Hirdetés

„Editkével illatoztunk éhesen”

Botházi Mária

2015. március 22., 15:422015. március 22., 15:42

Az alábbi naplóbejegyzést Kiss Katalin (feleség, anya, hivatalnok) írta valamikor a kétezres évek elején – mindennemű egybeesés mások életével a véletlen műve.

Húsvéthétfő

„Szép nap ez a mai, az ember igazán érzi, hogy nő, hogy gondolnak, figyelnek rá a férfiak, és az is milyen jó, ahogy a szokásainkat őrzi társadalmunk. Mi Editkével a mai nap után biztosan nem hervadunk el. Bár kicsit (nagyon) kókadt voltam egész nap, későig fennmaradtam tegnap este, krepp papírból virágokat hajtogattam (harmincat), fenyőkoszorút készítettem: a fiam az éjjel szegezte a bokrétáit a lányos házak kapuira, nálunk ez a szokás. Elég dühös volt szegénykém, hogy csak éjfél után lettek meg a koszorúk, dehát azelőtt – alig pihentünk a húsvéti ebéd után – száz tojást festettünk a lányommal, s még így is alig volt elég.

Reméltem, hogy a reggeli misére eljutok, annyira szeretem, csak üldögélek, nem szól hozzám senki, de már nyolckor jött locsolni a szomszédék Tibikéje, ennivaló ötéves, csak egy kicsit korán kel, az anyja is mindig panaszkodik. (Rettenetes pacsuli volt a locsolója, moshatom ki a hálóingemet is, pedig csak szombaton vettem fel.) Ezzel el is indult a locsolóáradat, mire elmostam a reggelizőedényt s összekaptam a lakást, már jöttek is a kislegények az utcából, mindenkinek adtam öt lejt, ez a szokás, ennyit kell adni, s tettem két-két csokicsirkét is a tojások mellé (azoknak a fiúknak, akik bokrétát hoztak Editkémnek, öt-öt tojást szokás adni). Ne érje szó a ház elejét.

A lányom ruháját fél órán át vasaltam, remélem, jövőre kinövi. Szép bő a szoknyarésze, sokan be is locsoltak alája, kérdeztem a szomszédoktól, hogy ilyenkor mit lehet tenni, Editke mégiscsak tizenkét éves, de azt mondják, hamar eltelik, észre sem kell venni, csak el kell tűrni, mert ilyen a népszokás. Hát, nem is tudom...

Szerencsére az én okos tizennégy éves nagyfiam csak egy kis vízzel locsolt fejre, s csak ebéd után indult el (háromszor fogtam neki, hogy kivasaljam az ingét és a nadrágját, többen locsoltak közben). Az előbb jött haza, ment is hányni, hiába próbált tiltakozni szegény, megitatták mindennel. Azt mondják, ez a szokás, így lesz belőle férfi, állítólag a nagyapjából is így lett. (Remélem, nem hányja le a húsvétra frissen húzott ágyneműt. Úgyértem, a fiam.)

A férjem csak öt után indult el locsolni, mert nagyon unta, hogy inget kell felvenni s öltönynadrágot, dehát ez a szokás. Két locsoló érkezett, amíg neki is kivasaltam. (Én csak a műszálas apróvirágos ruhámat kaptam fel reggel, azt legalább nem kell vasalni.) Kocsival ment, mert azt mondta, eléggé unja a nőket is, akikhez mennie kell, ha nem iszik, hamarabb végez.

Ebédelni is alig tudtunk, állandóan érkezett valaki. A férjem és a fiam kanalazta a levest, mi Editkével csak álltunk s illatoztunk az előszobában éhesen. Na, de mindez értünk van, hogy ne hervadjunk el, ne szóljunk egy szót se, ehhez képest semmi, hogy a hideg báránylevest nem lehet megenni. A sült teljesen összeszáradt a sütőben, négyszer melegítettük, mire le tudtunk ülni. Kicsit sajnáltam, mert aranyáron volt a bárány, s mennyi munka volt vele.

A fejem borzasztóan fáj (az Editkéé is, sajnos azt mondja, neki is hányingere van, vajon milyen lesz az éjszakánk). Jól meglocsolt mindenki mindenhol, így szokás, főleg koraeste, hét körül huszonketten ültünk a nagyszobában, Editke kétszer ment le a boltba sörért, pedig jól bevásároltunk. (Editkének így mégsem tudjuk megvenni azt a tavaszi bőrcipőt, de nem baj, mert a sógornőm ígért valami használtakat.) Kicsit nehéz volt tartani a frontot, mert egy idő után minden házasember a nemi élettel viccelődött, s ott voltak Editke osztálytársai is, pirultak rendesen.

Tizenegy körül ment el az utolsó vendég, minden poharunk mosatlan. Utolsó erőmmel hajat is kell mosnom, holnap munkanap. A születésnapom óta nem voltam ilyen fáradt, nagy buli volt, jól megünnepeltek akkor is, sokat főztem, két tortát sütöttem, s utána még a konyhabútort is lemostam, mert nálunk a családban mindenkinél ragyog a konyhabútor (is). Lehet, azért a poharakat nem mosom ma már el, megvárnak holnap, ha minden jól megy, öt körül itthon vagyok, addig csak nem jön hozzánk senki. Milyen hamar elteltek a szabadnapok.”

 

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. február 15., vasárnap

Erdélyiség és egyetemesség egészséges összhangja: Balázs Ferenc életművét állítja a ma embere elé az unitárius egyház

Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.

Erdélyiség és egyetemesség egészséges összhangja: Balázs Ferenc életművét állítja a ma embere elé az unitárius egyház
Hirdetés
2026. február 14., szombat

A szegények hangszeréből hungarikum: újra hódít a citera Erdélyben

Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.

A szegények hangszeréből hungarikum: újra hódít a citera Erdélyben
2026. február 09., hétfő

Szolgálat a rácsok mögött: reményt visz a szamosújvári börtönbe Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor

A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.

Szolgálat a rácsok mögött: reményt visz a szamosújvári börtönbe Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor
2026. február 08., vasárnap

Egyház és közélet határán: Kolumbán Vilmos József erdélyi püspök a reformátusság kihívásairól itthon és a nagyvilágban

„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.

Egyház és közélet határán: Kolumbán Vilmos József erdélyi püspök a reformátusság kihívásairól itthon és a nagyvilágban
Hirdetés
2026. február 05., csütörtök

Nemzete és szülőföldje szeretete köszön vissza a munkáiban – Brittich Erzsébet, Simonyifalva sokoldalú művésze

Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.

Nemzete és szülőföldje szeretete köszön vissza a munkáiban – Brittich Erzsébet, Simonyifalva sokoldalú művésze
2026. február 03., kedd

Melegfronti hatásokkal érkezik az enyhébb, csapadékos időjárás

A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.

Melegfronti hatásokkal érkezik az enyhébb, csapadékos időjárás
2026. február 03., kedd

Miért az RMDSZ-t szorongatja leginkább az adóprés a kormánypártok közül?

Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.

Miért az RMDSZ-t szorongatja leginkább az adóprés a kormánypártok közül?
Hirdetés
2026. február 02., hétfő

Gyermekkorunk ízvilága elevenedett meg a házi készítésű hústermékek és pálinkák tordaszentlászlói ünnepén

Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.

Gyermekkorunk ízvilága elevenedett meg a házi készítésű hústermékek és pálinkák tordaszentlászlói ünnepén
2026. január 31., szombat

Lelki gazdagodás a reformáció bölcsőjében: erdélyi lelkipásztor Genfben

A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac

Lelki gazdagodás a reformáció bölcsőjében: erdélyi lelkipásztor Genfben
2026. január 30., péntek

A hiány képei: Apáczai Csere János a kortárs művészet tükrében

Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am

A hiány képei: Apáczai Csere János a kortárs művészet tükrében
Hirdetés
Hirdetés